erős felhőzet
szórványos felhőzet
Tamási megérdemelte
Talán a címben szereplő mondattal lehetne legrövidebben összefoglalni azt a bő másfél évet, amely alatt az író nevét viselő egyesület igyekezett mindent megtenni, hogy Tamási Áronról méltó módon megemlékezzenek. Tavaly volt halálának fél évszázados évfordulója, idén pedig a születése 120. évében emlékeztek meg munkásságáról, idézték fel emberi alakját a rendelkezésünkre álló kéziratok, fotók és újonnan előkerült dokumentumok segítségével.
Hadnagy Jolán, az egyesület képviselője mindent megmozgatott, hogy az általuk szervezett programok valóban emlékezetesek legyenek, de ugyanakkor felfigyeljenek rájuk a távolabbi vidékeken is. Nyilvánvaló, hogy Tamási Áron életműve örök érvényű, időtálló, s elég jól betagozódott a köztudatba, de mindenképp jót tesz neki, ha időnként cselekednek is azért, hogy a felnövekvő generációk is megismerjék, és kellőképpen meg is becsüljék.
Köztudott tény, hogy a csíksomlyói kegyhely mellett a farkaslaki Tamási-sírhely, a két cserefa előtt álló Szervátiusz-szobor a Székelyföld második jelentős zarándokhelye, ahol minden erre járó magyar turista megáll. Roppant fontos, hogy értékeljük a nagy író életművét, azt a sajátos nyelvezetet, amelyet használt, hiszen irodalmi rangra emelte a székelyföldi tájnyelvet. Azáltal azonban, hogy méltó módon gondozzák az író emlékét, tulajdonképpen öregbítik a falu hírnevét is, s elég jelentékenyen hozzájárulnak a község fejlődéséhez, hiszen az idegenforgalom bevételt jelent, és mindez azt is feltételezi, hogy fejlődnek a szolgáltatások és a háttéripar, amely helyi élelmiszereket és egyéb termékeket állít elő.
Ez idő alatt a farkaslakiak szervezett formában eljutottak a budapesti Nemzeti Színházba, s ők is vendégül láthatták az együttest – Tamási ürügyén, nyilván –, majd irodalmi pályázatot írtak ki középiskolásoknak Ábel a 21. században címmel. Itt járt a Magyar Művészeti Akadémia küldöttsége, a budapesti Tamási Áron Alapítvány új vezetősége, aztán szerveztek vetélkedőt gyermekeknek, amelyre három országból nyolc iskola nevezett be, volt Farkaslakán Tamási Áron műveiből felolvasó maraton kicsiknek és nagyoknak, több róla, illetve családtagjairól készült filmet is levetítettek, misét mutattak be lelki üdvéért. Külön beszámoltunk már a Tamási Áron nyomában Farkaslakán című kötetről, amely Tamási-idézeteket és rájuk, melléjük „exponált” fotográfiákat tartalmaz – sikeresnek ígérkező album, amely hosszú éveken át szolgálhat helyi vagy székelyföldi ajándékként, ha igazán értékes tárggyal kívánjuk meglepni másutt élő barátainkat. Nem kívánunk most teljes igényű leltárt készíteni, csak említünk néhány emlékezetes rendezvényt.
Amikor szembesültünk azzal, hogy az irodalmi pályázat két első díjasa Larachi Noureddine (Dunaújváros) és Fazekas Lehel (Sepsiszentgyörgy) milyen kiváló dolgozatokkal jelentkezett, akkor meggyőződhettünk arról is, hogy a mai tizenévesek is értik és használják Tamási nyelvezetét. Larachi Nourdine esetében pedig egy különlegesség is meglepett: tanúi lehettünk annak, hogy az írás és a gyökérkeresés során – a fiatalember apai ágon algériai származású – az anyanyelv révén hazatérhetett Farkaslakára. Egyébként a Sipos-ágon rokona is Tamási Áronnak.
Hadnagy Jolánt megkérdeztük, hogy lesznek-e a közeljövőben Tamási Áronhoz kapcsolódó rendezvényeik? Megnyugtatott, hogy igen, októberben Budapesten, a Duna-palotában lépnek fel az ötödikesek a Szegény ördög színpadi adaptációjával, ő maga pedig vetített képes előadással egészíti ki ezt a programot. Aztán Farkaslakán tartják a gyermekszínjátszók fesztiválját, és bíznak abban is, hogy a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium híres Vitéz lelkek csoportja végre Tamási-mű színpadra állításával tiszteli meg a községet.
Simó Márton
.jpg)
