Több mindent jól csináltunk Hargita megyében a járvány kezelésében, az egyik ilyen tényező a lakossági fegyelem és az intézményi összefogás volt – emelte ki dr. Tar Gyöngyi. A Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetője azt kívánja az új évre, amit mi sokan mások is, hogy térhessünk vissza minél előbb a járvány előtti életünkhöz.

– Mit mondana el a jelenlegi járványhelyzetről?

– Az elmúlt hetekben ismét csökkent a megbetegedések száma Hargita megyében. Az ország többi megyéinek képviselőivel tartott minisztériumi videokonferenciá­kon rá is kérdeztek, hogy eleget tesztelünk-e. Viccnek szánva azt is mondták, hogy bizonyára azért van Hargita megyében olyan kevés eset, mert mi Magyarországra jelentünk. Utóbbira nincs mit reagálni, előbbivel kapcsolatosan viszont el kell mondanom, hogy eleget tesztelünk, éppen annyit, amennyire igény van, amennyit az orvosok kérnek.

– Mi az, amit jól csináltunk itt a megyében?

– Több mindent is. Először kiemelném azt, hogy a járványhelyzet kezelésében kialakult egy példátlan összefogás. Az egészség mindenkinek kincs és mindenkinek a legfontosabb dolog, valószínűleg ezért fordult elő az, hogy félretéve etnikai, politikai, szakmai és mindenféle konfliktusokat, mindenki egyhangúlag elfogadta azt, hogy csak együtt tudunk eredményt elérni. És ez szerintem nemcsak a járványügyi intézkedésekben fontos, az élet más területein is hasznosítható. Bebizonyosodott, hogy ha összefogunk, akkor eredményt lehet elérni. A jól csináltuk kategóriába tartozik az is, hogy itt a lakosság fegyelmezettebb, mint máshol. Nem azt mondom, hogy mindenki kifogástalanul viselkedett, mert nyilván vannak ellenpéldák nálunk is, de az emberek zöme, amikor rohamosan terjedt nálunk is a vírus, belátta, hogy mégiscsak akkor voltak a legjobb eredmények, amikor be voltunk zárva. És hogy ne jussunk olyan helyzetbe újból, hogy karanténba kerüljünk, akkor inkább betartjuk ezt a kevesebb korlátozást, amit ránk róttak országos szinten. És lám-lám, eredményt lehetett ezzel is elérni. A megyebeli szakemberek összefogása is példás: a kórházak, családorvosok, egészségügyi igazgatóság munkatársai összezártak és jól teljesítették a feladatukat. Egyértelmű, hogy ha mindenki csinálja azt, ami a dolga, és nem a másikra próbál hárítani, akkor nagyon jól működnek a dolgok. Nálunk viszonylag jó volt eddig a családorvosi hálózat is, aggodalommal figyelem, hogy most a Covidnak egy bomlasztó hatása érvényesül, mert számos, a nyugdíjkorhatárt betöltő családorvos, aki eddig nem jelezte, hogy nyugdíjba menne, most mégis nyugdíjba vonul januártól. Lesznek olyan helységek, amelyek családorvos nélkül maradnak, ez gondot fog okozni. A családorvosok is részesei ennek az összefogásnak – kevés kivétellel –, kommentár nélkül végezték az elmúlt időszakban a dolgukat. Meg kell itt említeni az önkormányzatokat is. Először tapasztalom azt, hogy mindenki összehangoltan, még akkor is, ha egyesek esetleg morogva, de elvállalta a saját részét. Korábban az egészségügyi dolgokban az önkormányzatok gyakran mondogatták, hogy ezt vagy azt a nyakukba varrtuk, nem igazán érezték maguknak ezt a területet, úgy tekintettek erre, hogy ezt oldja meg az állam. Szerintem ennek nem így kell lennie, a helyi autonómiának az az egyik titka – és itt nem politikai értelemben gondolok az autonómiára –, hogy egy helyi közösség meg tudja oldani a saját gondjait. És az egészségügy tipikusan egy olyan terület, ahol saját kézbe kell venni a dolgokat. Nyilván, hogy egy járvány esetén vannak központi intézkedések, és szükség is van ezekre, de az intézkedések talpa, a helyi megoldások és a stabilitás, az a helyi közösségekben van. Kiemelem továbbá, hogy a megyei önkormányzat nagyon jól összefogta a helyi önkormányzatokat, és egyhangúlag lépni lehetett. Ne értsen félre senki, nem az uniformizálás mellett kardoskodom, de ebben a járványhelyzetben fontos volt az összhang.
Még egy fontos dolog, amiről ritkán beszélünk, az adottságaink. Az elmaradottságunk például a járvány elején volt fontos előny számunkra. Éspedig az, hogy nem haladnak át fontos útvonalak a megyén, az, hogy nincs repülőterünk. Van ugyan jövés-menés nálunk is, hisz a fiataljaink nagy része külföldön dolgozik, de jellemzően nem ott, Olaszországban vagy Spanyolországban, ahonnan berobbant Európába a vírus. Egy másik adottságunk, kulturális jellemzőnk, amire a TBC terjedésének történetét vizsgálva már felfigyeltem, hogy nem élünk nagyon összezsúfolva. Itt városépítészeti dolgokra gondolok, például arra, hogy nekünk nincsenek nagyvárosi agglomerációink. Meg lehet figyelni, hogy ott robban a betegség – Bukarest, Kolozsvár, Temesvár –, ott lesznek naponta több százan betegek, ahol nagyvárosi agglomerációk vannak. A légúti betegségeknél ez egyrészt azért fontos, mert a magas épületek, sűrűn beépített helyek hátráltatják a napfény behatolását. Ezt még a TBC megfékezése idején felismerték, és korlátozták a sűrű beépítést, a pincelakások használatát. Ugyanakkor a szellőztetés lehetősége is fontos, az, hogy az ablakokat nyitni lehessen, levegő kerüljön be. Ehhez az is hozzájárul, hogy a szellőztetésnek legyen kultúrája, hisz sokszor megtörténik, hogy „fulladunk meg”, ha elmegyünk például egy bukaresti konferenciára, mert ott állandóan félnek kinyitni az ablakot vagy ki se lehet nyitni egy-egy szállodában. Az életszervezési hagyományaink is hozzájárultak ily módon ahhoz, hogy nálunk most ebben a járványban kevesebb az eset.

