A valódi tanárképzés hiánya, a pályaelhagyás, a gyenge kezdő bér az oka a tanárhiánynak nemcsak Hargita megyében, hanem az egész országban – hangzott el azon a megbeszélésen, amelyet Hargita Megye Tanácsa szervezett tegnap a csíkszeredai megyeházán tanfelügyelők, iskolaigazgatók, tanárok és a megyei tanács munkatársai részvételével.

[caption id="attachment_3461" align="aligncenter" width="620"] Tanácskozás a megyeházán. Megoldást sürgetnek[/caption] HN-információ A megyében tapasztalható pedagógushiány okairól és megoldási lehetőségeiről tanácskoztak tegnap a megyeházán a tanfelügyelőség, a tanintézmények, a pedagógusok és a megyei önkormányzat képviselői. Borboly Csaba megyeelnök elöljáróban elmondta, azért kezdeményezték a beszélgetést, mert a romántanításról tartott korábbi tanácskozásaikon felmerült a magyar, matematika, fizika, kémia, biológia szakos tanárok hiánya, az, hogy Hargita megyében évek óta nem jön a közoktatásba a felsorolt szakokon végzett fiatal. Előreláthatólag két-három éven belül nem lesz szakképzett magyar szakos tanár, ugyanez a helyzet a többi említett tantárgynál is, jelenleg a megyében számos vidéki környezetben szakképzetlenek vagy idős nyugdíjasok tanítanak – sorolta Borboly Csaba. Mint mondta, szeretnék megértetni a nem magyar etnikumú, döntéshozó többséggel a problémát, ezért külön köszöntötte a jelen lévő Szőcs Domokost, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának vezérigazgatóját, aki ígérete szerint a beszélgetésen megfogalmazott problémákat és megoldási javaslatokat továbbítja az illetékeseknek. Részt vett továbbá Ferencz Salamon Alpár, a megyei tanács oktatási szakbizottságának elnöke, Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Makó Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánja, valamint Hodgyai László matematika, Dáné Szilárd magyar és Moraru Drăghici Dorina román szaktanfelügyelő. Ferencz Salamon Alpár vitaindítójában felvázolta, hogy a fiataloknak nem vonzó manapság a tanári pálya, ennek pedig egyik oka az egyetemeken folyó módszertani, pszichopedagógiai képzések hiányossága. A rendszer problémájának nevezte, hogy a tanügyi humánerőforrás kezelése még mindig centralizált. A vitaindítóban a megyei tanács munkatársai részletezték a gondokat. Mennyiségi és minőségi problémák egyaránt felmerülnek a tanárképzésről szólva. A tanárok kórfája ugyanis elég szomorú képet mutat – az ötven év felettiek vannak túlsúlyban –, és sajnos ma már nem az a jellemző, hogy a legjobbakból lesznek pedagógusok. Mindez nemcsak a magyar kisebbség esetében van így, hanem országos szinten általános érvényűnek mondható. Jelenleg Hargita megyében számos vidéki településen szakképzetlenek vagy nyugdíjasok tanítanak, és ez a hullám három éven belül eléri a városokat is. A román és magyar szakos tanároknál közel áll a kereslet a kínálathoz, viszont már most nagy hiány van matematika szakos tanárokból, ez pedig a következő években tovább fokozódik. Mint elhangzott, a következő három évben legalább húsz matematika szakos tanár éri el a nyugdíjkorhatárt a megyében, fiatalok pedig alig mennek erre a pályára, mert vonzóbbak számukra más olyan területek, ahová matematikai tudás szükséges, de jobban lehet keresni, például az informatikai vagy banki szakmák. Idén nyáron Hargita megyében két meghatározatlan időre szóló és 21 helyettesítői matematika szakos tanári állást lehet elfoglalni, ezekre összesen 15 pedagógus pályázott. Hodgyai László ismertette a matematikatanárok számának alakulását Hargita megyében. Az 1999–2000-es tanévet összehasonlítva a 2009–2010-essel kimutatható az elöregedés: tíz év alatt a 35 évesnél fiatalabb tanárok aránya 35 százalékról 14 százalékra csökkent, míg az 55 évesnél idősebbeké 12 százalékról 28 százalékra nőtt. A 2014–2015-ös tanévben a címzetes matematikatanárok száma 205, ebből városon 112-en, falun 93-an tanítanak. A szakképzett helyettesítők száma 29, a szakképzetleneké 8, emellett 9 nyugdíjas is dolgozik. A szaktanfelügyelő annak veszélyére hívta fel a figyelmet, hogy a falusi iskolák kiürülnek, ennek jele, hogy 43 városi matematikatanár tanít falun, továbbá gyengén képzett személyek kerülnek a rendszerbe, ami a szakma további presztízsvesztéséhez vezet. – Ha most nagyszerű intézkedéseket vezetnénk be, annak is csak 5-10 év múlva jelentkezne a hatása. Nagy bajban vagyunk – összegzett Hodgyai László. A vitaindítóban az is szerepelt, hogy a pedagógusállások száma a gyermeklétszám arányában évről évre csökken, a baj ott jelentkezik, hogy igen kevés képzett, tehetséges ember számára vonzó a pedagógusi pálya, sok a helyettesítői állás, ami negatívan hat az oktatás minőségére, egyre kevesebb diák iratkozik érettségi vizsgára a 12 osztály elvégzése után. A cél megoldást találni a fiatal tanítók átképzésére a megyében rendelkezésre álló felsőoktatási struktúrában. Mint a jelenlévők részéről elhangzott, pedagógusok vannak, csak szakosítani kellene őket. A romántanítás kapcsán meg­fogalmazódott, hogy a kom­munikációra kell helyezni a hang­súlyt – ezt már az óvodában el kell kezdeni –, és ezen a téren a romántanároknak továbbképzé­seken kellene részt venniük. Ez egyébként a többi szakos tanárra is érvényes, a helyi közösségeknek támogatniuk kellene a pedagógusokat ezen a téren. Egy másik gond, Makó Zoltán dékán szerint, hogy tanárok helyett tudósokat képeznek Romániában, és a hároméves képzés nem elegendő a kettős szakosodásra, pedig az sokat segítene a tanárhiányon. A megbeszélés végén Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke arra buzdította a jelenlévőket, hogy további oktatásügyi problémákat beszéljenek meg egy következő alkalommal. Addig is a jelenlegi tanácskozás jegyzőkönyvét elküldik a résztvevőknek és illetékes hatóságoknak, amihez várják az észrevételeket, javaslatokat.