„A zene nyelvét – függetlenül attól, hogy ki milyen nyelven beszél, hol született vagy milyen kultúrából származik – mindenki megérti, hisz ritmusokból és hangokból áll, amik mindenkiből emóciókat váltanak ki. Így egy csodás közvetítő eszköze egy üzenetnek” – valljuk Berkes Olivérrel. Amikor ez a kórus 2002–2003 telén a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközségben létrejött, akkor is volt egy elképzelés, hogy miért hívták életre. És most, közel 15 év elteltével újra szembenézünk magunkkal, tükröt állítunk, hogy lássuk, hol tartunk, és ma mi az üzenet. Üzenni nemcsak hangokkal tudunk – a látvány éppúgy üzenettel bír, mint a hang. Kórusunk idén nagy lépést tett előre azzal, hogy eldöntötte, egységes kórusruhát készíttet magának. Az egységes külső üzen: együvé tartozunk, egy célt képviselünk, egy az érdekünk. Egy egyszerű viselet nem vonja el a figyelmet a lényegről. Ha a tartalom a fontos, a külső ezt segíti, ezt támasztja alá. A gyönyörűen ívelő szólamok, a templomi ének hozzásegítenek minket, éneklőket és önöket, hallgatókat, hogy egy magasabb szellemi, lelki szintre lépjünk, ahol nem az ember irányít, hanem van valami isteni, ami mindannyiunkat gondviselésében tart. Kívánom, hogy ez a kórus szolgálni tudjon. Szolgálja az embert, de mutasson célt, üzenjen énekével, megjelenésével, tartásával. A munka az emberé, de Istené a dicsőség. Vasárnap adták át a Székely­keresztúri Unitárius Egyházközségben a kórus új ruháit. A gyülekezet ünnepi istentiszteletet tartott, a kórus énekelt és utána szeretetvendégséget tartottak. Tódor Éva karnagy, Székelykeresztúr