tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Tusványosra hangolva
Tegnap ismét megnyitotta kapuit a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, közismertebb nevén Tusványos. A huszonkilencedik kiadását ünneplő rendezvény valahogy mindenkié lett az évek alatt, hiszen felejthetetlen élmények sokaságát rejti az Olt partján lévő kemping.
Emlékszem, középiskolás koromban egész héten lent bulizott az osztály legjava, akikkel spontán csapatösszerázót tartottunk a fenyőfák tövében. Nem ismertünk fáradtságot, ha Intim Torna Illegál-koncertről, csűrös buliról vagy medvelesrőlvolt szó, hiszen minden pillanatot szórakoztatóbbá tett a vígan sétálgató macik jelenléte.
Tinédzserként nem is kellett több ennél. A friss levegőben terjedő szabadság érzése ragályos volt, és pillanatok alatt rászoktunk. Akkoriban ugyanis Tusványos jelentette az egész éves tanulás, iskolába járás és egyéb ügyes-bajos dolgaink lezárását, és amikor beléptünk a tábor területére, végre magunk mögött hagytuk a hosszú hónapok alatt felgyűlt frusztrációkat, negatív élményeket.
Mindegy volt, hogy éppen zuhogott az eső vagy sivataghoz méltó szárazság tombolt, a hangulat mindig ugyanolyan volt. Élveztük, hogy a barátainkkal lehetünk, addig táncolunk, amíg a lábunk bírja, és az égvilágon senki nem szól bele abba, hogy miért is kommunikálunk angolul hajnali négykor.
Nehéz nosztalgia nélkül beszélni ezekről az évekről, hiszen sokunknak az előadás-hallgatások mellett könnyes szakításokat és szenvedélyes szerelmeket hozott az életébe a Tusnádfürdőn töltött néhány nap, amelyeket minden évben újraidézik nekünk a lelkes szervezők.
Mindegy, hogy hány évesen, milyen körülmények között sétálok le a kempingbe, mindig ezek az emlékek fogadnak a hídon átérve. Őszinte mosolyok, kába egymásnak borulások, váratlan találkozások, asztalon táncolások, hirtelen felindulásból elkövetett veszekedések és óriási beszélgetések a MIT sátor szélén. Ilyen volt Tusványos, ilyenek voltunk mi.
Keresztes Bea
.jpg)
