2019-ben az Új Kriterion Galéria és a Bookart Kiadó egy új projektet indított el. Évente két művésznek készít nagyobb formátumú albumot. Az első két művész, a csíkszeredai Jánosi Antal (1956), valamint az aradi Laurian Popa (1980). Jánosi Antal: Omotra című albumához Bojár Iván András, Laurian Popa: P+P című albumához pedig Dan Lazea, valamint Cãlin Lucaci írt méltató szöveget. A ma 18 órától kezdődő rendezvény házigazdája és moderátora Részegh Botond. Bojár Iván András Szenvedésszertartásában írja: „Jánosi Antal művészete nem adja könnyen magát. Mert ez nem könnyű művészet. Mélyen gondolkodó. Olyan művészet, amely bárminemű program és irányultság nélkül közvetlenül a »nemkönnyű«-t állítja figyelme középpontjába. Nyilvánvalóan ez foglalkoztatja az alkotót. Vakmerő és alkuképtelen. Több is ennél: videóiban megjelenített világa szerint ő a »nemkönnyű« életfeladványának él. Ahogy mindannyian – mondhatjuk nyeglén, mégis igazul. Mert kényszerűen. A »nemkönnyű« majd’ mindegyikünk alapvető általános létélménye. Legtöbbünk stratégiája mégis a megkerülhetetlen megkerülésének kísérlete, boldogulni egy boldogságtól üres téridőben. Jánosi Antal, hogy megértse, alkotó eszközeivel befogható módon megragadja a »nemkönnyű« kategóriáját, a teret és az időt veszi vizsgálat alá.” Dan Lazea, Laurian Popa Működésképtelenség című munkájában olvasható: „Laurian Popa minden olyan lehetséges tárgyat felhasznál »boszorkánykonyhája« nyersanyagául, amit napi útvonalain találhat. Olyan makrancos tárgyféleségek ezek, amelyek, mihelyt megmelegszenek egy új helyen, rátelepszenek az ott lakó életére és arra kényszerítik, hogy magával cipelje őket mindennapjaiba. Vászonra téve őket, a művész különböző stratégiákkal él: véletlenül társítja, felnagyítja, lekicsinyíti, eredeti használati szerepükből kiragadja azokat. Így jelentésüktől megfosztva, működésképtelenségük pőreségében e tárgy-darabok olyan kiindulópontokká válnak, melyek a kompozíció színvilágát is megszabják. Árnyékok vetülnek a kép terének háromsíkú mélységére, és így a munka csak ál-absztrakt, mihelyt a tárgyak selejtté válnak és erről mesélnek. Egyszóval, Laurian Popa apró tárgy-maradékokat illeszt szabálytalan formájú polisztirén-darabok közé és vászonra rögzít latex-foltokat. Mindezekre szórófejes festéket permetez, mintha egy tiszteletlen grafitti-művész épp arra járt volna, hogy »véleményt« nyilvánítson a vászonra festőkről.”

HN-információ