– És közben megérkezett hozzánk, a megyébe is a koronavírus elleni védőoltás, ami nagy mérföldkő a vírus elleni harcban. Hogyan zajlik az oltási kampány?

– Első fázisban az egészségügyiek kaphatják meg a vakcinát, azért, mert ha ők megfertőződnek – és ezt láthattuk tavaly is –, átadhatják nemcsak a családjuknak, hanem a pácienseiknek is. Egyből gócok keletkezhetnek, hisz egy egészségügyi dolgozó egy nap alatt sok emberrel találkozik, sok emberrel kerül testi közelségbe, például a vizsgálatok, az ellátás során. Az egészségügyiek jó példát is szolgáltatnak, hisz ha az orvosom, a családorvosom beoltatja magát, és azt látom, hogy túlélte, jól van, boldog attól, hogy védve van, akkor én is szeretném követni a példáját. A következő kategória, aki meg fogja kapni a védőoltást, az idősek, hisz ők a legveszélyeztetettebbek. Vannak országok, ahol velük kezdték. Nálunk az a döntés született, hogy az egészségügyben és az ápolási intézményekben dolgozók legyenek az elsők. A harmadik szakasz lesz az, amikor mindenki, aki igényli, megkaphatja a védőoltást. A cél az, hogy a hatvan-hetven százalékos arányt elérjük, hisz az előző járványokban is bebizonyosodott, hogy ez az átoltottsági szint elegendő ahhoz, hogy a járvány ne robbanjon be ismét, ne alakuljanak ki újabb gócok és ne terjedjen járványszerűen a betegség. Persze akik kimaradnak, még elkaphatják, de akik be vannak oltva, azok valamennyire őket is védik. Remélem, hogy Székelyföld a védőoltás igénylésében példát fog mutatni, és hamar elérjük azt, hogy meglesz a megfelelő átoltottság és szabadulhatunk ebből a béklyóból, amiben most vagyunk.

