tiszta égbolt
Tovább gerjedhet az infláció
Lapunk hasábjain is már beszámoltunk arról, hogy februárban a januári szinthez viszonyítva szerény növekedést mutatott az infláció. Ezen belül azonban egyes áruféleségek esetében viszonylag jelentős növekedés következett be. A gazdasági elemzők szerint azonban az infláció jelenlegi és majdani alakulásában megvan és meglesz a maguk szerepe olyan tényezőknek is, amelyek nem szerepelnek az Országos Statisztikai Intézet hivatalos közleményében.
[caption id="attachment_46489" align="aligncenter" width="971"]
Ciprian Dascălu: Az infláció„beleszólhat” a monetáris politikába...[/caption]
Vitathatatlan, hogy a számok tükrében nem lehet beszélni a kiskereskedelmi árak ugrásszerű megemelkedéséről, csupán egy szerény növekedésről. Legalábbis egyelőre. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni bizonyos adminisztratív intézkedések hatásmechanizmusát sem, mármint az infláció mérsékelésében. Így például egyes hozzávetőleges számítások szerint amennyiben nem került volna sor az áfakulcs 20%-ról 19%-ra történő csökkentésére, akkor akár egyszázalékos növekedésről is lehetne beszélni az infláció tekintetében. Továbbá az a törvény, amely értelmében február 1-től kivezetésre kerültek egyes illetékek, ugyancsak lefelé húzta az inflációt, becslések szerint legalább 0,4 százalékponttal. Igen, mert például a rádió- és tévéilleték kivezetése nyomán a postai és távközlési díjszabások 5,7%-kal zsugorodtak. Másképpen fogalmazva, a fentebb említett intézkedések úgymond hozzájárultak az infláció torzításához, illetve annak alakulása „kedvezőbbé” tételéhez. Ezek a hatásmechanizmusok előbb-utóbb eltompulnak, s akkor bekövetkezhet egy erőteljesebb tendencia az infláció alakulása tekintetében. Ennek a meglátásának adott hangot többek között az egyik közismert hazai pénzpiaci elemző, Ciprian Dascălu, az ING Bank fő közgazdásza. Meglátása szerint előbb-utóbb a jegybank is rá fog kényszerülni a monetáris politikája megerősítésére olyan értelemben, hogy esetleg változtat az alapkamaton. Azt sem tartja kizártnak, hogy beszűkül a hitelekre felszámított és a betétekre nyújtott kamatok közti sáv. Mindezen összefüggésben Dascălu nem tartja kizártnak, hogy a jegybank monetáris tanácsának július 3-i ülésén napirendre tűzik az alapkamat ügyét, ami pedig annak megemelését illeti, a lényegi döntés az év végére várható. Amúgy a jegybank 2015 júniusa óta az alapkamat szintjét történelmi minimális szinten tartja, 1,75%-on. Egyes banki elemzők szerint az az év végére viszont el fogja érni a 2%-ot annak a függvényében, hogy mennyire fog fokozódni az infláció.
Mi várható?
A jegybank előrejelzései szerint az idei infláció elérheti az 1,7%-ot, 2018-ban pedig az 3,4% körül lehet. Ennél kedvezőbb az Európai Bizottság becslése: 2017-ben a romániai infláció 1,6% körül lehet. Egyes banki elemzők szerint viszont bekövetkezhet egy olyan tendencia, amely nyomán az idei infláció akár a 2%-ot is meghaladhatja. Ezt az előrejelzést arra is alapozzák, amire már utaltunk, nevezetesen, hogy a januári és februári jobbára kedvező infláció azon intézkedések javára írható, amelyek nyomán esetenként ár-, illetve díjszabáscsökkenés következett be. Nem így viszont például az egyes élelmiszerek esetében, ilyenképpen pedig okkal feltételezik, hogy azok esetében áremelkedésre lehet számítani. Ebben a kontextusban megemlítendő az is, hogy a bérek növekedésének, s azon belül az országos garantált minimál bruttó bér viszonylag jelentős megemelésének meg lehet a maga szerepe a kiskereskedelmi árak kedvezőtlen alakulásában. A költségvetési tanács elnöke, Ionuț Dumitru szerint például az iparban az átlagos nettó bér januárban 13,6%-kal volt nagyobb, mint 2016 januárjában, a kereskedelmi szektorban pedig 24%-kal. Nos, szerinte egy ilyen arányú átlagos bérnövekedést nemigen tudnak „lenyelni” a jelenlegi költségszintek, és számos cég előbb-utóbb rá fog kényszerülni árai megemelésére.
