A Csíki Székely Múzeum idei nagyszabású kiállítása ismét a klasszikus mesterek nyomába kalauzolja a művészetkedvelő közönséget, a látványos tárlat az Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címet viseli. A Hargita Népe Műhely melléklete, a szervező intézménnyel együttműködve minden héten a kiállítás egy-egy képére hívja fel a figyelmet. [caption id="attachment_73322" align="aligncenter" width="1000"]

Olaj, vászon, 60 × 52,5 cm j. j. l.: Varga N. L. 1921 Kecskemét Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, ltsz.: A. 159.[/caption] Varga Nándor Lajos és Nagy Imre a kecskeméti művésztelepen egy-egy kettős portrét festett, sajnos Nagy Imre példánya a II. világháború végén, a sepsiszentgyörgyi múzeum anyagának menekítése közben megsemmisült. Varga Nándor Lajos könnyed, festői megoldást választott, a stíluson belül művészbarátja alakja a kidolgozottabb, kissé meglepő a városias, kalapos, oldott nyakkendős arckép, mely mögött árnyékos pillantással húzódik meg maga az alkotó. Néhány évvel később hasonló beállítású képet fest majd Barbizonban Varga Albert, amelyen Paizs Goebel Jenővel örökíti meg magát (Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár). A képek – ha fennmaradnak – a művészkapcsolatok pótolhatatlan dokumentumai. A tartós szimpátiát azonban nem mindig sikerül megőrizni: legendás történet 1906-ból, amikor Párizsban Ziffer Sándor és Körmendi-Frim Ervin közös portrét festettek, de egy összeveszés végén Ziffer levágta a képről partnerét, de „csonka” önarcképe a Salon d’Automne tárlatán mégis sikert aratott, s Henri Matisse tetszését is elnyerte. Varga Nándor Lajos barátsága azonban mindhalálig kitartott: erről pár Nagy Imre-tusrajz és egy expresszív fametszet is tanúskodik. Szücs György