Idén tizenharmadik alkalommal tartották a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán a Humántudományok Tanszék által szervezett fordítói versenyt. A Gúzsba kötve táncolni elnevezésű versenyen 11. és 12. osztályos diákok vehettek részt és összesen négy különböző kategóriában küldhették be munkáikat: román nyelvről magyarra, angol nyelvről magyarra, magyarról románra és magyarról angolra fordíthattak. Az első forduló online zajlott, míg a második már élőben. A versennyel kapcsolatos kérdéseinkre dr. Lajos Katalin adjunktus, a program egyik főszervezője válaszolt. – Mi a verseny célja? – Kettős célt követünk: egyrészt – mint minden nem egyetemistáknak és nem a tudományos közösségnek szóló rendezvénynek – ennek a versenynek is van népszerűsítő funkciója: kapcsolatba kerülni azokkal az irodalom és nyelvek irányt érdeklődő, a középiskola utolsó éveiben járó diákokkal, akik a későbbiekben, akár ennek a tapasztalatnak a nyomán is, humántudományi szakjainkat választhatják. Ugyanakkor fontos célként fogalmaztuk meg, hogy lehetővé tegyük az irodalom és a nyelvek, valamint a nyelvi közvetítés iránt érdeklődő fiataloknak, hogy betekintést nyerjenek az egyik bölcsészethez kapcsolódó tevékenységbe, a műfordításba. – Miben tért el az idei verseny a tavalyitól? – Nagyon örültünk, hogy a tavalyi rendhagyó év után idén ismét fizikai jelenléttel tudtuk megszervezni a döntőt – tavaly ezt csak online formában tudtuk megvalósítani. Fontos a fizikai jelenlét, mert bár a fordítás „magányos tevékenység”, és a jó fordításhoz idő kell, mégis a helyszínen, az ország különböző részeiről érkező, hasonló érdeklődésű diáktársak között szép élményekre lehet szert tenni. A döntőn a fordítás helyszíne mindig is az egyetemi könyvtár volt (és itt köszönöm meg a könyvtárigazgatónak, Balog Lászlónak a támogatását, valamint Máté Zsolt könyvtárosnak, hogy tizenhárom éve mindig végigkíséri ezt a szombati délelőttöt, előkészíti a szótárakat, segít a felmerülő kérdések gyors megoldásában). – Mennyi időt vesz fel egy ilyen verseny megszervezése, illetve a munkák elbírálása? – A verseny szervezése a teljes tanszéket igénybe vevő feladat, de már rutinosak vagyunk benne, a folyamat részeit a következőképpen mutathatnám be: hosszabb mérlegelési és döntési folyamat a szövegek kiválasztása az előválogatásra és a döntőre (ezt nem tudnám időben meghatározni, be kell fejeződnie a meghirdetés napjáig, néha szinte magától kínálkozik egy-egy szöveg erre a „kihívásra”, néha többet kell keresgélni, hogy a szükséges és elégséges terjedelem, a motiváló téma, hangulat és stílus meglegyen), ezután a verseny meghirdetése következik, majd az előválogatásra beérkező fordítások javítása, értékelése, bírálása, és az első forduló eredményhirdetése. (Idén 107 fordító 124 fordítást küldött be). Az eredményhirdetés után két héttel szokott sor kerülni a döntőre, idén a 33 döntősből 26 diák jött el. Két-három hónapnyi elfoglaltságot jelent ez a munka, hol intenzívebb, hol pedig kevésbé intenzív periódusok váltják egymást. Mivel a fordítások mind az előválogatás során, mind pedig a döntőn jeligések, és a zsűri csupán a jeligéket ismeri, az eredményhirdetés is a jeligék alapján történik, csak utólag derül ki, hogy ki rejtőzik mögötte. – Milyen rendszer szerint kerülnek pontozásra a