Szeptember 17-én reggel, színes csapat gyülekezett a csík­szeredai vasútállomáson. Mindannyian a Csíkszéki Erdélyi Kár­pát-Egyesület, vagyis a CsEKE Dél-Hargita túrájára vállalkoztunk. Menetjegyeinket Újtusnádig váltottuk meg. Az alcsíki faluba érkezve Kovács János túravezetőnk megtartotta kezdeti tájékoztatóját, majd az ezt követő seregszemle után összegeztük, tizenöt elszánt és vállalkozó szellemű, a természet csodáit megismerni vágyó bakancsos turista gyűlt össze, számunk eggyel gyarapodott kutya-túratársunknak köszönhetően. A reggeli ködbe burkolózott falut átszelve megcsodáltuk a helyi kőfaragók keze munkáját dicsérő kapukat, házakat. Az 1822-ben alapított Újtusnád utolsó házait is magunk mögött hagyva, az Ölves-patak mentén folytattuk utunkat az előttünk magasodó fenyvesek felé, a kék ponttal jelzett turistaösvény mentén. A Dél-Hargita legmagasabbjai sorakoztak előttünk, a Kakukk-hegy, Ángyélika és a Kőhíd-teteje mind 1500 méternél magasabb csúcsai, tőlük délebbre pedig a Kapus-hegy és a Nagy-Mitács. Ahogy haladtunk előre, már messziről csalogatottak a csipkebogyó- vagy hecsedlibokrok pirosan csillogó bogyói. A hatalmas fákkal szegélyezett, széles utat követve, rövidesen a Molnár-mezőre értünk. Rövid pihenőnk alkalmával volt időnk visszatekinteni és szemlélni a ködből ébredező Alcsíki-medencét. Egy régi erdészház mellett elhaladva, a Nagy-Mitács völgyébe érkeztünk. A fák közt előtörő napsugarak világították be utunkat, mellettünk a hatalmas kövek közt, sebesen alázúduló patak alkotta kis zuhatagok színesítették a tájat. Az évszázadok során a víz által kivájt, mélyen futó úton kapaszkodtunk kifelé, melyet keszekusza gyökerek, helyenként előtűnő gombák és a fölöttünk ernyőként összezáródó fák lombjai tették mesebelivé. Az erdő adta kis ajándékokból válogathattunk kedvünkre, volt aki mogyorót, rókagombát szedegetett, mások ízletes szederszemekből csemegézhettek. Jókora kövekkel borított, majd fűvel benőtt úton gyalogolva, ritkulni kezdtek a fák. Elértük a Mitács-puszta alsó felét. Elhaladva a Jézus-kútjának nevezett forrás mellett a közeli esztenát és az ott legelő juhokat oltalmazó pásztorkutyák ugatása fogadott, akik rövidesen meggyőződtek, hogy nem jelentünk veszélyt a nyájra. A Mitács-hegy alatti legelő évszázados, nyugalmat árasztó bükkfáival jellegzetes dél-hargitai puszta. Utunk, melyen ide felkapaszkodtunk, hajdanán forgalmas útvonalként szolgált. Egykor ezen a hágón (1215 m) kapaszkodott át az Alcsíkról Erdővidékre vezető országút, melyet Deszka útjának is neveztek, ugyanis itt szállították vásárra deszkájukat az alcsíkiak. A tisztástól délnyugatra, a varázslatos Gyöngy-erdőn át vezet az egykori római út is, melyen a Bodvaji Vashámorhoz juthatunk el. Itt öntötte első ágyúit 1848-ban a híres háromszéki ágyúöntő, Gábor Áron. Immár a Hargita kék sávos gerincútján folytattuk utunkat, a Mitács-tető 1282 méter magas, bükkösökkel borított csúcsán át, Hargita és Kovászna megye határán. Kiérve a Jáhoros-pusztára, a távolban feltűnt a Hargita utolsó bástyája, az Uzonkafürdő fölé magasodó Nagy-Murgó vulkáni kúpja, mely egyben a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának legdélebbi tagja. A Jáhoros-pusztán őzlábgombák sokasága örvendeztetett meg, mindenkinek jutott a finom őszi csemegéből. Következő úti célunk a Nagy-Piliske északkeleti oldalában épült vadászkunyhó volt, ahonnan szép kilátás tárult elénk Tusnádfürdő északi részére, valamint a Csomád-hegység kúpjaira. Az ebédszünet és a csoportkép elkészülte után folytattuk utunkat, elhaladva a Bánya-patak forrása mellett. Elérve a Nagy-Piliske vállát magunk mögött hagytuk a Hargita főgerincét, és egy jelzetlen csapáson kezdtünk meredeken ereszkedni a Sólyomkő irányába. A sűrű erdőben haladva hirtelen ágak roppanása, suhogás hallatszott a fák közt, de a hangok forrása örök titok marad, mivel csapatunk zajára bármi is volt az, elmenekült. A meredek szakasz után elértük a 824 méter magas Sólyomkő andezitszikláját, mely a Piliske vulkáni kúp lejtőjének keleti oldalán helyezkedik el, 50-60 méterrel a földfelszín fölé emelkedve. Az itt fészkelő sólymokról elnevezett szirtről csodálta meg a tájat 1852-ben, az ide látogató Ferenc József császár is. A szikláról elénk táruló látvány igazán szemet gyönyörködtető: beláttuk Tusnádfürdőt a Csukás-tóval, a Tusnádi-szorost és tőle délre a Bükszádi-medence felé siető, ezüst sávként csillogó Olt folyót. Velünk szemben a Csomád-hegység meredek oldalai magasodtak, északon az ősi vármaradványokat rejtő, sziklás falú Vár-tető (1079 m), tőle délebbre a Szurdok-tető (1267 m) magasba törő lejtői, a Komlós-tető (1269 m), a Kis- (1238 m) és Nagy-Csomád (1301 m), valamint a Taca (1174 m) csúcsai emelkedtek. A figyelmesebbek megpillanthatták a Szurdok-tető oldalában, 1883-ban épült Apor-bástya kilátóját. A szikla és környéke természetvédelmi rezervátum. A Sólyomkőt kényelmes ösvényen, 18 szerpentinen kanyargózva hagytuk magunk mögött. Dél-Hargitai barangolásunkat Csíkszék legdélebbi, Románia legkisebb városában, az 1842-ben alapított Tusnádfürdőn fejeztük be. A Tusnádi-szorosban, Csík és Háromszék határán, meredek fenyves hegyoldalak között fekvő városka, országos hírű gyógyközpont. Nagy mennyiségű szénsavas ásványvíz tör itt felszínre, de hírnevét növelik mezotermális forrásai és gyógyá­szati célra használt gázfeltörései, mofettái is. Fejlett kezelőközpont és wellness-élményfürdő otthona. Az 1900-as évek elején, az Olt folyó szabályozása során, az egyik holtágból kialakított Csukás-tó partján megpihenve összegeztük túránkat. Mindenki elmondhatta magáról, hogy betekintést nyert a Dél-Hargita vadregényes világába. A fenyvesek közt sétálva, megpihenve a Mitács évszázados bükkfái alatt vagy a Sólyomkőről letekintve elénk táruló megdöbbentő látvány mind olyan, máshol nem tapasztalható érzéssel, élménnyel töltött el bennünket, mely mindig visszahív, hogy újra és újra átéljük, megtapasztaljuk. Capcalo Dániel, Csíkszereda [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]