Buktatókkal és ellentmondásokkal tarkított utat járt be hazai viszonylatban (is) a közbeszerzés, az azt körülíró jogszabályozás. Az elmúlt 25 esztendő során kevés olyan év volt, amikor e tekintetben ne következett volna be valamilyen mérvű újdonság. Ennek megvolt a maga oka, mert a költségvetési alapok, a közpénzek elköltése normális körülmények között azt feltételezi, hogy a visszaéléseknek, a korrupciónak még a lehetősége se merüljön fel a közületeknek a különböző áruk felvásárlására, szolgáltatások és különböző munkálatok elvégzésére kötött szerződései anyagi szempontból hatékonynak, célszerűnek és takarékosnak bizonyuljanak. Továbbá biztosítani kell, hogy az ajánlattevők, azaz a majdani kivitelezők, beszállítók stb. esélyegyenlőséggel indulhassanak a szerződéskötést megelőző eljárásokon. Sajnos a fentebb felvázolt kritériumoknak, elvárásoknak nem mindig sikerült érvényt szerezni, a vonatkozó jogszabályok is esetenként nem bizonyultak érdemlegesnek, s ilyképpen a közbeszerzési eljárásokhoz igen sok viszály „társult”, sőt pereskedésekben sem volt hiány, mint ahogy bűnvádi eljárásokban sem. A jelenleg hatályos vonatkozó jogszabály a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó 2006/34-es sürgősségi kormányrendelet. De nem az, amelyik megjelent annak idején a Hivatalos Közlönyben, ugyanis az elmúlt kilenc esztendő során azt huszonhét esetben módosították és egészítették ki, s azzal kapcsolatosan időközben született két alkotmánybírósági döntés is. Nos, ilyen körülmények között, ha valakit a kíváncsiság vezérelne, s összevetné a 2006-ban megjelent kormányrendelet szövegét az utólag „kikozmetikázott” szövegével, ugyancsak nagy meglepetésben volna része. A módosításoknak és kiegészítéseknek a hátterében mindig is a jobbító szándék állt, de a jelek szerint a „beteljesülés” elmaradt. Van egy másik jogszabály is, a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos 2006/34-es sürgősségi kormányrendelet előírásainak a gyakorlatba ültetési normáit jóváhagyó 2006/925-ös kormányhatározat. Azt is többször módosították, illetve kiegészítették, szám szerint hatszor, pontosabban hétszer, mert a minap megjelent egy újabb kormányhatározat. A kormány február 10-i ülésén elfogadott és a Hivatalos Közlönyben február 15-én megjelent ama 2016/66-os kormányhatározatról van szó, amely révén újólag módosították és kiegészítették a 2006/925-ös kormányhatározatot. Jobbító szándék A mostani kormányhatározat is állítólag jobbító szándékkal született meg. Mondjuk ezt annak okán, mert a kormányhatározat elfogadására vonatkozó sajtóközleményben többek között az szerepel, hogy az abban lévő módosítások, kiegészítések az utóbbi időben felmerült problémákra kívánnak választ adni, továbbá a szerződő hatóságok kurrens tevékenységében jelentkezett mesterséges gátakat kívánják eltávolítani. Ugyanakkor utalás van arra is, hogy az idők során felszínre kerültek olyan helyzetek, amelyek nem voltak szabályozva vagy kellőképpen szabályozva. A közlemény szerint a kormányhatározat meghozatalánál szem előtt tartották az Európai Bizottságnak a közbeszerzési rendszer megszilárdítására vonatkozó ajánlásait is. Egyébként a csütörtökön, február 25-én hatályba lépő kormányhatározat révén a már említett 2006/925-ös kormányhatározat számos előírása érintett, nevezetesen azok közül egyeseket hatályon kívül helyeztek, másokat módosítottak, továbbá bekerültek újabb bekezdések is. Magyarán: szépszerivel akadnak módosítások és kiegészítések az amúgy eléggé terjedelmes jogszabályban. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, vázlatosan utalnánk néhány előírásra. Kezdenénk azzal, ami kikerült a kormányhatározat szövegéből. Hatályon kívül helyezték a 2006/925-ös kormányhatározat 11. szakaszának ama (7)-es bekezdését, amely értelmében a szerződő hatóságnak nem volt joga bizonyos kritériumokat megszabnia az esetleges alvállalkozók számára. Továbbá kikerült a jogszabály szövegéből az az előírás is, miszerint egy árajánlat akkor tekintendő szokatlanul alacsonynak, amikor a felbecsült értéknek kevesebb mint 85 százalékát jelenti (a 2006/925-ös kormányhatározat 361-es szakaszának (1)-es bekezdése rendelkezett erről, de azt hatályon kívül helyezték). De ha már az árról, illetve a pénzügyi javaslatokról esett szó, utalhatunk arra is, hogy egy újonnan bevezetett bekezdés értelmében az ajánlattevőnek ezentúl lehetősége lesz a pénzügyi javaslat egyes elemeinek a kiigazítására, amennyiben az számítási hibának tulajdonítható. Továbbá az ajánlattevőnek lehetősége lesz a műszaki javaslat módosítására is, amennyiben jelentéktelen eltérésekről van szó, s amelyek alapján olyan tévedések állnak, amelyek kiigazítása nyomán nem szükséges egy új ajánlat benyújtása. Visszatérve a túlontúl alacsony, azaz gyanúsnak tűnő árajánlatra, az arra vonatkozó előírások a már említett bekezdés kivételével továbbra is érvényben maradnak! Szerződésbontás – közhírré tétetik Ezentúl amennyiben a közbeszerződési szerződést kizárólag a szerződő fél hibájából bontják fel, a szerződő hatóságnak a szerződésbontás időpontjától számított 14 napon belül ki kell bocsátania a ténymegállapító dokumentumot. Ennek a dokumentumnak egy példányát fel kell tölteni a SEAP-rendszerbe, hogy minden érdekelt fél arról tudomást szerezhessen. Eddigelé ezt a kötelezettséget nem írta elő a jogszabály. A szóban forgó dokumentumot egyébként két példányban kell kiállítania a szerződő hatóságnak, abból egyiket megküldi a gazdasági operatőrnek, a másikat belefűzi a közbeszerzési ügycsomóba, ugyanakkor annak szövegét feltöltik, amint már arra utaltunk, a SEAP-rendszerbe. Érdemes megemlítenünk azt is, hogy ezentúl a szerződő hatóságnak nem áll jogában a szerződésbe foglalt tevékenységek kivitelezésére hivatott személyzet szakképesítését és szakmai hozzáértését kritériumonként megszabni a kiválogatás során. Továbbá amennyiben egy ajánlattevő a műszaki és/vagy szakmai, valamint gazdasági és pénzügyi kapacitására vonatkozó követelmények teljesítése tekintetében egy harmadik személy „támogatását” is feltünteti, akkor ez utóbbinak a kapacitását is szem előtt kell tartani. Hecser Zoltán