Dokumentumok (Lengyel doktor visszaemlékezései stb.), szóbeli legendák, tárgyi emlékek őrzője és gondozója ma a dr. Molnár István nevét viselő tájmúzeum. A múzeumalapító/szervező tanára volt a városban a székelyföldi közös világi és egyházi összefogással létrehozott Unitárius Gimnáziumnak (1792). Az alma mater nemcsak protestáns felekezeti oktatásban, de az idegen császári „elnemzetlenítést, németesítést protestáló” (a Leopoldi diploma elnyomó politikája intézkedéseinek kivédése) nevelésben részesítette a Nyikó és a Gagy mente székelyeinek fiait. Héjjasfalva (Zeyk Domokos honvéd huszárőrnagy emlékműve), az Ispán-kút (Fehéregyházán Petőfi Sándor eltűnésének emlékhelye) nemcsak földrajzi szomszédságban, de lelki közelségben volt az iskola tanárai és diákjai számára. Keresztúri tanárok és diákok voltak, Kriza János unitárius püspök székely népköltészet-gyűjtő/mentő akciójának fáradhatatlan munkásai. Ennek a néptanodának anyagi és lelki támasza volt a legnagyobb székely, Orbán Balázs is. Keresztúri diákok közül valók voltak az 1848-ban Székelyszentmihályon brutálisan lemészárolt vértanúk, (akik az 1848-as agyagfalvi székely országgyűlés határozata után a Marosvásárhely melletti harcok vereségei miatt Firtosmartonosba menekültek. Itt fogták el őket Heydte császári tiszt pribékjei és a hozzájuk csatlakozott erdélyi más nemzetiségekből összeverődött csőcselék – Lásd Balázsi Dénes: A Szent Szabadság oltalmában, In. Molnár B. Lehel: Szentmihályi vértanúk kettős tükörben. Szerk. Gaál György. Kiadja az Unitárius Egyház a Millennium évében Kolozsvár, 195–237), és a Gagy vize mentéről valók voltak a nemes firtosmartonosi Gálfy Mihály, a marosvásárhelyi vértanúk egyike és a tarcsafalvi Pálffy János, a honvédelmi bizottmány alelnöke, Kossuth Lajos helyettese, és öccse Pálffy Aladár emlékírónk
Ezek bemutatása után vajon merényletet követek el a patriótai szerénység és az irodalmi jó ízlés ellen, ha megkérdezem, hogy az Üstökös lángcsóváját, Petőfi Sándor-i szellem lángüstökét látták-e már megjelenni a Fir­tos-hegycsúcs feletti égen?
Nem szándékom ellenkezni Tamási Áronnal, aki a vidékünk magára mara­dottságáért emelte fel dörgedelmes szavát, a fentebb általam emlegetett ég­zen­gésekről, csillagjárásokról ne hallott volna? 
Gondolom, hogy Petőfi Üstökös-szellemének működési rezonanciái a Firtos vidékének tágabb körében is észlehetők voltak, és ezek fel-felzaklatták a „hivatalos gondoskodókat is alkalmi szendergésükből”.
Az Üstökös szellem hívására felelt „Gyallay Pap Domokos néptanító regényíró”. 
A Firtosból eredő kies Szalon-patak szűk völgyében, Alsó-Bencéd nevű kis faluban (az egykori Udvarhely megye keresztúri járásában) látott napvilágot a két világháború közti irodalmunk egyik legolvasottabb írója, Gyallay Pap Domokos, 1880. augusztus 4-én, tősgyökeres székely lófő családban.
A szülőfalu felekezeti iskolájából (Bencédi Székely István, az első magyar nyomtatott kalendárium szerzője, Firtos lova mondája stb. megörökítője) a történelmi és a természeti táj legendáinak hagyományaival feltarisznyálva érkezett meg Székelykeresztúrra, hogy innen a Petőfi-legendárium bűvkörébe kerüljön, majd a Kolozsváron (Kelemen Lajos barátságát élvezve) ma a Brassai Sámuel nevével büszkélkedő főgimnázium elvégzése után szerzett latin–történelem szakos tanári oklevelével az újra meginduló tordai gimnáziumban a torockóiak vaskenyérért folytatott harcairól szóló regéknek legyen csodálója, kutatója és megéneklője. Megalkotja legmaradandóbb történelmi regényét, a Vaskenyérent.
