A Hargita Megyei Kulturális Központ hívására november 9-én, pénteken Vacsárcsiban tartották szokásos szakmai találkozójukat a Hargita megyei közművelődési szakemberek. Idén a műkedvelő színjátszás témakörét jártuk körül: mi történt az elmúlt időszakban, milyen hatások érték a műkedvelő színjátszást, milyen helyet foglal el ma falusi, illetve városi közösségeink kulturális életében? Hogyan tovább, színjátszó találkozók? A választás nem véletlenül esett Vacsárcsira, hiszen elmondhatjuk, hogy a 17 kiadást megért Műkedvelő Színjátszó Találkozó és annak lelkes, kitartó szervezője, Fodor Zoltán a térség színjátszó központjává tette a községet és településeit. Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék számos településéről félszázan érkeztek a téma iránt érdeklődők, és a bevezető gondolatok és előadások után élénk vita és építő együtt gondolkodás alakult ki a résztvevők között. A találkozó résztvevőit házigazdaként Szőcs László, a Vacsárcsi Közbirtokosság elnöke és Fodor Zoltán, a Vacsárcsi Ifjúsági és Kulturális Egyesület programfelelőse üdvözölte, röviden ismertetve a falu történeti-kulturális adottságait, bemutatva azokat a kiadványokat, falumonográfiákat, amelyek megjelentetésére a község az utóbbi évtizedben nagy hangsúlyt fektetett. Sipos Tünde színész, drámapedagógus, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola drámaosztályának tanára témafelvetőjében számos elméleti és gyakorlati kérdést megfogalmazott, és ezeket mintegy labdaként dobta fel megválaszolásra a hallgatóságnak. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy változnak az igények, felbomlottak a hagyományos közösségek, miközben újak jöttek létre, és ez hatást gyakorol a műkedvelő csoportokra is. A színjátszás varázsa közösségformáló erejében van, ugyanakkor az önkifejezés csoportos formája. Minden közösségben szükség van olyan emberekre, akikben megvan az a képesség, hogy összefogják, mozgatják az embereket. A megye különböző településeiről érkezett művelődésszervezők valamennyien tapasztalják azt, hogy növekvő igény mutatkozik a társas együttlétekre, munkájuk célja elsősorban a közösségek szervezése. Nagyon szép történetek hangzottak el a próbafolyamatok bensőségességéről, a fellépések pozitív hatásáról, együvé kovácsoló erejéről. Talán ezért is szűrhettük le azt a következtetést, hogy újra fellendülőben van az amatőr színjátszás. Fellendülőben, de új utakat keres. A változó jelenségekre közösen kerestük a választ: melyek a közönségszervezés új módozatai, mikor van telt ház, hogyan lehet az ifjúságot megszólítani. Számos jó példa elhangzott, és az is, hogy rengeteg lehetőség rejlik a színjátszásban. Mára már iskolákban, pedagógusok körében is egyre több teret hódít a drámapedagógia. Konfliktusok, társadalmi problémák megoldására, megértésére hasznosítható technikák, nyelvezet áll a rendelkezésünkre. Egyre többen báboznak, és sikerrel látogatják az iskolákat. Sokan azt vallják, ha a közönség nem jön el, házhoz megy a darab, és alternatív helyszíneket keresnek.Korábbi időszakokhoz képest rövidülnek az előadások, humoros darabokat igényelnek az emberek. Egyetértettek a művelődésszervezők abban, hogy az ő feladatuk az igények alakítása, a darab- és a témaválasztás, és nem utolsósorban a helyi vezetőséggel való jó „érdekérvényesítő”kommunikáció, amelyben a vezető meggyőzhető a helyi csoportok felléptetésének fontosságáról, hiszen az is egy új jelenség, hogy a sztárok megjelenésével beszűkültek a műkedvelők fellépési lehetőségei. A találkozóra meghívtuk Hargita Megye Tanácsának kulturális alintézményeit is, azzal a szándékkal, hogy a résztvevők megismerhessék azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek az intézmények nyújthatnak számukra. Dávid Izabella, a Hagyományőrzési Forrásközpont vezetője biztatta a műkedvelő csoportokat, hogy ha nehézségbe ütköznek, ne adják fel, ne kedvetlenedjenek el. Az általa vezetett intézmény foglalkozik a megye amatőr színjátszói­nak koordinálásával, és jelezte, amennyiben igény van rá, megszervezik a csoportvezetők képzését, amelyben hasznos technikai ismereteket sajátíthatnak el. A Kájoni János Megyei Könyvtár képviselői azt a tapasztalatukat osztották meg, hogy az utóbbi időben csökkent a népszínművek iránti kereslet, aminek egyik magyarázata, hogy könnyen hozzáférhetők ma már digitális formában a szövegek. Hiány van mai szövegekben, olyan színdarabokban, amelyek a fiatalokhoz is szólnak, a keresésben ajánlotta fel együttműködését a könyvtár. Nagyon érdekes beszélgetés bontakozott ki a falusi és városi műkedvelő színjátszás, illetve a tanulás, képzések tekintetében. Városon jellemző a diákszínjászás vagy a félprofizmus, profizmus felé fordulás. A falusi felnőtt színjátszókat abban a népi-dramatikus hagyományban lehet jól értelmezni, amelyik a farsangolásból, betlehemezésből fakadó, a passiójátékok világát idéző. Ezek a különbségek a műkedvelésen belül is több lehetséges út bejárását ígérik. – Jó volt látni, hallani, hogy ezek az emberek komolyan veszik a munkájukat, és közösségük épülésén fáradoznak – jegyezte meg egyik meghívottunk. – Mindig feltöltődök, ismerkedem, és nem utolsósorban új, számomra ismeretlen településeket fedezek fel ezeken a találkozókon – osztotta meg gondolatait egy másik résztvevő. Szó esett számos tennivalóról: feltárni az egyes települések színjátszó múltját, új szövegeket keresni, kiemelni és értékelni azoknak a személyeknek a munkáját, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy ma rangos felnőtt és gyermek színjátszó találkozók vannak a megyében. Elhangzott az Echós szekér nyomában rendezvény példája, amelyet Sárpátki Ágnes hathatós munkájának köszönhetünk, vagy Sinka Ignác érdemeként a gyermekszínjátszás fellendítése. Pályázási lehetőségekről is szó esett, volt, aki képzésre, volt, aki színjátszó találkozóra pályázott. Felhívtuk a figyelmet a megyei tanács kulturális pályázataiból a színjátszást támogató kiírásokra. Éves szakmai találkozónkon sosem mulasztjuk el meglátogatni és megismerni az adott település értékeit. Bogos Róbert tanár és helytörténész vezetésével meglátogattuk a csíkszentmihályi műemlék templomot, amelyben éppen a Szent László-legendát ábrázoló freskó restaurálása zajlik. Ezek a találkozók megerősítenek bennünket, szakmai hovatartozás élményét nyújtják. Sokat lehet tanulni egymástól, számos jó javaslat elhangzik, erősödnek a személyes kapcsolatok is, és a visszajelzések alapján elmondható, hogy igény van ezekre. A falusi felnőtt amatőr színjátszás iránt érdeklődők november 24-én Bencéden vehetnek részt az Echós szekér nyomában elnevezésű találkozón. Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója