Tanítás, szeretet és más semmi

Az évtizedes munka eredménye most kezd látszani FOTÓK: NAGYÁLMOS ILDIKÓ

Tizenharmadik alkalommal tartanak felzárkóztató tábort és bibliahetet a „vadgalambfalvi” cigánytelepen élő gyerekeknek a németországi Jugendscheune Melaune Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a helyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) önkéntesei. A tapasztalat azt mutatja: évről évre látványos a fejlődés, és ha csak egy hetet is, de érdemes foglalkozni a vályogviskóban felnövő roma gyerekekkel.

A Nagygalambfalvától néhány kilométerre lévő tanyán hatalmas sátor alatt gyülekeznek a gyerekek. Néhány nő – oldalukon egy-egy gyerekkel – bámészkodik, bele-beleszól a beszélgetésbe, de a foglalkozások alatt hazaküldik őket, hogy zavartalanul dolgozhassanak a gyerekek. Szigorú szabályok mentén zajlanak a tevékenységek, másképp nem lehetne fenntartani a rendet. Kányádi György református tiszteletes tekintélyét senki nem vonja kétségbe, amit ő mond, az úgy van, hallgatnak rá a gyerekek és a felnőttek is.
Tavaly a járvány miatt elmaradt az Interetnikai Szocializáló Keresztyén Nyári Tábor, de idén sikerült újra eljönniük a németországi önkénteseknek Tobias Waltzok ifjúsági lelkész vezetésével, hogy egy hetet eltöltsenek, és foglalkozhassanak azokkal a cigány gyerekekkel, akik amúgy nem járnak óvodába, iskolába. A Nagygalambfalva községhez tartozó, a Küküllő túloldalán található Pusztán élő cigánykolónia híre nem túl jó a falusiak körében, a helyi lelkésznek és az évek óta visszatérő önkénteseknek sok idejükbe és energiájukba tellett, amíg ezt a képet sikerült egy picit pozitív irányba elmozdítaniuk.
Kányádi György református tiszteletes és Tobias Waltzok a kezdeti nehézségekről beszél, ugyanis több mint egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ők is megtapasztalják, miként lehet közeledni az itt élők felé, hogyan lehet szót érteni velük, és hogyan lehet különböző tevékenységekbe bevonni a gyerekeket. Először is el kellett fogadtatniuk magukat, hogy ma már komolyan tudjanak foglalkozni a gyerekekkel. Ez a tábor nem ajándékozásról szól, a hangsúly a tanításon van.

Rend a lelke mindennek. Fegyelmezetten vonultak a táborlakók

Közösen találták meg a közeledés módját
Tobias Waltzok ifjúsági lelkész 2004-ben a nagygalambfalvi tiszteletes hívására jött el édesapjával felmérni a helyzetet, megnézni, mit tudnak kezdeni itt élő cigány gyerekek felzárkóztatásával.
– Mivel nem építhetünk nekik házakat, önkéntes fiatalokkal dolgozunk, így ezt a segítséget tudtuk felajánlani. Idén tizennyolc német fiatallal veszünk részt a táborban, és besegítenek a helyi fiatalok is – mondta Tobias.
Fontos, hogy a kézműves- és egyéb ügyességi tevékenységek, játékos „iskolai nap” mellett Istenről is tartsanak előadásokat. Abban bíznak, hátha előbb-utóbb kialakul a gyerekekben egyfajta kíváncsiság, és szeretnének iskolába járni.
– Hatalmas előrelépést tapasztalunk az előző évekhez képest, hisz hogy egy egyszerű példával éljek, az elején például nem tudtuk kettős sorba állítani a gyerekeket. Most már mindennap bekapcsolódnak a tevékenységekbe, figyelnek, könnyen tanulnak és nagyon ügyesek. Örömmel tölt el, hogy maguktól jönnek mindennap, le tudjuk kötni a figyelmüket. Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt is mennyi mindent el tudunk érni. Ettől sajnos még nem változnak az életkörülményeik, de mégis tettünk egy fontos lépést feléjük – mondja a német ifjúsági lelkész.
A tevékenységekben több mint hetven kisgyerek vesz részt a Pusztán élő közel kétszáz gyerekből, akiknél gyakori, hogy már tizenkét-tizenhárom évesen ők maguk is szülőkké válnak.
– Mi sem tudtuk az elején, hogy mibe vágunk bele, nem láttam, hogy miként tudjuk ezt itt megvalósítani. Papként furdalt a lelkiismeret, hogy itt van egy közösség mellettünk, és nem végzek velük semmiféle lelki munkát. Első alkalommal a cigány felnőtteket, szülőket hívtuk össze, és elmondtuk, nem élelmiszert, ajándékot, ruhát hozunk, hanem a gyerekekkel akarunk foglalkozni. Hatalmas vita lett belőle, mert ők villanyt, gázt, vezetékes vizet akartak. Két alkalommal pályázatból ebédet is biztosítottunk, de botrány lett belőle: a cigány asszonyok azt kiabálták, rajtuk gazdagodik meg a pap. Akkor eldöntöttük: a tanításon, lelkünkön és szeretetünkön kívül egyebet nem hozunk be – emlékszik vissza a kezdetekre Kányádi György.
Az évek során látványosan fejlődtek a gyerekek, tisztelettel viszonyulnak a vendégek iránt, akik azt állítják, ennyire könnyen még nem mentek a foglalkozások. És hogy a gyerekek évről évre visszavárják a németeket, mi sem bizonyítja jobban, hogy a tiszteletestől év közben gyakran kérdezik: mikor jönnek a „némötök”?! Pedig az elmúlt tizenhárom évben a közös foglalkozások élményén és három labdán kívül semmi mást nem hagytak itt.

Kitartó figyelem. Ezt is megtanulták a táborban

Kinyílt a világ a helyi fiatalok előtt is
Az elején egész napos foglalkozás volt a pusztán, az utóbbi években viszont délután kettőig tart, a nap további részében a galambfalvi gyerekekkel találkoznak, ismerkednek a német fiatalok, külön programot szerveznek együtt a faluban.
A német kapcsolatnak köszönhetően egy-egy évre eddig tíz galambfalvi fiatal jutott ki érettségi után Németországba önkéntes munkára, ahol megtanulták a nyelvet, és szociális képzést is kaptak.
Kecseti Hajnal három éve került ki önkéntesként Németországba, jelenleg szociálpedagógiát és teológiát tanul. Úgy véli, ennek a tevékenységnek nem látszik azonnal az eredménye, de hosszú távon megtérül a belefektetett munka. A gyerekek figyelmesebbek, emlékeznek az előző években tanultakra.
Szaniszló Boglárka augusztus végén fejezi be németországi önkéntes munkáját. Bebizonyosodott, jó döntés volt kipróbálni valami újat, önállóbbá vált és gazdagabb lett egy nyelvvel. Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folytatja tanulmányait, angol–német–román tolmács szakra iratkozott be. Tábori tapasztalatai szerint meglepően szépen és precízen dolgoznak a lurkók, ők is ugyanolyan tehetségesek és kreatívak, mint más gyerekek.
Bertalan Beáta németországi önkéntes munkája is hamarosan véget ér, német nyelvtudással a tarsolyában ősztől a kolozsvári egyetem bank és pénzügy szakára fog járni.
Ez a gyümölcsöző németországi kapcsolat tehát nemcsak a cigánytelepen élő közösséget segíti, hanem a helyi fiataloknak is kitörési lehetőséget biztosít, hogy az önkéntes munka által egy más kultúrát, mentalitást is megismerhessenek, tudásukat gyarapíthassák.

Nagyálmos Ildikó