Szóértés
A hétvégén alkalmam nyílt elbeszélgetni egyik román hírügynökség munkatársával. Mindenféléről is beszélgettünk. Szóba kerültek az előítéletek, a magyar–román, vagy ha úgy tetszik székely–román viszony is. A derék többségi kolléga szervezett riportúton vett részt, a székelyföldi medvekérdést járták alaposan körül. Tudósítottak is becsülettel. No és ő mondta, hogy szerinte minden félreértés, gond, baj origója a kommunikáció hiánya.
Kénytelen voltam igazat adni neki. Ugye, van egy olyan szólásunk is, hogy „sok beszédnek sok az alja”. Ebben is sok igazság van. Elvégre a fölösleges szócséplés önmagában még nem jelent érdemi kommunikációt. Ahogyan nem minősül érdemi kommunikációnak az sem, ha bevett frázisokat, kampány idején használatos paneleket pufogtatunk.
Az érdemi párbeszéd ugyanis azt feltételezi, hogy szót értünk egymással. Azaz a közéletre jellemző, párhuzamos diskurzusok építése helyett olyan diskurzust teremtünk, amelyben alapfogalmaink azonosak és teljesen egyértelműek.
Ebben egyébként nincs különösebb ördöngösség, hiszen a kisebb közösségeinkben is építünk olyan diskurzusokat, amelyeket csak a beavatottak értenek. Gimnazistakoromban például számoztuk a vicceket, és egy idő után azon is tudtunk nevetni, ha valamelyikünk csak annyit mondott: kettő. Vagy ha leírom azt a szót, hogy: kakasvirág, az önöknek nem mond semmit. Igen ám, de egyik kedves ismerősöm valószínűleg már öt másodperce nevet, mert eszébe jutott az a többlet-jelentéstartalom, amit a szó rejt a számára.
Önök is biztosan számtalan hasonló példát tudnak mondani. Az ebben a gondolatébresztő, hogy ha képesek vagyunk kis csoportok számára érthető tolvajnyelvet fabrikálni, akkor arra is képesnek kell lennünk elvileg, hogy akár egész közösségek számára azonos, közérthető diskurzust teremtsünk.
Ugyanez érvényes székely–román viszonylatban is. Bukarestből ugyanis Székelyföld nem látszik. Nekik is megvan a maguk baja, a miénk csak akkor éri el az ingerküszöbüket, ha már tényleg nagy a baj, mondjuk egy kiskorú sérül meg medvetámadás után. Lehet, hogy nem ártana több hasonló kirándulást szervezni többségi barátainknak. Mert a szóértés valóban nélkülözhetetlen, ha jól szeretnénk élni.
Kiss Előd-Gergely

