Karácsony a családról is szól, több időt tölt együtt ilyenkor a szűkebb-tágabb rokonság, és talán nagyobb figyelemmel fordulunk ilyenkor egymás felé. De milyen az ünnep akkor, ha például egy bentlakásos vagy egy családi típusú gyermek­otthonban töltik azt a fiatalok, gyermekek? Van, ami ugyanolyan, és van, ami minden igyekezet ellenére is egy kicsit más. Két gyermekvédelmi létesítményben nézte meg R. Kiss Edit, hogyan készülnek a karácsonyra. Az ünnepre a házakban is ugyanúgy készülnek, mint a családokban, közösen öltöztetik díszbe a lakást, ünnepi ételeket főznek, fát díszítenek, azonban a körülmények biztosítása és a nevelők maximális hozzáállása mellett sem lehet az érzelmek szempontjából a családot helyettesíteni, nem alakul ki olyan kötődés, mint amikor a gyermek kiskorától nevelkedik egy családi házban vagy nevelőszülőknél – bocsátotta előre beszélgetésünkkor Antal Dászkel Ildikó, a Csíkszeredai Szociális Szolgáltatási Központ igazgatója. A Hargita Megyei Gyermekvédelmi és Szociális Igazgatósághoz tartozó, néhány éve felépült taplocai létesítménynél az adminisztrációs központ, illetve egy rekuperációs központ mellett hét családi ház van, ahol összesen 52 fiatal él. A 14 év feletti kamaszok – többségükben fiúk – a Szent Anna Speciális Iskola diákjai, értelmi sérült és tanulászavaros fiatalok. Egy házban hét-kilenc gyerek lakik, négy-öt nevelő foglalkozik velük, illetve látja el őket felváltva, éjjel-nappal. Ahogy a szülők, úgy az ebédfőzéstől a takarításon át a tanulás ellenőrzéséig a nevelők is mindent végeznek, és a fiataloknak is ki kell venniük a részüket a háztartási munkából. Igaz, ez teljesen önkéntesen nem működött, úgyhogy beosztás szerint végzik el iskola után a kamaszok a rájuk eső és tudásszintjüknek megfelelő házbeli feladatokat. – A fiatalok többsége számára ez az állandó otthon, bár nagyobb részének van családja, az ünnepekre és vakációban csak mintegy harmincöt-negyven százalékuk tud haza- vagy rokonokhoz menni. A házak szépek és otthonosak, a jó körülmények azonban kevesebbet számítanak az érzelmi kötődéseknél – mondta a központ vezetője. Kifejtette, a gyermekek ünnepekkor mindig szeretnének hazamenni, az otthon pedig azt jelenti nekik, ahol kisgyermek-korukat töltötték, akkor is, ha az gyermekotthon vagy nevelőszülő háza volt. Ezért az ünnepek előtti napok, amikor elutazik az, akinek van hová mennie, nehezebben telnek, de aztán a karácsony már könnyebben zajlik, belefeledkeznek a fiatalok az ünnepbe, az előkészületekbe. Takarékossági okokból vakáció­ban a hétből csak három ház működik, azokban karácsonyfát állítanak, ünnepi ebédet készítenek, közösen templomba mennek, jó a hangulat, bekapcsolódnak a tevékenységekbe – mesélte el az igazgató. A fák alatt ajándék is lesz, idén, ahogy tavaly is, a csíkszeredai művészeti iskola diákjai is „angyalok”, névre szóló ajándékot készítettek a központban lakóknak. Szavak helyett mosoly Modern berendezés, sok fény és ragyogó tisztaság fogad az egyik házban, amikor beszélgetésünk után benézünk oda az igazgatóval. Délelőtt van, cicák alszanak békésen a ház előtt, odabent épp a padló feltörlését fejezte be Caia Katalin nevelő. Fokozottan sérült fiatalok élnek ebben a házban. Ez azon otthonok egyike, ahol fiúk és lányok is laknak. A nappaliban és a konyhában is adventi koszorú, a lányok szobájában pedig szintén példás rend fogad, az egyik asztalon kis karácsonyfával. – A gyermekek gyakran díszítenek saját kis fát, külön is megünneplik a karácsonyt – meséli Ildikó. Katalin már nyugdíjas lenne, de „visszavizsgázott”, jól érzi itt magát – tudjuk meg. – Ha az ember szereti a gyermekeket, akkor érzi, hogy érdemes dolgozni, és nem számít, hogy nehéz-e vagy sem – válaszolja kérdésemre, hogy milyen itt a munka. Még megosztja, van egy fiú, aki beszélni ugyan nem tud, de olyan gesztusokkal köszöni meg a gondoskodást, hogy az mindent elmond. Amíg beszélgetünk, átnéz egy másik nevelő is, Carmen Răuță, és ketten mesélik el, hogy milyen a központban a karácsony. A lakás feldíszítése, a karácsonyfa állítása, az ajándékosztás és a másnapi ünnepi ebéd elkészítése ugyanúgy zajlik, mint bármelyik családban – mondják. Carmen is megemlíti, hogy a hazautazások idején van egy kis feszültség a fiatalokban. Ő is úgy látja, hogy a kisgyermekkori kötődések többet számítanak, mint a körülmények. Elmeséli, a fiatalok az ízekben is azokat keresik, amit kicsiként tapasztaltak otthon vagy akár nevelőszülőknél, sosem hiányozhat az ünnepi asztalról például a