Hímes tojást készítettek, versenyeztek és tanultak a vasárnapi húsvéti program résztvevői Gyimesbükkben, ahová még a pápa áldása is elért. Az eseményen nemcsak a helyieket, de lapunkat is készségesen fogadták, így magunk is kipróbálhattuk a tojásírás művészetét, amely korántsem volt olyan egyszerű, mint amilyennek először tűnt. Keresztes Beáta élménybeszámolója. [caption id="attachment_68104" align="aligncenter" width="1000"] Minták százait rajzolták a tojásírók Fotók: László F. Csaba[/caption] Vasárnap délelőtt érkeztünk a gyimesbükki Xilopal üzlet műhelyébe, ahol az idősek és fiatalok jóvoltából már javában zajlott a tojásírás. A rezsón melegített viasz jellegzetes illata hamar átjárta a termet, amelyben némelyek csángó népviseletben, mások kényelmes öltözetben adták át a népi tudást a kíváncsiskodóknak. A műhelyben sétálva nagyon elcsodálkoztam, hiszen még életemben nem láttam ennyi kiállított hímes tojást egy helyen. Miközben elismerően nézegettem a polcra helyezett húsvéti tojásokat, Pál Ramóna szervezővel elegyedtem szóba, aki elmondta, hogy folyamatosan bővül az itt látható „kollekció”, mivel a versenybe közel 400 tojást neveztek be, amelyek kiállítása még nem zárult le. [caption id="attachment_68105" align="aligncenter" width="1000"] Az idősek átadják tudásukat a fiataloknak[/caption] – Azt kell hogy mondjam, ez a program igen népszerű lett az elmúlt évek során. Idén harmadik alkalommal szerveztük meg, és módosítottunk is rajta, hiszen tavaly csak bemutatóműhelyt tartottunk, ebben az évben azonban ki is lehet próbálni a tojásírást. Fontos, hogy a fiatalok is bekapcsolódjanak – részletezte Pál Ramóna, majd arra kért, maradjunk, amíg időnk engedi, hiszen nagy bejelentésre készülnek a délután folyamán. Miközben a titokzatos bejelentés felől érdeklődtem, két zsűritagot is sikerült megszólítanom, akik néprajzkutatók lévén, értő szemekkel figyelték a kiállított tojásokat. Laikusként számomra mindegyik darab egyformán szép volt, így el sem tudtam képzelni, hogyan lehet kiválasztani a legjobban sikerülteket. – Hát ez nekünk sem könnyű feladat. Kicsit az is megnehezíti a dolgunkat, hogy több időnk van gondolkozni, hiszen ha azonnal kellene dönteni, nem morfondíroznánk ilyen sokat – mondta nevetve Varga Zsuzsanna, reagálva az én „szakértői véleményemre”. Salamon Piroska szerint az elbírálás során a hagyományok követése a legfontosabb, de a kézügyesség is meghatározó. – Ami befolyásolja a döntésünket, az a völgyben fellelhető minták követése. Nem díjazzuk az internetről másolt motívumokat, autentikus gyimesi írott tojásokat keresünk. Emellett, a pontosság sem mellékes, követni kell a vonalakat – sorolta az elvárásokat Salamon Piroska zsűritag, kiemelve, hogy a tojásírás élő hagyomány, ugyanis a háztartások verseny nélkül is ezzel készülnek húsvétra. [caption id="attachment_68106" align="aligncenter" width="1000"] A gyermekek ismerkednek a tojáshímzés művészetével[/caption] Hozzátette, hogy ez az esemény gyerekeknek is jó példa, mert az idősebbektől nemcsak a tojásfestés fortélyait leshetik el, hanem azt is megtapasztalják, hogyan kell vállalni gyökereinket. A háromtagú zsűri két képviselőjétől elbúcsúzva hirtelen késztetést éreztem a tökéletes hímes tojás megalkotására, így kipécéztem egy szimpatikus asztalt, ahol nagy szakértelemmel folyt a munka, és szempillantás alatt a tojásíró asszonyok táborát gyarapítottam. Nagy meglepetésemre nem ment olyan könnyen a munka, mint ahogy azt elképzeltem, hiszen kezdetben azt sem tudtam, hogyan vegyem kézbe az írásra használt kesicét. Megkönnyebbülésemre segítséget kaptam egy fiatal lánytól, Galaczi Enikőtől, aki elmondása szerint még csak kezdő tojásíró, de én kész lettem volna azonnal diplomát adni neki. Tőle tudtam meg, hogy hideg tojásra nem lehet írni, és ne a kezem mozdítsam el a különböző formák rajzolása közben, hanem a tojást. Az instrukciók követése közben ismételten rájöttem, miért nem szerettem a mértant az általános iskolában, ugyanis annak idején még vonalzóval is nehezen rajzoltam egyenes vonalat. Ez az ismerős tehetetlenség tért vissza belém, amikor szabad kézzel akartam vonalat húzni egy főtt tojásra, nem túl nagy sikerrel. Mindenesetre, tanítóm türelmes volt velem, így fél óra írásnak nem nevezhető tevékenység után megalkottam a legkevésbé tökéletes hímes tojást, amit valaha láttam. No de az enyém volt, s így büszke voltam rá, habár attól nem tartottam, hogy a szigorú zsűri lecsap rám, és akaratom ellenére elnyerem az első díjat. A tojásírás közben baráti csevej alakult ki az asztaloknál, ahol már-már attól tartottak, nem lesz elegendő alapanyag a rengeteg érdeklődőnek. Már javában zajlott a közönségszavazás a legszebb és legeredetibb munkákat illetően, amikor bejelentették, hogy csatlakozik a programhoz Pál Péter, az esemény megálmodója, s akinek lánya, Pál Ramóna továbbvitte a szervezést. Ő mesélte, hogyan fogadták Rómában a gyimesi tojásokat. Pál Péter érkezését üdvrivalgás és áldás fogadta, hiszen a római katolikus egyház vezetőjéhez juttatta el a helyi termékeket. Köszöntője után én is odaléptem hozzá, így megtudtam, hogy kíséretével Ferenc pápa beiktatásának ötödik évfordulója alkalmából látogatott el a Szentatyához, aki külön asztalt rendelt a gyimesi küldötteknek, és áldást mondott az ételeikre. – Úgy gondoltam, hogy a világ legnagyobb asztalára juttatom el a gyimesi nép keze munkáját, ezért hímes tojást, kolbászt, szalonnát, házikenyeret, süteményt és egyéb termékeket vittünk Rómába – közölte elégedetten Pál Péter. Az esemény végén a közönség szavazatainak köszönhetően az első díjat Cătălina Nyagui vette át, második lett Tankó Margit és harmadik helyezést ért el Ráduly Otília. Emellett, a leghitelesebb hímes tojás elkészítéséért járó díjban György Noémi részesült, második lett Antal Teréz, harmadik pedig Oláh Ágota. A program résztvevői a tapasztalat mellett azzal az érzéssel távoztak, hogy a hagyományokat lehet és kell is éltetni, hiszen nem annyira az egyenesen húzott vonalak jelentik a hímes tojást, hanem a felvállalt értékek. A cikk a Hargita Népe március 29-i húsvéti mellékletében jelent meg.