– Biztonságos-e ez a védőoltás?

– Igen. Már a kísérleti eredmények is nagyon jók voltak, most pedig – a legszélesebb nemzetközi összefogás nyomán – engedélyezték is az oltást. Egy oltóanyag vagy gyógyszer biztonságosságát az szabja meg, hogy amikor mérlegre teszik az életmentő, jótékony hatásokat és az esetleges mellékhatásokat, akkor egyértelműen és határozottan a jótékony hatások irányába billenjen el a mérleg és eltörpüljenek a mellékhatások. A védőoltás esetében a mellékhatások nagyon kis számban és ritkán jelentkeznek, ezt pedig már nemcsak a kísérleti fázisban igazolták, hanem több millió beoltott ember esete is erről tanúskodik. Vannak államok, ahol már nagyon sok embert beoltottak, például Izraelben, ahol közismerten jól szervezett a társadalom és odafigyelnek az állampolgárok biztonságára. Vagy az Amerikai Egyesült Államokban, ahol óriási apparátus áll rendelkezésre, és ahol a sajtónak nagy hatalma van, tehát egyértelműen kiderülne, ha valami baj lenne az oltással. Sokan megkapták már a vakcinát Nyugat-Európa hagyományosan demokratikus részén vagy a briteknél, ahol szintén biztosan kiderülne, ha gond lenne. Az első allergiás reakciókat is bejelentették rögtön, biztos, hogy őszintén közölnének minden más, a vakcinával kapcsolatos információt. Romániában is előfordultak apró mellékhatások, ezek azonban eltörpülnek a jótékony hatás mellett. A jótékony hatás az, ami ennek a vakcinának a nagy nyeresége, továbbá a normális élethez való visszatérés lehetősége. Vannak az életünknek olyan területei, ahol nehezen tudunk változtatni, az oltás ezzel szemben egy könnyen használható fegyver a vírus ellen. 

– Ön beoltatja magát?

– Egyértelműen igen, én is jelentkeztem érte. És amint sorra kerülnek, a családom tagjai is be fogják oltatni magukat.

– Az új év első napjaiban mit kíván a 2021-es esztendőre?

– Magamnak és az embertársaim számára is azt, hogy legyen a múlté, váljon a történelem részévé ez a pandémiás időszak, térhessünk vissza az azelőtti életünkhöz. Nem azt mondom, hogy felejtsük el, hisz még hosszú ideig érdemes lesz tanulságokat levonni és tanulni ebből az időszakból, de szeretném, hogy a járványt hagyjuk magunk mögött szerencsésen, minél több megmentett emberélettel.

– Ehhez még mire van szükségünk ön szerint?

– Elsősorban az oltással kapcsolatos bölcsességre, hogy ne hagyjuk magunkat eltéríteni a hamis információk által. Őszintén szólva, nem vártam a mi közösségünktől, hogy ilyen mértékben dőljenek be az álhíreknek. Remélem, hogy ez csak a hangoskodók hada, és remélem, hogy meglesz a bölcsességünk ahhoz, hogy ezeket az információkat megvizsgáljuk ésszel. Azt tanácsolom, hogy más forrásokból is tájékozódjunk, más nyelvű, a nyugati tájékoztatásra is figyeljünk és szűrjük ki a leghasznosabb információ­kat, azokat, amelyek leginkább előrevisznek.