kevés felhő
szórványos felhőzet
Szüreti eszmefuttatás
Még a szabadságomat töltöm, de már készülök visszatérni a munka mezejére. E sorokat is éppen a szőlő préselése közben írom. Szüretelni jó, de azért igen munkás dolog. Belekerül egy teljes hétbe, amíg az ember leszedi a szőlőt, majd leőrli a szőlőt, aztán néhány napig hagyja érni a mustot, és végül kipréseli a szőlőt. Persze attól még jutott arra idő, hogy közben a napi híreket is követni tudjam valamelyest. Láttam, halottam, olvastam, hogy kudarcba fulladt a hétvégi népszavazás. De hogy őszinte legyek, nem lepett meg különösebben. Egyre inkább azt tapasztalom ugyanis, hogy a környezetemben az emberek kevésbé tanúsítanak érdeklődést a közéletben harciasabb hangnemben megvívott csaták iránt. Sajnos arra is jutott idő, hogy szembesüljek a közösségi oldalakon zajló verbális vérontással. A vérontás kifejezés persze erős túlzás, elnézést is kérek az olvasótól, de egyszerűen nem tudtam ellenállni az alliteráció csábításának. Mindenesetre kétségbeejtőnek találtam, hogy szeretve tisztelt ismerőseim, illetve ismerőseim ismerősei annyira megosztottak, hogy akár a személyeskedéstől sem riadtak vissza a nagy össznépi szájkarate közepette. Nem mondom, hogy nem volt olyan pillanat, amikor nem éreztem erős késztetést arra, hogy beszálljak a buliba, de szerencsére a szüretelés közben mindig akadt valami tennivaló, amely jóval fontosabb volt ennél. Szerencsére mert félő, hogy abban mérgezett légkörű szájtépésben még talán valami olyasmit találtam volna mondani, amit másnapra megbánok. Mert esetleg előfordulhatott volna, hogy megbántom valamelyik ismerősömet csak azért mert különbözik a véleményünk egy közéleti kérdésben. Tegnap a szőlő préselése közben – ahogy vastagon csorgott a szőlő vörös vére az éltető nedűt felfogó tálba – nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez mekkora marhaság lett volna. Akkor is, ha – az egyszerűség kedvéért tegyük fel – történetesen igazam van. Mert mit érek azzal, ha embertársaimhoz válogatott sértéseket vágok hozzá, csak azért mert igazam van? Kövezzenek meg, de én úgy látom, hogy a magyar nyelvet nem azért alkották meg őseink, hogy igazunk legyen, hanem azért, hogy szót értsünk egymással. Elszomorít, amikor azt látom, hogy ez mostanában milyen nehezünkre esik...
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
