Variációk analfabetizmusra
Az elmúlt napokban úgy adódott, hogy nekem is meg kellett ismerkednem a csíkszeredai városi buszmenetrendekkel – lassan kezdem kitapasztalni, hogy melyik buszra mikor és hol érdemes felülni, hogy a leglogikusabban és a lehető leggyorsabban tudjam le az utat. Egy alkalommal egy tizenéves cigány lány szólított meg (cseppet sem kedves hangnemben), hogy mondjam már meg neki, mikor jön a zsögödi busz. Bele sem gondoltam a kérdésbe, már hárítottam azzal, hogy én nem tudom, mert arra nem szoktam buszozni. Aztán mégis odamentem a menetrendhez és elmondtam neki, hogy még két busz jön a zsögödi előtt, tehát a harmadikra üljön fel. Megköszönte az információt, majd a 8-9 éves forma lány, aki vele volt, pénzt kért tőlem. A buszról érdeklődő lány azonban rendre utasította, hogy hagyjon békén. Tetszett a hozzáállása, mintha számára az információ értékesebb lett volna annál az egy lejnél.
Megkérdeztem tőle: nem tud olvasni? – mire azt válaszolta, hogy nem, mert az anyja nem adta iskolába. És arra, hogy szeretne-e megtanulni, azt válaszolta, hogy jó lenne, de neki már így is megfelel. Majd rólam kérdezősködött, hogy van-e gyerekem, férjem. Én meg azon gondolkodtam, hogy mekkora hátrányt szenved ez a lány az analfabetizmusa miatt. Nekünk annyira természetes ma már ez a dolog, hogy bele sem gondolunk abba, hogy milyen annak, aki nem tud olvasni.
Most zajlik az érettségi, tegnap magyarból írásbeliztek a tizenkettedikesek, akiknek többek között szövegértési feladatot kellett megoldaniuk. Az ilyen feladatokkal azt kell bebizonyítaniuk – modern kifejezéssel élve –, hogy nem funkcionális analfabéták. Egyes felmérések szerint Magyarország lakosságának negyede, míg a romániai gyermekek 42 százaléka küzd ilyen gonddal, vagyis ismeri a betűket, de nem érti a szöveget, amit elolvas. Egyes tanulmányok szerint ezen kompetenciák hiánya egy ország gyenge, fenntarthatatlan gazdasági tevékenységében nyilvánul meg a leginkább, mert nem lehet munkaerőt (át)képezni. Hát kérem szépen, itt tartunk, és csak remélni tudjuk, hogy ennél nem lesz lejjebb.
Márk Boglárka