erős felhőzet
Ünnepre készülve
Az ünnepi készülődés forgatagában alig fogom fel a nyilvánvaló tényt, hogy lassan, de biztosan ennek az évnek is a végéhez érünk. Talán nem épp ilyennek képzeltük el még januárban, talán többet és máshogy vártunk az idei háromszázhatvanöt naptól, mégis hálás vagyok azért, hogy az idei karácsony, legalábbis a jelenlegi helyzet alapján, nem szorul a négy fal s az össznépi szorongást növelő deklarációk közé.
Emlékszem, tavaly sietve indultunk az ünnepi szentmisére, hiszen a nyakunkban lihegett az éjszakai kijárási tilalom nem túl kecsegtető ígérete. Habár akkor lehet mind azért fohászkodtunk, hogy egy év múlva a járvány csak egy rossz emlék legyen. Ez sajnos nem teljesült, mégis valahogy megtanultunk együtt élni ezzel a kellemetlen helyzettel, és a magunk módján alkalmazkodtunk az új szabályokhoz.
Most, ahogy az ünnepi fények egyre inkább belopódznak az otthonokba és akaratlanul is mosolyt csalnak a csüggedt arcokra, úgy érzem, még inkább felértékelődtek a közös pillanatok. S habár tudom, az ünnep nem az anyagiasságról és pláne nem a tárgyak felhalmozásáról szól, mégis valamiért ebben az évben már december előtt elkezdtem beszerezni az ajándékokat.
Számomra mindig is fontosak voltak az ajándékok, így nem volt nehéz rájönnöm arra, hogy milyen szeretetnyelvet beszélek. Karácsonykor pedig hatványozottan szeretem kimutatni a hozzám közel állóknak, mennyire fontosak nekem. Az ajándékozás akkor tud igazán jelentőségteljes lenni, ha nem arra összpontosítunk, hogy mit kaphatunk másoktól.
Én legalábbis így élem meg. Persze, tudom azt, hogy mindez nem sokat ér, ha a család nem lehet együtt, ha valamilyen oknál fogva üresen maradnak a székek az ünnepi asztal körül. Sajnos sokan elhagyatottan, magányosan töltik a karácsonyt, mások idén sem érezhetik az otthon melegét.
Ilyenkor különösen szerencsésnek érzem magam, és nem győzök hálálkodni mindazokért, akik itt vannak velem és azokért, akik épp úton vannak hozzám. Bármilyen is volt az idei háromszázhatvanöt, engedjük, hogy megérintsen az ünnep, s átjárjon mindaz a jó, amelyet olyan nehezen vettünk észre ebben az évben.
Fazakas Bea
