tiszta égbolt
kevés felhő
Ugrabugrálás…
A múlt héten, amint az már köztudott, két országos jelentőségű eseményre került sor: csütörtökre virradóan megjelent a Hivatalos Közlönyben a közszférai egységes bérezésre vonatkozó kerettörvény, a 2017/153-as törvény, illetve szerdán nevesítették az új kormány tagjait, élükön a kormányfővel, majd csütörtökön rekordszámba menő gyorsasággal „összecsapták” a megbízatással kapcsolatos parlamenti eljárást. Még aznap este a kormánytagok le is tették a Cotroceni-palotában az államelnök előtt az Alkotmány előírta szokásos esküt.
A közszférai bérezési kerettörvény kidolgozásáról, finalizálásáról, elfogadásának alakulásáról és az a körüli bonyodalmakról, vitákról többször is írtunk. Az elkövetkezőkben is módot fogunk teremteni arra, hogy annak leglényegesebb előírásait bemutassuk. (Amúgy annak vannak olyan előírásai, amelyek július 1-től már hatályba is léptek, s amelyeknek haszonélvezői jobbára az „igen magas polcokra felkerültek” lesznek.) Most a szóban forgó jogszabály kapcsán csak arra utalnánk, hogy azt egyes érintett kategóriák, valamint egyes szakszervezeti tömörülések részéről nemigen fogadták megelégedéssel, sőt a közlés napján is sokan tiltakozásuknak adtak hangot. A rendőri szakszervezetek például július 10-től kezdődően tiltakozó akciókat szerveznek, s amennyiben az új kormánynál követeléseik nem találnának visszhangra, akkor augusztus elején nagyszabású, több mint 10 000 résztvevőre számító tömegtüntetést szerveznek Bukarestben. Az egyik legnagyobb hazai szakszervezeti tömörülés, a Cartel Alfa Konföderáció elnöke, Bogdan Hossu pedig csütörtökön azt nyilatkozta, hogy az államelnök hibázott, amikor kihirdette a törvényt, ugyanis annak egyes – szerinte diszkriminatív – előírásai akár alkotmányossági aggályok megfogalmazását is indokolttá teszik. Amúgy Hossu azt feltételezi, hogy a gyakorlatba ültetés során bekövetkezhetnek olyan peres ügyek, amelyek akár az Alkotmánybírósághoz is „elvezethetnek”.
Az, ami a szerdai és a csütörtöki napokon megelőzte az új kormány, a Tudose-kabinet színrelépését, már-már kabaréba illő, ha nem lenne igen komoly ügyről szó. Kezdenénk azzal, hogy az államelnök önmagával szemben is kompromisszumot kötött, amikor is „elfogadta” kormányfőjelöltként Mihai Tudosét, aki tulajdonképpen nem tett eleget a Klaus Johannis által előzetesen megfogalmazott igen szigorú és határozott feddhetetlenségi követelményeknek. Nem, mert sokak által gyanúsnak tartott körülmények között megszerzett doktori tudományos címéről a tavaly gyanús gyorsasággal lemondott. (Egy olyan botrányos ügy kapcsán, amely őt személy szerint még nem érintette, legalábbis akkor, utólag pedig arra hivatkozott, hogy elejébe akart menni egy esetleges hercehurcának.) Tudose, akárcsak pártbeli főnöke, Liviu Dragnea azt hangoztatta, hogy az a doktori cím semmiféle előnyt nem biztosított számára, azaz annak címzetesét nem vezérelte „alantos” szándék. Lehet, hogy vannak, akik ezt elhiszik, de mi másképp látjuk: igenis, annak volt Tudose számára hozadéka, mert a doktori cím „egyengette” egyetemi oktatói karrierjét a Hírszerzési Nemzeti Akadémiánál. Más: annak idején a filozófus végzettségű Mihai Fifor szenátornak, szállításügyi miniszternek való jelölésével/kinevezésével nem értett egyet az államelnök arra való hivatkozással, hogy nem rendelkezik kellő kompetenciával. Most viszont a szemöldöke sem rezzent meg, amikor ugyanezt a személyt gazdaságügyi miniszternek jelölték. Az sem zavarta, hogy a konkrét feladatkört „nélkülöző” új kormányfőhelyettes, Ion-Marcel Ciolacu annak idején együtt vadászgatott az időközben terrorizmusért elítélt, súlyos büntetését töltő Omar Haysammal. Egyébként Ciolacu parlamenti meghallgatására nem került sor az ellenzék tiltakozása ellenére sem, a szenátus elnöke arra hivatkozva, hogy ténylegesen nem koordinál egyetlen tárcát sem. Ami a parlamenti meghallgatást illeti: egyesek, mármint egyes miniszterjelöltek olyannyira kapkodtak, hogy hetet-havat összehordtak, s olyasmit nyilatkoztak, amelyek okán botrányos események következtek be a parlamentben (de nem csak). Ebben a tekintetben mindenképp megemlítendő az új közpénzügyi miniszternek ama homályos és elhamarkodott bejelentése, miszerint a nyugdíjrendszer II-es pillérje mélyenszántó változások elejébe néz(het), mintegy azt sugalmazva, hogy bekövetkezhet esetleg annak államosítása is. Csütörtök délután párttársai (az új kormányfő maga is) megpróbálták menteni a menthetőt, azt hangoztatva, hogy a miniszter pontatlanul fejezte ki magát, szó sincs a II-es pillér megszüntetéséről, de bizonyos strukturális változtatásokra számítani lehet. Az már csak hab a tortán, hogy csütörtök este Liviu Dragnea is kénytelen volt elismerni, hogy a kijelölt pénzügyminiszter, Ionuț Mișa „bal lábbal kezdett”. Akár botrányosnak nevezhető az is, hogy a kormányprogram parlamenti ismertetése során kiderült: nem apróbb kiigazításokról van szó, amint azt előzetesen hangoztatták a szociáldemokrata párt csúcsvezetői, hanem igen jelentős módosításokról. (E „meglepetés” kapcsán egyes politikai elemzők utólag azt is megkockáztatták, hogy a Grindeanu-kormányt szándékosan buktatta meg pártja, ilyenképpen teremtve lehetőséget egy új, jobbára másabb kormányprogram beterjesztésére és elfogadtatására.) Ezt érzékelte maga az államelnök is, amikor is az eskütételi ünnepségen elhangzott expozéjában többek között azt hangoztatta: „tisztelt PSD-sek, ALDE-sek, RMDSZ-sek, a románok nevében arra kérem önöket, hogy fejezzék be ezt a fiskális-költségvetési ugrabugrálást”. Ezzel arra kívánt célozni, hogy a kormányprogramba bekerültek olyan előirányzatok, miszerint bevezetésre kerül(ne) az üzleti forgalom kvantumára kivetett adó, a nagy jövedelműeket pedig úgynevezett szolidaritási adóval sújtanák stb. Óriási felháborodás fogadta az üzleti körök részéről is a kormányprogram „átszabását”, jó néhány vállalkozói érdekképviselet pénteken közös nyilatkozatot fogalmazott meg, amelyben ellenzik, kifogásolják a kormányprogram egyes előirányzatait. Az üzleti forgalomra kivetett adó tekintetében amúgy nyomós érvet is hangoztattak: az szembemegy az Európai Unió irányelveivel.
Hecser Zoltán
