A vörösboromat élvezgetem, Mikor veled üzenetezgetek. Hiába van társaság mellettem, Gondolataim feléd repkednek. Vágyom már, hogy megöleljelek, A karjaidba beférkőzhessek. Várom már, hogy megcsókoljalak, S a húsos ajkaidról olvassak. Nehéz volt ez a kis időszak, Pedig két hét telt el csak. Végtelennek tűnt ez számomra, A vízcseppek csak úgy csobogtak. Volt, hogy kevesebbet beszéltünk, S néha furán kommunikáltunk. Volt, hogy egy szót nem értettünk. Volt, hogy kicsit kiábrándultunk. Azt írtad hogy „szeretlek kis majom” Nagyon meglepődtem, bevallom. Nem sejtettem, hogy már itt tartunk, S ilyen mély érzelmeket táplálunk. Ne gondold azt, hogy másképp érzek, De így akartam elmondani néked. Nagyon kedves vagy számomra, S szeretlek minden porcikámmal. Nem akarom én ezt elsietni, S te sem akarod elhamarkodni. Mert tudjuk, hogy az idő velünk van, Még ha furcsák is vagyunk néha. Mellettem vagy és én melletted. Ölelsz s én ölellek. Kezemet fogod és én a tiedet. Szeretsz, s én szeretlek téged.