A székelyföldi vaskitermelés kezdetei a 16. századig vezethetők vissza, ekkor már Csíkszék és Udvarhelyszék több településén is vashámorok működtek: Udvarhelyszéken, a Kis-Homoród mentén előbb Lövétén és Homoródalmáson, majd a 19. század elején létrejött a Gyertyánffy Jónás nevéhez köthető Lövétei Bányatársulat, ami több tulajdonos- és névváltás után végül három hámorra duzzadt, ezekből az egyik 1996-ig működött Szentegyházán – derül ki Demeter Csanád történész a szentkeresztbányai vas­há­mor történetéről szóló értekezéséből. Európában az említett hámor volt az utolsó, amiben a korabeli vízmeghajtással működő kalapácsok dolgoztak 1990-ig, mára viszont a hámorból csak a falak maradtak meg, a tetőzete és felszerelése is az enyészeté lett. A szentegyházi önkormányzat sokéves terve, hogy felújítja a hámort, mi több, a háromból egy vízmeghajtással működő kalapácsot visszaállítanának működő formájába.

Egész napos turisztikai ösvény

Megkeresésünkkor Lőrincz Csaba polgármester közölte, hogy az 1849-ben épült vashámor mellett más helyi ipartörténeti kuriózumokat is szeretnének helyreállítani, és ezeket egy kijelölt turistaútvonallal kötnék össze. 

– Egész Szentegyházára jellemző volt, hogy az emberek és vállalkozók megélhetésük szempontjából hasznosították a vízenergiát. Mivel erdő sokkal több volt, mint termőföld, így a településhez csak hat malom tartozott, ellenben hatvannégy vízifűrész üzemelt a Kis-Homoród településünkhöz tartozó szakaszán, inkább ezeket használták a szentegyháziak

– mutatott rá Lőrincz. 

Simó Réka városmenedzser, aki a hámor felújítási projektjéért is felel, elmondta: az a tervük, hogy egy olyan turisztikai ösvényt alakítanak ki, amelybe helyi különlegességeket, értékeket kapcsolnak be: a szentkeresztbányai részen egy ványolót, a vashámort, a falusi részen pedig egy vízifűrészt, így akár több órát is eltölthetnek az útvonalon a turisták és a helyiek. 

– A lényeg az lenne, hogy ne csak egy múzeum legyen a hámor, hanem olyan tereket is tudjunk kialakítani, ahol minőségi időt tudnak eltölteni az érdeklődők

– jelezte. A menedzser szerint találtak olyan pályázati kiírást, amire benyújthatják a hámor projektjét, ehhez februárig össze kell állítaniuk a teljes pályázati dokumentációt.

Bonyolítja a felújítást a vízügyi engedély

Mint a polgármester rámutatott, a hámor működtetése és felújítása egy komplex vízgazdálkodási problémát vet fel, mivel egyrészt gátat kell építeni, használatba kell venni a patakmedret a felújítás idejére, majd az igénybe vett vízmennyiséget is ki kell fizetni az Olt Vízügyi Igazgatóságnak. 

– Ez egy nagyon bonyolult és körülményes folyamat, amire még a vízügyi hatóság sem tudja a pontos megoldást, hiszen hasonló kezdeményezés aligha van a környezetünkben. Építési engedélyt kell jóváhagyniuk a patakmederre, mivel a malomkereket és a lajtot is vissza kell állítani. Mivel B kategóriás műemlékről van szó, a villanyhálózat megfelelő kiépítése is nehézségekbe ütközhet, mert mindezekhez műemlékvédelmi jóváhagyás kell

– sorolta Lőrincz Csaba, aki szerint a gát megépítését az elmúlt száz év átlagvízhozamának megfelelő normák szerint kellene kivitelezni, ám ezt az értéket esetükben csökkenteni szükséges, hiszen egy kis méretű gátról lenne szó, ráadásul a kalapács sem fog állandó jelleggel működni. A polgármester arra is rámutatott, hogy az elkészült műszaki tervek alapján egy faszerkezetű, különleges tetőzetet építenek a hámor falai köré, így a romos állapotban lévő falakra nem lesz terhelés helyezve. 

– Bár nincs meg a kalapács és a malomkerék, a korabeli tervrajzokat sikerült megszereznünk, így van miből kiindulni. A belső térben a kalapács mellett egy amfiteátrumot is szeretnénk kialakítani, ahol többek közt a vasmegmunkálás történetét ismerhetik meg az érdeklődők

– közölte.