Némi port kavart, illetve bizonyos szempontokból kényes helyzetbe hozták az Alkotmánybíróság elnökét, Valer Dorneanut azok az értesülések, amelyeket nemrégiben egyes sajtóorgánumok – köztük a Newsweek România, a B1 kereskedelmi hírtelevízió – hoztak nyilvánosságra. Ugyanis az derült ki, hogy a 2010 után megjelent munkajogi négy szakkönyve jobbára „önplágium”, azaz a szerző úgymond „klonálta” egykori művét. Amúgy a négy kötet címe nagyjából azonos, de állítólag tartalmukban sincs lényeges különbség, s azok kiadói között szerepelnek a Spiru Haret, illetve a Nicolae Titulescu fővárosi magánegyetemek is. (Állítólag egyetemi kurzusnak is szánta a kiadó azt a kötetet.) Úgy tudni, hogy maga a szerző, Valer Dorneanu is elismerte a Newsweek Româniának küldött válaszlevelében, hogy könyvei közül három esetében saját magát plagizálta, de nyomatékolta azt is, hogy mindegyik kéziraton fel voltak tüntetve a források, de azok – számára érthetetlen módon – „eltűntek” a szerző és nyomda között, azaz a kézirat „feldolgozása” során. Ezek szerint az is feltételezhető, hogy a szerkesztő mulasztott. A tények viszont tények maradnak, túlontúl nagy a hasonlóság a négy könyv között. Egyes elemzők szerint – habár nincs abban semmi kivetnivaló, de – mégis furcsállandó, hogy az Alkotmánybíróság elnöke nem az alkotmányjogban mélyül el, legalábbis az általa szignált szakkönyvek tartalmának a tükrében, hanem a munkajogban. Mindez olyan körülmények között, amikor olyan magas rangú tisztséget tölt be, amely teljes embert követel meg, jelentős idő- és energiaráfordítást, s nem utolsósorban igen nagy szakmai tapasztalatot, rendkívüli munkabírást igényel. Ettől még ugyan lehet munkajogász is, és ezt a tantárgyat taníthatja akár két egyetemen is, nem lévén szó összeférhetetlenségről, azaz jogsértésről, de amint már említettük, egyesek szerint mindenképp furcsállandók azok a történések, amelyek belengték mostanság a taláros testület elnökét . Amúgy – és ezt az érdekesség kedvéért mondjuk – valamikor az egyetemi tanár, tekintélyes jogásznak volt némi köze a munkajoghoz is, ugyanis 1975 és 1980 között a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetségénél (UGSR) munkajogász tanácsnoki tisztséget töltött be. (Egyébként szakmai karrierjét ügyészként 1967-ben kezdte meg, és karrierje során 12 évig ügyészként tevékenykedett, el egészen 1985-ig.) Nem véletlenül tértünk ki erre az esetre, lévén, hogy az nem egyedi. Hazai viszonylatban egyre több az olyan tisztségviselő, aki az általuk betöltött fontos funkción túl (legyen szó választott vagy kinevezéses alapú magas rangú funkcióról) különböző tisztségeket halmoz a gazdasági-társadalmi élet majd’ minden szegmensében, például a sport vagy a kultúra terén, a vallási felekezetek, a különböző érdekképviseletek, szakmai szervezetek tevékenységében, továbbá különböző fórumokon vagy rendezvényeken rendszeresen védnökként jelenik meg, illetve különböző szaktanulmányokban társszerzőként szerepel (lehet inkább „társként”, mint „szerzőként”) vagy éppenséggel oktatási intézményekben „betanít”stb. Nyomatékolnánk, nincs ebben semmi jogsértés, szó sincs, szó sem lehet összeférhetetlenségről, de ez a halmozás azért is érdekes, mert bármennyire is sikerülhet az egykor elképzelt „sokoldalúan fejlett ember” szintjére emelkedni, nehezen képzelhető el, hogy mindenre futhatja időből és energiából, nemigen lehet mindenütt jelen lenni. Azaz igen, de csak formailag és kutyafuttában. Sőt az sem kizárt, hogy az a valaki képes a „helyzet magaslatán” állni. Igen ám, de ez nem mindig a helyzetismeret javára írható, hanem az elfoglalt pozíció, azaz a betöltött tisztség „számlájára”, mert azt talán mondanunk sem kell, hogy az az egy kis túlzással tótumfaktum szerepkörnek is nevezhető tisztség rendszerint vezetőtisztség. Lehetnek ugyan emberfeletti képességek, teljesítmények, de az például nehezen képzelhető: egy fővárosban lakó és tevékenykedő egykori igen magas rangú tisztségviselő egyidejűleg hat egyetemen is tanított, s azok közül háromnak a székhelye vidéken volt. Ui.: Akinek nem inge, ne vegye magára. Mármint a feladatot… Hecser Zoltán