Az inflációt gerjesztő tényezők között mindenképp utalni kell a lej/euró és a lej/dollár alakulására is, mindenekelőtt annak okán, mert az árfolyam kedvezőtlen alakulása nyomán az importból származó áruk esetében előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a kiskereskedelmi árak megemelése. Az árfolyam tekintetében pedig semmi jóra nem lehet számítani, s minden jel arra mutat, hogy nemigen fog beigazolódni az az árfolyam, amellyel az idei állami költségvetés számol, nevezetesen 4,46 lej/euró. A jegybank adataiból az derül ki, hogy 2016 júliusa végétől kezdődően kisebb-nagyobb ingadozásokkal, de hovatovább gyengült a lej, s 2017. március 17-én valóságos rekord született: 4,5654 lej/euró. Amúgy a múlt hét folyamán az árfolyam 4,5509 lej/euró és 4,5654 lej/euró között mozgott. A jegybank tegnapi közleménye szerint a mai napon 4,5634 lej/euró érvényes. Áttekintve a statisztikákat, ilyen kedvezőtlen árfolyamot legutóbb 2012 októberében jegyzett a jegybank. (Az érdekesség kedvéért: a legkedvezőtlenebb kurzust 2012. augusztus 3-án jegyezték, 4,6481 lej/euró.) A lej-dollár árfolyam sem igen nevezhető kedvezőnek, örvendetesnek, annak tekintetében is van ok bizonyos aggodalomra. Emlékeztetnénk arra, hogy a hazai üzemanyagárak alakulásában egyaránt szerepe van a lej/dollár, valamint a lej/euró árfolyam alakulásának.
Köztudott, hogy az árfolyam alakulása igen érzékenyen érinti a lakosság egy részét. Azokról van szó, akik annak idején svájci frank vagy euró alapú hiteleket vettek fel. Becslések szerint például a lakossági bankhitelek mintegy 50%-át továbbra is a valuta alapúak teszik ki. Az a tény, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok számukra nemigen kínálnak olyan mozgásteret, amelyek révén enyhíteni lehetne a fizetési kötelezettségeiken, joggal adhat okot az aggodalomra, s ezt tetőzi jelenleg az árfolyam kedvezőtlen alakulása. A banki szakértők szerint a költségvetésben szereplő árfolyam eleve alulméretezett volt, s azt talán szándékosan is állapította meg a kormány. Igen, mert az importáruk megdrágulása pluszbevételekhez juttathatja a költségvetést, például annak okán, hogy a megemelkedett alapárra alkalmazandó az áfakulcs, s ilyenképpen abszolút számban kifejezve ebből az adónemből nagyobb bevételre tehet szert az állami költségvetés. Az exportáló cégek esetében a lakossági szempontból kedvezőtlen árfolyam viszont kedvezőnek bizonyulhat: nagyobb bevételre tehetnek szert, ami nyomán gyarapodhat nyereségük is, s következésképpen nagyobb összeg folyhat be az állami költségvetésbe a nyereségadó címén.
Visszatérve az árfolyam várható alakulására, egyes banki elemzők szerint az az év folyamán 4,49–4,54 lej/euró között fog mozogni, mások szerint valahol 4,56 lej/euró körül fog megállapodni, de ezeknél a szinteknél jóval pesszimistábbak a Román Kereskedelmi Bank egyes elemzői, akik szerint a negyedik évnegyed folyamán akár 4,62/eurót is elérhetik.
Hecser Zoltán
Ciprian Dascălu: Az infláció„beleszólhat” a monetáris politikába...[/caption]
Vitathatatlan, hogy a számok tükrében nem lehet beszélni a kiskereskedelmi árak ugrásszerű megemelkedéséről, csupán egy szerény növekedésről. Legalábbis egyelőre. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni bizonyos adminisztratív intézkedések hatásmechanizmusát sem, mármint az infláció mérsékelésében. Így például egyes hozzávetőleges számítások szerint amennyiben nem került volna sor az áfakulcs 20%-ról 19%-ra történő csökkentésére, akkor akár egyszázalékos növekedésről is lehetne beszélni az infláció tekintetében. Továbbá az a törvény, amely értelmében február 1-től kivezetésre kerültek egyes illetékek, ugyancsak lefelé húzta az inflációt, becslések szerint legalább 0,4 százalékponttal. Igen, mert például a rádió- és tévéilleték kivezetése nyomán a postai és távközlési díjszabások 5,7%-kal zsugorodtak. Másképpen fogalmazva, a fentebb említett intézkedések úgymond hozzájárultak az infláció torzításához, illetve annak alakulása „kedvezőbbé” tételéhez. Ezek a hatásmechanizmusok előbb-utóbb eltompulnak, s akkor bekövetkezhet egy erőteljesebb tendencia az infláció alakulása tekintetében. Ennek a meglátásának adott hangot többek között az egyik közismert hazai pénzpiaci elemző, Ciprian Dascălu, az ING Bank fő közgazdásza. Meglátása szerint előbb-utóbb a jegybank is rá fog kényszerülni a monetáris politikája megerősítésére olyan értelemben, hogy esetleg változtat az alapkamaton. Azt sem tartja kizártnak, hogy beszűkül a hitelekre felszámított és a betétekre nyújtott kamatok közti sáv. Mindezen összefüggésben Dascălu nem tartja kizártnak, hogy a jegybank monetáris tanácsának július 3-i ülésén napirendre tűzik az alapkamat ügyét, ami pedig annak megemelését illeti, a lényegi döntés az év végére várható. Amúgy a jegybank 2015 júniusa óta az alapkamat szintjét történelmi minimális szinten tartja, 1,75%-on. Egyes banki elemzők szerint az az év végére viszont el fogja érni a 2%-ot annak a függvényében, hogy mennyire fog fokozódni az infláció.
