erős felhőzet
Szomorú húsvét
Nem kell váteszi képességekkel rendelkeznünk, hogy láthassuk, nem szokványos, mondhatni szomorú húsvét elébe nézünk. Nem teríthetünk nagy asztalt húsvét reggelén, ebédre vagy vacsorára és nem hívhatjuk meg távolabb élő szeretteinket közös ünneplésre, közös étkezésre. Sokan lesznek közülünk, főleg az idősebb korosztályból, akik kénytelenek lesznek egyedül, magányosan elfogyasztani a szenteltet, ami szintén szerényebb lesz, mint szokott lenni. Szerényebb lesz, mert idén minden bizonnyal nem mehetünk a kosárkánkkal a templomunk kertjébe ételt szenteltetni, és minden bizonnyal Csíkszeredában sem telik meg a „Tapstér” székelyruhás, kosaras emberekkel. Papjaink viszont virágvasárnapon bizonyították már, hogy a helyzet magaslatán állnak, és frappánsan megoldották a barkaszentelést úgy, hogy házhoz mentek. Gyergyószentmiklóson például lovas fogaton járták végig az utcákat, lakónegyedeket, és úgy szentelték a barkát, osztották az áldást. Minden bizonnyal hasonló módon fogják megszentelni a húsvétra szánt eledeleinket is. Egy gonddal kevesebb – mondhatnánk –, de ez nem helyettesíti a nagy közös étkezéseket, a koccintást, a locsolók várását és mindazt, ami húsvéthoz tartozik, ami mostanig annyira természetes volt, hogy sokan az ünnep lényegéről is megfeledkeztek, hogy Krisztus értünk szenvedett a kereszten, a mi bűneink miatt halt meg és értünk támadt fel húsvét vasárnapján. Talán jót is tesz sokaknak ez a kijárási korlátozás, a magány, az ünnepi egyedüllét, mert lehetőségünk lesz elmélkedni életünk értelmén, jó és rossz szokásainkon. Addig is készülnünk kell az ünnepre, s jó, ha nem hagyjuk alább, ha a körülményekhez igazodva igyekszünk kihozni magunkból a maximumot ételkészítés és sütés terén. De még megtehetünk valamit – ami talán enyhíti az idei húsvét szomorúságát –, készíthetünk például egy tányérral több ételt, és süthetünk valamivel több süteményt is. Megtehetjük, hiszen időnk, mint a tenger… A pluszt odaadhatjuk a hozzánk legközelebb lakó egyedül ünneplő szomszédnak, vagy az orvos, kereskedő, patikus szomszédunknak, de még a rendőrnek is, akivel épp köszönőviszonyban vagyunk. Ők ugyanis, míg mi a lakásunk biztonságában készülünk az ünnepre, dolgoznak, és lehet, annyi idejük sincs készülődni, mint máskor szokott. Örülni fognak a tányér süteménynek vagy a láboskányi húslevesnek még akkor is, ha maszkban, gumikesztyűvel adjuk át, két méterről kívánva kellemes ünnepeket. Nem is beszélve a magányosan élő szomszédról, akire könnyen meglehet, csak mi gondolunk az ünnepen.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok a Székely Konyha munkatársainak nevében, kegyelemteljes húsvéti ünnepeket!
Jánossy Alíz
.jpg)
