A szombaton tartott eseményen többek közt arra kerestek megoldást, hogyan lehetne a természetjárást úgy megvalósítani, hogy a juhászok anyagi javai és tulajdona ne sérüljön, ugyanakkor a turisták is biztonságosan tudjanak barangolni. A beszélgetésen a civil szervezetek részéről Simon Szilárd, a Szekler Teker Egyesület vezetője; Parajdi Lehel, az Erdélyi Kárpát-Egyesület képviselője; Ilyés Lóránt, a székelyudvarhelyi Feel Good Sportklub elnöke, valamint Márton Ernő idegenvezető vett részt, a gazdák álláspontját Rancz Előd, Cséki Péter, Sebestyén Márton, Németh László és Nyulas Előd állattartók képviselték. Szakemberként Bartha László kinológus és Bertóti Zsolt hegyimentő is részt vett a beszélgetésen. 
Márton Ernő arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy a turisták nincsenek megfelelően felkészítve és tájékoztatva, hogyan és merre járhatnak, hogyan kell viselkedniük. Hangsúlyozta: akadozik az információáramlás, amit azzal lehetne orvosolni, hogy a közbirtokosságok, az állattartó gazdák és a túrázni vágyók kommunikáljanak egymással. Parajdi Lehel hasonlóképp vélekedik, ám egy súlyos problémára is rámutatott: van, ahol a juhászok tudnak parancsolni a kutyáiknak, van, ahol nem.
– Az a globális trend, hogy egyre több ember lakik városon, kevesebb falun. Attól, aki kijön az irodából, nem várhatjuk el, hogy tudja, miként és hogyan reagáljon, ha túrázás közben nekiszalad nyolc nagy termetű kutya. A kérdés csupán az, van, ahol működik, hogy a juhász ráparancsol a kutyáira és hallgatnak rá, van, ahol nem, és ebben az esetben miért nem – vetette fel, megjegyezve, hogy van eset, amikor a juhász kifejezetten élvezi a kialakult helyzetet, mi több, hergeli a kutyákat. Bertóti Zsolt hegyimentő szerint is aggasztó a jelenség, állítása szerint volt eset, hogy egy kollégájára is rátámadtak juhászkutyák. – Elgondolkodtató, hogy a csíki zónában vannak juhászok, akik hat-nyolc pulikutyával meg tudják őrizni az állataikat és parancsolni is tudnak azoknak, máshol erre tizenhárom nagy termetű kutya kell és nem tudnak parancsolni nekik – jegyezte meg.

Kulcs a kommunikáció 

Nyulasi Imre Szencsedben tevékenykedik állattartó gazdaként, ahol villanypásztorral elkerített területen tartja állatait. Mint elmondta, a kutyák nem maradnak a villanypásztoron belül, mivel a területvédő ösztönük így működik.
– Nagy a fennsík, sok turisztikai útvonal találkozik, szerencsére még nem történt baleset. Én úgy válogatom a kutyáimat össze, hogy azok ne támadják az embereket, legyenek barátságosak a gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Természetesen ugatnak, de ez elsősorban jelzésértékű – fejtette ki, megjegyezve, hogy a legtöbb gazda nem tudatosan válogatja össze a kutyáit. Véleménye szerint jó ötlet lenne a turisztikai útvonalakon megjelölni a tanyákat, így az arra járók felvehetik a kapcsolatot a gazdákkal.
– Fejleszteni kell a kommunikációt. Én szívesen kimegyek és visszahívom a kutyákat, ha tudom, hogy erre közeledik egy csoport, de mivel nekünk is vannak más teendőink, mindig nem vagyunk ott, ahol a kutyák, így sok esetről nem is tudunk – magyarázta. Emellett a munkaerőhiány is gondokat okoz: az állatgondozók legtöbbször a perifériáról kerülnek a nyájak mellé, és mivel gyakorta cserélődnek, nincs ahogy hallgassanak azokra a kutyák, hiszen a bizalom és a megfelelő viszony sem tud kiépülni közöttük.

