Olyan programok megvalósítása keretében, amelyek célja a munkanélküliek ideiglenes foglalkoztatása helyi érdekű mun­kálatokban és tevékenységekben, szubvencióra lesz jogosult a munkáltató – ez a lényege ennek a kormányhatározatnak, amelyet március 2-án fogadtak el és a Hivatalos Közlöny március 8-i számában jelent meg. A 2016/133-as kormányha­tározatról van szó, amely révén módosították a munkanélküliségi biztosítási rendszerre és a munkaerő foglalkoztatásának ösztönzésére vonatkozó 2002/76-os törvény alkalmazásának módszertani normáit jóváhagyó 2002/174-es kormányhatározatot, valamint a munkaerő foglalkoztatása ösztönzési intézkedéseivel kapcsolatos 2002/377-es kormányhatározatot. Hogy miért most, illetve minek az okán került sor ennek a „tekervényes” megnevezésű, két jogszabályt is módosító kormányhatározatnak meghozatalára, annak megértése végett „vissza kell menünk az időben”: a 2002 márciusában megjelent már említett törvényt a későbbiek során, ahogy az már lenni szokott, a hazai jogalkotás és alkalmazás sajátos gyakorlatában többször is módosították és kiegészítették. Legutóbb a múlt esztendő júliusában megjelent 2015/195-ös törvény révén (egyébként ez volt az ötvenedik módosító jellegű jogszabály). Ennek az új vagy módosított előírásaihoz kellett volna odaigazítani a módszertani normákat jóváhagyó 2002/174-es kormányhatározatot (amelyet egyébként eddigelé tízszer mó­dosították), valamint a már ugyancsak említett 2002/377-es kormányhatározat egyes előírásait is. Elméletileg ez azon nyomban időszerű és indokolt lett volna, de a Ponta-kormány valamilyen okból késlekedett, majd novemberben bekövetkezett a kormányváltás. Ilyenképpen pedig egy igen visszás helyzet alakult ki: a törvény aktualizált előírásaival nem tartott (nem tarthatott) lépést a módszertani normákat jóváhagyó kormányhatározat. Szubvencionálási lehetőség A tavaly megjelent törvény egyébként visszavezette azt az egykori intézkedést, mely szerint a munkanélküliségi biztosítási költségvetésből szubvencionálhatók olyan költségek, amelyeket közérdekű munkálatokra és tevékenységekre fordítanak, már amennyiben azok elvégzésére ideiglenesen foglalkoztatott munkanélküliek révén kerül sor. És még ami nagyon fontos: ilyen tevékenységet bármelyik munkanélküli személy végezhet, függetlenül attól, hogy jogosult-e munkanélküli segélyre vagy sem. Összhangban a törvény előírásaival, a munkanélküliségi biztosítási költségvetésből és másabb törvényes forrásokból a következő szolgáltatási kategóriák szubvencionálhatók: infrastruktúra-karbantartási és -helyreállítási munkálatok; a helyhatóságok által szervezett vagy privát cégek és nem kormányzati szervezetek által szervezett, de a helyi közigazgatási hatóságok által jóváhagyott helységszépítés, környezetvédelmi akciók; otthongondozási szociális szolgáltatások. Ami pedig a munkáltatók szubvencionálását illeti: amennyiben a szóban forgó programok keretében munkanélkülieket alkalmaz, akkor arra jogosult lesz az úgynevezett minimis-támogatási séma alapján, séma, amelynek bevezetésére az Országos Munkaerő-elhelyezési Ügynökség (ANOFM) elnöke rendelete révén kerül sor. Amennyiben viszont a szubvenciót a munkanélküliségi biztosítási költségvetésből finanszírozzák, arra nem lesznek jogosultak a közintézményi és a közhatósági „munkáltatók”. Azonban, ha a szóban forgó szubvencionálásra más alapokból (forrásokból) kerül sor, akkor a jogosultság kiterjed a helyi közigazgatási hatóságokra is. Mikor és hogyan? A szubvencionálás végett a megyei munkaerő-elhelyezési ügynökségek, a helyi közigazgatási hatóságok igénylésére finanszírozási szerződést kötnek azon munkaadókkal, amelyek a munkanélküliek soraiból alkalmaznak személyeket a program keretében elvégzendő munkálatokra és tevékenységekre. A munkaadó kötelezett lesz meghatározott időre (legfeljebb 12 hónapra) szóló egyéni munkaszerződést kötni a kiválasztott munkanélkülivel. Ugyanakkor a szubvencióra való jogosultság tekintetében teljesítenie kell bizonyos feltételeket: bizonyítania kell, hogy az alapszabályzatában vagy az alapítási okiratában szerepel az illető tevékenység, arra a tevékenységre jogosultsága van vagy arra vonatkozóan akkreditálással rendelkezik, a helyi közigazgatási hatóságokkal a közbeszerzésre vonatkozó hatályos jogszabályok tiszteletben tartásával kötött szerződéseket. Annak érdekében, hogy sor kerülhessen a munkanélküliségi biztosítási költségvetésből történő finanszírozásra a munkáltatónak havonta be kell nyújtania a polgármesterhez (vagy a megyei tanács elnökéhez) a következő dokumentumokat: finanszírozási kérés; bérjegyzék, amelyben külön szerepelnie kell azon személyek bérjogosultságának, akik részére nyújtandó a szubvenció (a számítás a szociális referenciamutatón alapszik), a munkálatok, a szolgáltatások vagy a tevékenységek elvégzésére vonatkozó műszaki jelentés; pénzügyi jelentés az elvégzett munkálatokra, tevékenységekre vagy szolgáltatásokra vonatkozóan. A finanszírozási kérést véleményeznie kell a polgármesternek (vagy a megyei tanács elnökének), majd ezt követően a munkáltató benyújtja a munkaerő-elhelyezési ügynökséghez a bérjegyzék másolatát. A pénz folyósítására az elszámolási hónapot követő hónapban annak 10. napjáig kerül(het) sor. Program tehát van, legalábbis az papíron létezik. Ám, hogy lesz-e ideiglenes foglalkoztatás, igény ilyen jellegű közérdekű munkálatokra, illetve érdeklődés a potenciális munkáltatók részéről, az viszont a jövő zenéje. Addig is, akiket esetleg behatóbban érdekelnének az ilyen jellegű közérdekű munkálatok, azok elvégzésének lehetőségei, legyen szó területi-közigazgatási egységekről vagy éppenséggel potenciális munkáltatókról, azoknak ajánlanánk a szóban forgó 2016/133-as kormányhatározat alapos és aprólékos áttanulmányozását. Nem másért, mint azért, hogy az eddig hatályos törvényes előírásokhoz képest az számos újdonságot tartalmaz. Hecser Zoltán