Tulajdonképpen ez egy vendégszöveg, melléktermék, amely szervesen illeszkedik a Hargita Népe hasábjain futó Bánja-e a székely címet viselő riportsorozathoz. Simó Márton kollégánk még a múlt évben kezdte el ezt a falujáró sorozatot, amely pillanatnyilag valahol a félúton jár Udvarhelyszéken.

Zetelaka községben – párhuzamosan más településekkel – idestova kilenc hónapja tart az munka, amely egyfajta kiegészítője az értékőrző és értékteremtő tevékenységnek. Egyfajta melléktermékként olyan népszerűsítő táblákat is el kívánnak helyezni nagy látogatottságú helyszíneken, közterületeken, amelyek felhívják a figyelmet a népi építészet értékeire. Ilyen témákban kollégánk és a vele együttműködő civilek az elmúlt évek során négy tematikus konferenciát szerveztek, illetve számos kapcsolódó alkalmi kiadványt is megjelentettek.
A tegnap tartott zeteváraljai tanácskozás azonban egy kicsit más volt, sokkal gyakorlatiasabb. Hosszas előkészítések után elhatározták, hogy Zetelakán, illetve másutt is – ahol kialakítható a fogadókészség – úgynevezett „településkép-védelmi táblákat” helyeznek ki. Az A0-s méretű transzparenseken – amelyeket hő- és vízálló fóliára nyomtatnak – rövid szöveges ismertető áll középen. A Zetelaka – falukép és hagyomány című táblán a következő olvasható: „Az utóbbi évtizedekben a modernizációs szándék igen erősen jelentkezett a községközpont és a beosztott falvak, tanyák magán- és közösségi jellegű újabb építkezési és felújítási folyamataiban. A régi stílusjegyek, amelyeket a hagyományos házak és életszerek hordoztak, ma már visszaszorulóban. Elődeink szárazon rakott kőfalra emelték jellegzetes havasalji modorban készült házaikat és csűrjeiket. E házak külső falai mentén tornác futott körbe, amely a telekadottságoknak megfelelően, két, de olykor három oldalról is dísze, hasznos kiegészítője volt a hajléknak. Helyenként kis-, illetve faragott udvarhelyszéki motívumokat őrző székelykapukon juthattunk be az udvarokba, amelyeken megtalálhattuk a gazdálkodás munkaeszközeit. Kocsiszín, azaz árnyékalja szolgált a szekerek, ekék, taligák, boronák tárolására, de ugyanott sorakoztak azok a szerszámok is, amelyekkel a gazda asztalos- és ácsmunkát végzett, zsindelyt hasított, deszkát gyalult, saját, illetve a megrendelők számára készített a téli időszakban háztartási berendezéseket, bútorokat, és pótolta a maga munkaeszközeit. Élő kisüzem volt minden porta. Sütőházat, nyári konyhát, disznóólakat láthatott, aki betekintett az udvarokra. Ma már másfajta igények és lehetőségek mozdítják a fantáziát. Személygépkocsik, mezőgazdasági gépek „laknak” a zetelaki udvarokon, és látni, hogy az élet maga, annak java – mind hétköznapokon, mind ünnepi alkalmakkor – már nem a szabadban, hanem a négy fal között zajlik.  A helyiek közül sokan máshová járnak munkába, bérből és fizetésből élnek. A megváltozott igények szerint formálódó házak és udvarok másfajta utcaképpé állnak össze. Az egész település képe is változóban. Közösségi akarattal azonban, hiszen minden egyéni építkezés és felújítás ugyanakkor közügy is, hiszen házaink által mutatkozunk meg a kinti világnak, identitásunk mai állapotáról üzenünk. Zetelakának ma is vannak viszonylag sértetlenül megmaradt házsorai, utcái, amelyek szépen áthozzák elődeink kiváló érzékét és esztétikai igényességét. Tanulnunk lehet, merítkeznünk kell ebből a forrásból, amikor újat szeretnénk emelni és felmutatni. Helyi anyagok – kő, fa, cserép – használatával, a hagyományos formák és színek alkalmazásával bizonyíthatjuk, hogy vettük az üzenetet, jól sáfárkodtunk az örökséggel, még akkor is, ha a változó világban mi is alakulunk, érezzük az idegen hatásokat és látjuk a tájidegenség műanyagok és rikító színekben való tobzódását. Helyiből építsünk helyit magunknak, hogy ne rontsuk a tájat, hogy ne váljunk idegenekké saját otthonainkban.”