Kövek helyett kenyérrel

Simon Szilárd, a Szekler Teker Egyesület elnöke szerint nem azokat kell megvédeni, akik gyakran járnak csapatosan a természetben és tudják, mi a teendő.
– A kisgyerekes szülők nem mernek a szabadba menni, sokan nem tudják, hogyan kell reagálni a kutyák jelenlétére, amivel maguknak, de a gazdáknak is károkat okozhatnak – jegyezte meg a kutyariasztók használatára utalva. Mint elmondta, ebben a tekintetben mindkét oldalnak képeznie kellene a tagjait. Sebestyén Márton gazda szerint a juhászkutyák habitusa nem változott az utóbbi időkben, így nem a kutyák viselkedésében kell keresni a problémát.
– Van, aki városról a saját kutyájával elindul a természetbe felkészületlenül, nem gondolva, hogy magára az állat jelenlétére hogyan reagálhatnak a juhászkutyák – mutatott rá egyben arra, hogy sok támadást a hasonló esetek váltanak ki. Németh László Kovászna megyei gazda a turisták helytelen reakcióira hívta fel a figyelmet. – Sok turista bántja az állatokat, ha azok rájuk futnak. Ahelyett, hogy hozzászólnának az állathoz, odadobnának egy kicsi kenyeret, kövekkel és botokkal dobálják. Hogyan is reagálhatna erre az állat! Nem kérdés, hogy a turisták nem járhatnak, amerre szeretnének, de viszonyuljanak az adott területen jellemző viszonyokhoz – szögezte le.

Mindkét oldalon vannak „fekete bárányok”

Bartha László kinológus szerint mindkét oldalon „kapitális hibákat” követnek el az emberek. A szakértő egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy a keletről behozott nagy testű és piacos őrkutyák hátránya itt ütött ki, hiszen a kaukázusi kutyákat célirányosan emberek „őrzésére” tenyésztették ki, a kangálok pedig bár nem annyira kezelhetetlenek, más gazdák állataival szemben ellenségesek és veszélyesek.
– Ezeket az állatokat nem ilyen vidékre találták ki, ahol a nyájak majdnem összeérnek és találkoznak, hanem ahol hatalmas szabad területek vannak. Ha az egyik gazda ilyen őrkutyákat szerez be, a másiknak is be kell, hanem a hagyományos juhászkutyákat széttépik az őrkutyák – mutatott rá a szakember. Szerinte az őrkutyák nehezebben irányíthatók, emiatt a juhászok számára is kihívás a nevelésük. A szakember a turistákra kitérve elmondta: legtöbbjük felkészületlen, nem tájékozódnak megfelelő forrásokból.
– Mindkét oldalon vannak fekete bárányok, a kérdés, hogy tudunk-e megfelelő felületet biztosítani ahhoz, hogy megváltozzon a jelenlegi állapot – így Bartha. 

Motorosok és megoldások

Ilyés Lóránt, a Feel Good Egyesület elnöke szerint az információ és a kommunikáció hiánya mellett a törvények sem életszerűek, hiszen „a törvények a bíróságon szépen mutatnak, de a legelőkön teljesen más viszonyok uralkodnak”. Cséki Péter a terepmotorosok okozta problémákra is felhívta a figyelmet, mivel „azok hergelik a kutyákat, a feszültség pedig sokszor a bicikliseken csapódik le”. Bartha szerint ennek az az oka, hogy míg a motorosokkal nehezen tudnak bármit is kezdeni a kutyák, a hozzájuk tartásukban és mozgásukban hasonlító, ám jóval lassabb bicikliseken levezetik a „bosszújukat”. Bartha szerint az ellentétek csillapítására megoldást jelentene, ha kifejlesztenének egy olyan applikációt, melyben interaktívan jelen lehetnének a felek és jelezni tudnák, hogy merre járnak a turisták és merre a kutyák. A gazdák azt javasolták, hogy azokon a pontokon, ahol a turistaösvények keresztezik a legelőket, helyezzenek ki figyelmeztető táblákat. A civil szervezetek részéről arra kérték a gazdákat, hogy ők is igyekezzenek terjeszteni a juhászok közt a „szemléletváltást”, hiszen részükről is szükséges az empátia és a tapintatosság fejlesztése.