borús égbolt
Táska szabadság után
Azt kellene megírnod, mi van egy női táskában, jegyezte meg egy ismerősöm, miközben én hosszasan kotorászva éppen egy papírzsebkendőt kerestem a kb. 30 cm hosszú, 40 cm széles (de rugalmasan bővíthető) és több mint 2 kg súlyú válltáskában. Ez a megjegyzés bátorított fel, hogy a kedves Olvasóknak is megpróbáljam összefoglalni állandó társam gazdag és fölöttébb nélkülözhetetlen tartalmát. (Nem tudom, egyébként hölgytársaim is azt tapasztalják-e, hogy miközben szakad le a válluk a cipeléstől, életük párja mindössze a kocsikulcsot forgatja a kezében?)
A szabadság utolsó napjait töltve, nem volt velem a három jegyzetfüzetem egyike sem (egyébként minden tevékenységemhez külön füzetet vezetek, és csak azt hordom magamnál, amelyikre aznap előreláthatóan szükségem lesz, ezáltal is csökkentve a táska súlyát), de akadt helyette egyéb. Éspedig: vitamin, aláírásra váró szerződés, Nintendo-figura (azaz egy gombakalapos valami, amit a kisfiam kaphatott egy gyorsétteremben), esernyő, pénztárca, fényképezőgép, ragtapasz, nyaklánc (de jó, hogy megtaláltam!), pecsét, könyv, útlevél és magyarigazolvány, három térkép és egy programfüzet, kulcsköteg, üres műanyag tasak, még egy térkép, egy múzeumi szórólap, egy Black Jack kaparós (és persze nem nyerő) sorsjegy, diktafon, telefontöltő, fényképezőgép-töltő kábel (véletlenül sem kompatibilisek), üres ragtapasztok Posta felirattal, körömlakk (jut eszembe, vissza kell adnom a barátnőmnek), kenőcs, írószer, néhány tasak kávé, egy-két tasak cukor, kézfertőtlenítő folyadék és végül két darab USB-kütyü. Papírzsebkendő bizony sehol – mégis, azt hiszem, érdemes volt kipakolnom. Például munkába magyarigazolvány nélkül is járhatok…
Daczó Katalin
web.jpg)