Gyallay Pap Domokos életművének kiváló és alapos kutatója és ismerője, dr. Gaál György nagy empátiával mutatja be a nagy székely író és néptanító áldozatos nemzetmentő akcióját, az 1930-ban kezdeményezett Népkönyvtár-akciót. Célja az erdélyi magyar falvak kis könyvtárakkal való ellátása volt. Főleg a Minerva Rt. támogatta ilyen irányú munkáját, s annak egyik vezető tisztviselője, Görög Ferenc történész volt Gyallay segítsége. A megalakított Erdélyi Magyar Népkönyvtár Bizottság tíz év alatt, 1939-ig 364 községben állított fel ilyen könyvtárat, biztosítva a falusi lakosság állandó kapcsolatát a magyar műveltséggel és irodalommal.
1941-ben a Magyar Népművelők Társasága lapvállalatának élére kerül. Ennek képes hetilapját jegyzi főszerkesztőként, a Magyar Nép a két világháború közti idők egyik legnépszerűbb képes újsága volt. A Pásztortűz után úgy látja, hogy a magyar néptömegek – földművesek, iparosok és polgárok – életét és gondjait ez lap tudja megjeleníteni. Itt lép szerkesztői kapcsolatba szülőföldje népe székely földműves olvasóival, ténylegesen a falujában élő gazda-költővel, Izsák Domokossal.
Dr. Gaál György tanulmányaiban bemutatja Gyallay Pap Domokos unitárius egyháza népének szolgálatában kibontakoztatott széles, közhasznú tevékenyégét, amelyet a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az Unitárius Irodalmi Társaság szervezésében és az EKT vezetésében kifejtett, az Unitárius Közlöny, a Keresztény Magvető, az Erdélyi Magyar Naptár szerkesztésében és az ezekben közreadott írásai – Dávid Ferencről, Brassai Sámuelről, Benedek Elek méltatása stb. – közlése által megvalósított. 
A Kemény Zsigmond Társaságban, a Kisfaludi Társaságban, valamint az Erdélyi Helikonban kifejtett írói és közírói tevékenységéért és rendkívüli erőfeszítéseiért addigi pályáját koronázták meg, amikor a Petőfi Társaság tagjává választották. Kuncz Aladár az Erdélyi Helikonban meghatóan köszönti Gyallayt. Megkapja az elismerő és kitüntető Baumgarten-díjat. 1940-ben tulajdonosa lesz a sokak által áhított és irigyelt Corvin-koszorúnak is.
Gyallay Pap Domokos a Petőfi Sándor által meghirdetett Üstökös költői program szerint, amelyet Arany János is hűséggel követett, a magyar nép, az „Isten háta megetti” (Kányádi Sándor) nép, a Firtos, a Hargita és más neves és névtelen hegycsúcsok mögött rejtőző székely falvaink népének „Nagy fáradalmait” akarta „enyhíteni” dalaival/írásaival: „keblének mennyei mannáját” adva, iránymutató tanácsaival, népnevelő, nép­oktató és könyvtárszervező akcióival.
„Gyallay Domokos a falusi magyar nép írója volt és maradt egész pályája során. Ennek igényein mindössze novellái egy részében és történelmi regényeiben emelkedett felül. Ezek méltók már a nagykorúvá érett mai olvasók asztalára is. Néhány felejthetetlen anekdotával, nyelvi fordulattal, múltbeli kalanddal ragadja meg fantáziánkat, s közben megismertet Erdély múltjával, népeivel. Különösen az unitárius olvasó szívéhez állnak közel írásai, hiszen hősei mind e vallásközösséghez tartoznak, s hű tagjai egyházuknak. A magyar irodalomtörténetben legfeljebb pár sor örökíti meg Gyallay érdemeit, az unitárius írók közül – ha külön megmérik őket – alighanem ő lesz a legjobb prózaíró, mesemondó.” (Gaál György, 1986. – Erdélyi Magyar Adatbank)
 

Folytatjuk