Mi várható?
A jegybank előrejelzései szerint az idei infláció elérheti az 1,7%-ot, 2018-ban pedig az 3,4% körül lehet. Ennél kedvezőbb az Európai Bizottság becslése: 2017-ben a romániai infláció 1,6% körül lehet. Egyes banki elemzők szerint viszont bekövetkezhet egy olyan tendencia, amely nyomán az idei infláció akár a 2%-ot is meghaladhatja. Ezt az előrejelzést arra is alapozzák, amire már utaltunk, nevezetesen, hogy a januári és februári jobbára kedvező infláció azon intézkedések javára írható, amelyek nyomán esetenként ár-, illetve díjszabáscsökkenés következett be. Nem így viszont például az egyes élelmiszerek esetében, ilyenképpen pedig okkal feltételezik, hogy azok esetében áremelkedésre lehet számítani. Ebben a kontextusban megemlítendő az is, hogy a bérek növekedésének, s azon belül az országos garantált minimál bruttó bér viszonylag jelentős megemelésének meg lehet a maga szerepe a kiskereskedelmi árak kedvezőtlen alakulásában. A költségvetési tanács elnöke, Ionuț Dumitru szerint például az iparban az átlagos nettó bér januárban 13,6%-kal volt nagyobb, mint 2016 januárjában, a kereskedelmi szektorban pedig 24%-kal. Nos, szerinte egy ilyen arányú átlagos bérnövekedést nemigen tudnak „lenyelni” a jelenlegi költségszintek, és számos cég előbb-utóbb rá fog kényszerülni árai megemelésére.
Az inflációt gerjesztő tényezők között mindenképp utalni kell a lej/euró és a lej/dollár alakulására is, mindenekelőtt annak okán, mert az árfolyam kedvezőtlen alakulása nyomán az importból származó áruk esetében előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a kiskereskedelmi árak megemelése. Az árfolyam tekintetében pedig semmi jóra nem lehet számítani, s minden jel arra mutat, hogy nemigen fog beigazolódni az az árfolyam, amellyel az idei állami költségvetés számol, nevezetesen 4,46 lej/euró. A jegybank adataiból az derül ki, hogy 2016 júliusa végétől kezdődően kisebb-nagyobb ingadozásokkal, de hovatovább gyengült a lej, s 2017. március 17-én valóságos rekord született: 4,5654 lej/euró. Amúgy a múlt hét folyamán az árfolyam 4,5509 lej/euró és 4,5654 lej/euró között mozgott. A jegybank tegnapi közleménye szerint a mai napon 4,5634 lej/euró érvényes. Áttekintve a statisztikákat, ilyen kedvezőtlen árfolyamot legutóbb 2012 októberében jegyzett a jegybank. (Az érdekesség kedvéért: a legkedvezőtlenebb kurzust 2012. augusztus 3-án jegyezték, 4,6481 lej/euró.) A lej-dollár árfolyam sem igen nevezhető kedvezőnek, örvendetesnek, annak tekintetében is van ok bizonyos aggodalomra. Emlékeztetnénk arra, hogy a hazai üzemanyagárak alakulásában egyaránt szerepe van a lej/dollár, valamint a lej/euró árfolyam alakulásának.
Köztudott, hogy az árfolyam alakulása igen érzékenyen érinti a lakosság egy részét. Azokról van szó, akik annak idején svájci frank vagy euró alapú hiteleket vettek fel. Becslések szerint például a lakossági bankhitelek mintegy 50%-át továbbra is a valuta alapúak teszik ki. Az a tény, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok számukra nemigen kínálnak olyan mozgásteret, amelyek révén enyhíteni lehetne a fizetési kötelezettségeiken, joggal adhat okot az aggodalomra, s ezt tetőzi jelenleg az árfolyam kedvezőtlen alakulása. A banki szakértők szerint a költségvetésben szereplő árfolyam eleve alulméretezett volt, s azt talán szándékosan is állapította meg a kormány. Igen, mert az importáruk megdrágulása pluszbevételekhez juttathatja a költségvetést, például annak okán, hogy a megemelkedett alapárra alkalmazandó az áfakulcs, s ilyenképpen abszolút számban kifejezve ebből az adónemből nagyobb bevételre tehet szert az állami költségvetés. Az exportáló cégek esetében a lakossági szempontból kedvezőtlen árfolyam viszont kedvezőnek bizonyulhat: nagyobb bevételre tehetnek szert, ami nyomán gyarapodhat nyereségük is, s következésképpen nagyobb összeg folyhat be az állami költségvetésbe a nyereségadó címén.
Visszatérve az árfolyam várható alakulására, egyes banki elemzők szerint az az év folyamán 4,49–4,54 lej/euró között fog mozogni, mások szerint valahol 4,56 lej/euró körül fog megállapodni, de ezeknél a szinteknél jóval pesszimistábbak a Román Kereskedelmi Bank egyes elemzői, akik szerint a negyedik évnegyed folyamán akár 4,62/eurót is elérhetik.
Hecser Zoltán
