Újabb könyvbemutatót tartottak tegnap Parajdon: ezúttal a falu szülöttje, dr. Barabás László egyetemi tanár, néprajzkutató legutóbbi, Az otthonosság gyökerei című kötetét ismertették. A faluról szóló könyvekről, a szerző munkásságáról Demeter Zoltán László számol be. Több mint egy hónapja tartottuk meg Parajdon annak a könyvnek a bemutatóját, amelynek első kiadása 1984-ben az Amerikai Magyar Szépmíves Céhnél, Wass Albert gr. gondozásában jelent meg. A másodkiadást a közben elhunyt szerző kibővítette, beépítette A Küküllő énekel című kiegészítését. A könyv, amelyet beharangozott a Hargita Népe Műhely melléklete is 2016. szeptember 22-i számában, Parajdi Incze Lajos doktornak A Hargita lelke című műve, amely igazából alcímével fejezi ki a lényeget: Sóvidék szellemi arcképe. A kötetről tanulságos ismertetőt tartott dr. Barabás László egyetemi tanár, néprajzkutató, aki Parajd szülötteként megírta a sóvidéki népszokásokról szóló könyvét Forog az esztendő kereke címmel, és ennek okán is nála senki sem ismerheti jobban azt a szokásvilágot, amelybe beleszületett és amelyet komoly tanulmányok után teljes spektrumában elsajátított és nagy sikerű munkájában bemutatott. A Forog az esztendő kereke két kiadást ért meg (1998 és 2010) és tudományos alapossággal tárgyalja azokat a jelenségeket, amelyeket Parajdi Incze Lajos is felvetett, de miközben az Amerikában élt szerző jobbára az 1920-30-as évek emlékeire támaszkodik, most a szemünk előtt lehet a közelmúlt és a jelen székely kalendáris szokásrendszere, amelynek kidolgozására Barabás László oly sokoldalúan, körültekintően vállalkozott. De nem ez az egyetlen olyan műve Barabás Lászlónak, amelyben a Sóvidékről (is) ír. Az otthonosság gyökerei című kötetében sok szeretettel szól arról a parajdi házról, amelyben született. A kapuban című, a kötetet bevezető írásában felidézi azokat az érzéseket és életbölcsességeket, amelyek emlékezése közben felmerülnek. A gyermekfővel elsajátított udvar- és utcaseprést mint szép metaforát állítja elénk, hiszen a seprű, a gereblye és a lapát azóta írótollá változott, és az írószerszámos takarítás, gyűjtögetés idejéből most átnyújtja a félig sepert udvart, a félutunkat, és mindazt, amit seprés közben talált: szülőföldje és népe kultúrájának írásba rögzített értékeit. Ír a sóvidéki székely harisnyáról, annak fontosságáról, a „Sokáig nem tudtam, hogy népviseletben járok” indítástól eljut a Harisnyaszabók mesterségéig és a Búcsú a székely harisnyától? kérdésének valóságáig, magyar etnikus szimbólumként való meghatározásáig. Különösen érdekes a sóvidéki lányok cselédsorsát bemutató, A gúzsszekér című fejezet, amelyben hat egykori szolgálólány szólal meg, és pazar szerkesztéssel mesélteti el velük a cseléddé válást, azt, hogy lenézték, aki nem szolgált, az elszegődés pillanatát és a megállapodást annak örömeivel és bajaival, a vasárnap délutánt, a pénzhazaküldést, a „poroncs” alatti életet, és azt a fáradozást, hogy a cselédsorban eltöltött éveket összegyűjtsék… A könyv fejezetei a Sóvidékről indulnak, de írójuk a sóvidékieket elkalauzolja a szomszédos néprajzi tájakra, Udvarhelyszékre, Marosszékre, a Mezőségre, felidézi Kriza János életművét és Petőfi költeményeinek beépülését az erdélyi népi kultúrába. Meg kell említenünk dr. Barabás László eddigi könyveinek legjelentősebbjét, az Akiket fog a figura címűt, amely doktori disszertációjának anyagát foglalja magában közel 800 oldalon, és a farsangi szokásokat mutatja be alapos gyűjtőmunkával – többek között az alsósófalvi farsangtemetés több évtizedes történetét –, hatalmas irodalommal, az adatközlők mutatójával, településjegyzékkel, térképlapokkal és bő fotódokumentációval. Íme, így függnek össze a dolgok. Parajdi Incze Lajos doktor egykori falukutató tevékenységét az elmúlt években kiegészítette Csiki Zoltán három kötetet kitevő Rapsóné öröksége című monográfiája. Barabás László Sóvidékhez kapcsolódó írásai, néprajzi tanulmányai, amelyek szintén mostanában jelentek meg, a Marosvásárhelyen élő sóvidéki néprajzkutató szülőföldje iránti szeretetéből, erős kötődéséből születtek.