böfsaláta, a leveszöldségből készült francia saláta készítésében lelkesen részt vesz az is, aki máskor esetleg ezt nem teszi. Beszélgetésünkbe bekapcsolódik Borbáth Magdolna, a központ orvosi asszisztense is, aki azt mondja, megható a karácsony a központ házaiban. Hosszú évek óta dolgozik a gyermekvédelmi hálózat különböző létesítményeiben, és úgy véli, az itt gondozott gyermekek azt adják vissza, amit kapnak, ha érzik, hogy szeretettel viszonyulnak hozzájuk, akkor minden megváltozik. Ezekkel a gyermekekkel a munka nem szabad megszokássá váljon, a kapcsolatnak nem hivatalosnak kell lennie, hanem ténylegesen szeretettelinek – vallja. [caption id="attachment_81827" align="aligncenter" width="1000"] Angéla és a gyerekek. A legkisebb még az angyalt várja, a nagyobbakkal együtt díszítik majd a fát[/caption] Szülők, akik vannak, de nincsenek A Csíkszeredai Szociális Szolgáltatási Központhoz három családi típusú ház is tartozik, az egyik ilyen csíksomlyói lakásba is ellátogattunk egy péntek délután. Otthonos hangulat van, három felnőtt várja haza az itt élő gyermekeket, rántott hús illata jelzi, jöhetnek ebédelni. Zsurzs Angéla vezető nevelőként lakik itt hét gyermekkel, munkáját Nyulas Petres Csilla, Takács Attila és Bilibók Enikő segítik. A gyermekek iskola után épp egy kis karácsonyi műsorral köszönik meg az év folyamán őket segítő intézmények munkáját, így amíg hazaérnek, van időnk beszélgetni a tágas ebédlőben. Angéla a gyermekvédelmi hálózat 2-es központjának a vezetője is, a munkaidejét ott tölti, több településen tartoznak hozzájuk házak, összesen 130 gyermekkel. Nevelőként egy generációt már felnevelt, és mint büszkén mondja, abból a kilenc gyermekből hat egyemet végzett. Ma már nem olyan lelkes, mint régen, vallja be, akkor jobban a gyermekekre lehetett koncentrálni, ma nagyon sok papírmunka vonja el a figyelmet, veszi el az időt. – De szeretem csinálni és nekem nagyon fontosak a gyerekek – mondja határozottan. Most hat és tizennégy év közöttiek élnek a házban, és amint megtudjuk, mindenikük sorsa kész regény. Van köztük árva, van, akinek van ugyan családja, de nem tartják vele a kapcsolatot, illetve olyan is, akit néha felhívnak és azt is megkérdezik, mit kér ajándékba, csak aztán az ajándék sosem érkezik meg. Ahogy a szülő sem, hisz egyszer vagy kétszer látogatták meg ezt a kicsit. Teljes lelkülettel együtt A karácsonyt együtt töltik a házban az ott élő gyermekek, egy lány utazik el később a vakáció idejére. Angéla szerint mivel többségüknek nincs családi kötődése, sem emléke az otthon töltött karácsonyokról, hiányérzet nélkül, teljes lelkülettel élik meg az itteni karácsonyt. – Úgy gondolom, hogy ez úgy zajlik, mint egy családban, igyekszünk ehhez mindent megteremteni – mondta a nevelő. Felsorolta, amíg kisebbek voltak, addig az angyaljárás idejére programot találtak ki, de most már harmadik éve, hogy a nagyobbakkal együtt díszítik a fát. Hogy másnap a misére ne kelljen rohanni, ezt még rendszerint 23-án este elkészítik. Az angyal a szükséges ruhaneműt és könyveket szokott a fa alá tenni, az ajándékozásba pedig rendszeresen adományozók is besegítenek. A házban felnevelkedett nagyok is szoktak hozni, küldeni. A nagyoknak már a jelenléte is ajándék, a gyermekek közül többen mondták, az a jó a karácsonyban, hogy ők is hazajönnek. Focikesztyű, atlasz a kívánságlistán Közben ajándékcsomagokkal felpakolva megérkeznek a gyerekek is, és a nagy ebédlőasztalt körbeülve mesélik, milyen náluk a karácsony. Van, aki a karácsonyfát, van, aki az ajándékokat vagy az együtt készített süteményt emlegeti, de az ünnepi teríték, az ünnepi ételek is szóba kerülnek. Adventben őrangyaloznak is, tudjuk meg, erre az időszakra ki-ki őrangyalt kap a családtagok közül, az kedveskedik neki. Amíg beszélgetnek és az ajándékba kapott édességekből torkoskodnak, Angéla tapasztalt szeme egy reggel még nem látott kék foltot is kiszúr az egyik kamasz szeme alatt, közben pedig a nagy bohóc legkisebbre is figyel, neki még kell a simogatás is, oda-odatörleszkedik anyukához, ahogy a házvezetőt szólítják. A lányok csendesebbek, de a fiúk készségesen elmesélik, mit kértek az angyaltól: lego, focikesztyű, korcsolya, gördeszka, földrajzatlasz is szerepel a kívánságlistán. Közben megtudjuk azt is, ki szereti a földrajzot, a történelmet, ki a matematikát, hogy este hogyan imádkoznak a gyertya körül, és azt is, hogy a vakációban romántáborba készülnek a nagyok. Csevegnek, nevetnek, csipkelődnek, együtt vannak, otthon vannak.