Csak közös erővel őrizhető meg a régi
Bal oldalon a hagyományos jelleget őrző épületek közül látható néhány. Jobb oldalon olyan elkészült, de tájidegen és negatív példák, amelyek máshol épültek meg, azonban akár itt is állhatnának. Ezek a rajzok Gyöngyössy János mérnök, történeti grafikus munkáját dicsérik.
Hasonló jellegű próbálkozások másutt is születtek. Azonban a kezdeményező – együttműködve a helyi polgármesteri hivatallal és az érintett vállalkozókkal – azoknak a cégeknek, szervezeteknek az elérhetőségeit nyomtatta rá a táblára, amelyek/akik részt vállalnak és részt is vesznek a község településképének alakításában. Ily módon nem alapítványi vagy közpénzből származó keretből, hanem fizetett hirdetésként jelentették meg az információkat. A vállalkozók, az építőanyag-forgalmazók, az építészek vállalva a közös szereplést, és a részt vállaló, részt kérő támogatást, egyúttal megfogadták, hogy igyekeznek majd illő szellemben tevékenykedni és igazodnak a hely szelleméhez. Ilyen értelemben ez a reklámeszköz önjáró, organikusan illeszkedik, és próbál hasznosan ráhatni a hely emberére. Csak közös erővel őrizhető meg a régi és fogalmazható meg a hozzá méltó, hozzá kapcsolódó új. A Zétavár Panzió és Kemping tulajdonosa, Szőke Domokos, aki most helyszínt is biztosított, külön kérte, hogy nála is fel kell egy táblát szerelni. És ez volt az első. A második a plébános úré. A többi hatot majd a Polgármesteri Hivatal által kijelölt helyekre fogják kitenni.

Értékteremtési szellemben épül az új ifjúsági negyed
Tulajdonképpen ez a déli órákban zajló rövid megbeszélés, amely a tábla felavatásához és a körötte készítendő fényképekhez kapcsolódott, felért egy hatékony konferenciával. Lezárt és ugyanakkor elkezdett valamit. Nem kedvezett a déli napfényes óra a fotózásnak, de ettől függetlenül minden egyéb összetevő működött.
Nagy Attila polgármester elmondta, hogy a településen létrehozandó „ifjúsági negyed”, egy 14-16 házból álló utca, kis kolónia már ebben az értékőrzési teremtési szellemben formálódik. Albert Márton csíkszeredai építész minden segítséget megad, saját irodája típustervet készít. A házak megálmodásában, első látványtervének elkészítésében segítséget nyújt másik két jeles, a székelyföldi tájhoz igencsak kötődő építész, Jakab Csaba (Budapest) és Köllő Miklós (Gyer­gyó­szentmiklós) is.
Kolumbán Gábor mérnök, közösségépítő, az Országépítő Kós Károly Egyesülés (OKKE) képviseletében elmondta, annyira tetszik neki ez a nagyon is földön járó ötlet, hogy sajnálja, hogy nem ők találták ki. Életképesnek tartja. Népnevelő és -megtartó funkciót lát benne. Példaértékűnek érzi, amelynek hatása hosszabb idő múltán fog megmutatkozni. László János mérnök, nagyvállalkozó – aki ugyancsak évek óta követi a kollégánk által jegyzett mozgalmat – maga is rendelkezik szépen felújított parasztházakkal Abásfalván, elmondta, hogy szeretni kell a helyet, ott kell élni. A maga példájából kiindulva hangsúlyozta, hogy bár számos kötelezettsége másfelé szólítaná, igyekszik minél több időt tölteni a kedves udvarokon, a szülőhelyén, amelyek életben tartását, üzemeltetését, „értékesítését” egyre inkább személyesen végzi, belakja, és nem bízza rokonokra vagy alkalmazottakra.

A turistáknak is tetszik a hagyományos
Hogy mennyire fontos az érintettekkel és a fő-fő érdekeltekkel való együttműködés, azt Mátyás Gábor plébános úr is hangoztatta. Zeteváralján a második ilyen tábla a templommal szembeni parkoló melletti kerítésre fog kerülni. Saját példáin keresztül is utat képes mutatni a főtisztelendő úr – ez nyilvánvaló –, hiszen ő a helyi vendéglátás motorja évtizedek óta, a templom, a plébánia, az Alleluja Panzió, de a filiákban lebonyolított építkezések ugyancsak iskolapéldák. „Szép és rendezett, a hagyományos formákhoz illesztett új épületekben jól érezzük magunkat, de ugyancsak jól érzik magukat az idelátogató anyaországi és a regáti vagy máshonnan jövő turisták is. Foglalkozni kell ezzel a témával, időnként érdemes összehívni az építkezni szándékozókat, hogy tartsunk számukra ilyen hasznos felvilágosító előadásokat. Külön öröm – mondta rögtönzött előadásában –, hogy itt van két egyháztanácsosom mellettem, mind a ketten fiatalemberek, ministránsaim voltak annak idején, de ők egyúttal községi képviselők is, szeretik, becsülik őket az emberek, és hallgatnak rájuk.”
Összhangot kell teremteni a településkép-formáló tényezők között. Abban a reményben búcsúztunk el a jó hangulatú táblaavató és mini-konferencia részvevőitől, hogy továbbvisszük ezt a lángot. Talán épp Homoródszentmárton, Máréfalva, Fenyéd vagy Oroszhegy lesz a következő állomás. Zetelakán pedig egy év múltán találkozunk. Akkor cserélik újra ezt a most kihelyezett táblát. Reméljük, hogy sok helyi széppel gazdagítva. És elrettentő példák nélkül. Hogy valóban jól érezzük magunkat ezen a helyen, a Hargita-Hegyalján, s hogy a vendégek is vágyakozva gondoljanak ránk, s jöjjenek, ahogy a nótában vagyon írva. Örökösen vágyva vissza.