fordítások? – A fordítások értékelése négy szempont mentén történik: azt figyeljük, hogy a megszületett fordítás (mert ugyebár csak ebből tudunk bármilyen következtetést levonni) mennyire hűséges a forrásnyelvi szöveghez, vagyis mennyire mélyen értette a fordító a szöveg üzenetét, kommunikációs célját, mennyire érzékelte a stílusát, ezt mennyire tudta jól közvetíteni, vannak-e kiemelkedően jó, frappáns fordítói megoldások ott, ahol ezeket a forrásnyelvi szöveg lehetővé tette volna, (vagy előfordulnak-e benne durva félrefordítások, amelyek nyilván a félreértést sejtetik). Nézzük azt is, hogy a célnyelvi szöveg mennyire olvasható gördülékenyen, mennyire követi a célnyelv sajátosságait, hasonlóképpen tud-e működni a célnyelven, mint ahogy a forrásnyelven működött, illetve a helyesírást és nyelvhelyességet is nézzük, hiszen a legjobb, legszellemesebb, legadekvátabb fordítást is lerontja, ha rossz a helyesírás, vagy súlyos nyelvhelyességi vétségek fordulnak elő. – Melyik fordítási irány, melyik kategória bizonyult a legnépszerűbbnek? – Már a kezdetektől az a trend, hogy a magyarra, vagyis a legtöbb fordító anyanyelvére való fordítás a legnépszerűbb: idén a román–magyar irányban érkezett a legtöbb fordítás (56 fiatal próbálkozott Cătălin Pavel Intersecția című novellájának fordításával) és 48 angol–magyar fordítás érkezett, ők Tryphena L. Yeboah First light novelláját fordították. Karafiáth Orsolya Egy macska maga a stílus szövegét 9 diák fordította románra, 13 diák pedig angolra. A döntőn is az anyanyelvre fordítók csapata volt népesebb. – Mi a legfőbb szempont, amit fordításnál érdemes mindig szem előtt tartani? – A fordítás nyelvi közvetítés, tehát a fordítónak jobban, mélyebben, részletesebben kell megértenie a forrásnyelvi szöveget, mintha csak önmaga szórakoztatására olvasná, de annál is mélyebben, mint amikor valaki vizsgára készül az olvasott szövegből, ahhoz, hogy ezt közvetíteni tudja a célnyelven. Időt kell tehát szánni a megértésre. A műfordítás során hozott számtalan apróbb-nagyobb fordítói döntést ennek a megértésnek kell alárendelni: azt mondja-e, ami a szöveg jelentése (ezt nevezik referenciális jelentésnek), úgy mondja-e, ahogy a forrásnyelvi szöveg mondja (stilisztikai, nyelvi regiszterbeli stb. hűség), a célnyelvi olvasóközönség el tudja-e fogadni a megszülető szöveget ugyanolyan műfajú, stílusú, hangulatú, üzenetű szépirodalmi alkotásként, mint amilyen a forrásnyelvi szöveg volt. Teljes azonosság, teljes egyenértékűség soha nincs, és mindig van fordítói veszteség, ennek mértéke vállalható kell hogy legyen. Ez Kosztolányi Dezső szavaival a „gúzsba kötve táncolás”. És végül, de nem utolsósorban nem árt, ha a fordító – befejezettnek gondolva a művét – megpihenteti, néhány nap, hét múlva újra előveszi, és friss szemmel tekint a célnyelvi szövegre: ekkor szembetűnővé válnak a kevésbé jó megoldások, a hibák, egyeztetési, fogalmazási esetlenségek. A címet se felejtsük el lefordítani, ez szerves része a szövegnek. – És fordítástól függetlenül kezdő elektronikus szövegalkotóknak fontos tanács, amit nem győzünk hangsúlyozni: legyen bekapcsolva a helyesírás-javító program, és vegyük komolyan a piros-zöld jelzéseit, az sem árt, ha egy helyesírási szabályzat kezünk ügyében van. Legyünk ezen a téren is igényesek!

Biró Vivien