A nemzetközi hírnevű, a német GfK piackutató cég nemrégiben hozta nyilvánosságra az európai országok vásárlóerejére vonatkozó felmérését, pontosabban annak számadatait. A 42 országra kiterjedő tanulmány az egy lakos rendelkezésére álló nettó jövedelmet próbálta beazonosítani, azaz az egy főre jutó vásárlóerőt euróban számolva. Igen érdekes és sokatmondó számadatokra bukkanhat az, aki áttanulmányozza a GfK-nak a 2019-es esztendőre vonatkozó felmérését. 

Az európaiak egy lakosra számított vásárlóereje a tavaly 14 739 euró volt, ami a megelőző esztendőhöz viszonyítva körülbelül 3,5%-os gyarapodást jelent. Ez az arány szakértői vélemények szerint is jelentősnek minősíthető. Az európai átlaghoz viszonyítva a különböző országokban jegyzett vásárlóerő egy igen nagy szórásmezőben helyezkedik el. A listavezető egyébként a parányi Liechtenstein, amely lakosainak száma 37 877, s az egy lakosra jutó vásárlóerő 2019-ben 67 550 euró volt, ami több mint négy és félszerese az európai átlagnak. A 10-es toplistán rajta van még Svájc (42 067 euró/fő), Luxembourg (35 096 euró/fő), Izland (32 988 euró/fő), továbbá Norvégia, Dánia, Ausztria, Németország, Finnország és Svédország (ez utóbbi négy ország mindegyikében 21 000 euró fölött lévén az egy lakosra számított vásárlóerő). A fentebb említett szintektől nagyon, de nagyon lemarad Moldávia, Koszovó és Ukrajna, amelyek esetében az egy főre számított vásárlóerő még a 4000 eurót sem éri el. A közép-kelet-európai országok esetén mutatkozik, ha nem is nagyon jelentős, de viszonylag jelentős eltérés. Így például Csehországban az egy lakosra számított vásárlóerő 9959 euró volt (ami az európai átlagnak 67,6%-át jelenti), Lengyelországban 7589 euró/fő (ez az európai átlag 51,5%-a), Magyarországon pedig 7416 euró/fő. A fentebb említett három ország a ranglista 23., 29. és 30. helyét foglalja el, a nyomukban lihegve, de némileg lemaradva a 33. helyet foglalva el országunk, Románia a maga szerénynek nevezhető 5881 euró/fő értékkel. Ez egyébként az európai átlagnak alig 39,9%-át teszi ki. 

Hazai helyzetkép
A tanulmány szerint az európai vásárlóerő ranglistáján szereplő 42 ország közül Románia az utolsó harmadba tartozók között találtatik, a 33. helyet foglalva el. Az a bizonyos egy főre jutó 5881 euró azt jelenti, hogy egy romániai lakos átlagban 60%-kal kevesebb pénzösszeg fölött rendelkezik, mint egy európai „átlagpolgár”. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a romániai átlagbérek messzire elmaradnak számos európai országban jegyzett átlagbérektől, s uniós viszonylatban is csak Bulgáriát előzi meg országunk.  
A részletesebb elemzésből az is kiderül, hogy vannak olyan megyék, amelyek esetében az egy főre számított vásárlóerő már közelít az európai átlaghoz. Másképpen fogalmazva, vásárlóerő tekintetében hazai viszonylatban is nagy a szórásmező. 10 olyan megye van, amelyek esetében az egy főre számított vásárlóerő meghaladja az országos átlagot. Ezek Bukarest, Temes, Kolozs, Ilfov, Brassó, Szeben, Hunyad, Arad, Argeș és Prahova megyék. Hogy a toplista első helyét Bukarest foglalja el, azon nincs amiért csodálkozni, mert köztudott, hogy ott a legnagyobb az átlagbér, valamint az átlagnyugdíjak értéke, s ez köszönhető az ott székelő nemzetközi pénzintézeteknek, illetve cégeknek, valamint a főváros gazdasági erejének. Különben Bukarestben az egy főre számított vásárlóerő 10 452 euró volt, ami az európai átlagnak közel 71%-át tette ki, az országos átlagnak pedig közel a kétszeresét jelentette. A második helyet elfoglaló Temes megye jócskán elmaradt a fővárostól, ott az egy főre számított vásárlóerő 7564 euró lévén. A sor végén találtatnak jobbára moldvai megyék, „élükön” Vaslui megyével, ahol az egy lakosra jutó vásárlóerő 3706 euró volt, ami körülbelül 37%-kal az országos átlagszint alatt volt és mintegy 75%-kal az európai átlagszint alatt. Hargita megye azon megyék kategóriájába tartozik, amelyek esetében a vásárlóerő az országos átlagérték 80-85%-át tette ki, azaz azon megyék közé, ahol erőtlen a vásárlóerő. Az körülbelül egy főre számítva 4800 euró körül volt. Ha tekintettel vagyunk arra, hogy az átlagbér tekintetében is a rangsor alján találtatunk, ez az értékszint nem meglepő. Ez annak ellenére, hogy az utóbbi időben sikerült az átlagbér névjegyzékén feljebb kerülni (ami mindenekelőtt a közszférai béreknek az utóbbi két évben bekövetkezett megemelése számlájára írandó).