erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Szemünk fonákja
Megváltoztat-e egy nőt az, ha anya lesz? Meg. Egyértelműen. Lelkileg, fizikailag. Lásd, sötét karikák a szem alatt, kissé zilált frizura a tökéletesre igazított hajkorona helyett, elkenődött smink a pillákon. Pár pluszkiló, fájó hát, és egyéb anyai örömök, amiket az ember lánya büszke trófeaként visel, hiszen gyermekétől kapta. Akit addig a füle mellett szirénázó rendőrautó sem tudott felkelteni, az első halk nyöszörgésre úgy pattan ki az ágyból, mintha parittyából lőtték volna ki. Kelj fel Jancsi, pardon, Juliska lesz egyszeriben a nőből, gyereket vigyázó juhász.
Az első a gyermek – ez a szent jelszó, és ennek van alárendelve a családban minden és mindenki. Rendjén. Az már nem, hogy az anyukává lett nők többsége elfelejti az ént, s már csak többes szám első személyben cselekszik, beszél. Mi már bilikébe pisilünk, megesszük a fuszulykalevest, és nem ordítunk az éjszaka kellős közepén. Mi már járunk, számolunk, beszélünk, tisztán kimondjuk, hogy agrárgazdaság, és a lexikonban is felismerjük a papucsállatkát. Érthetetlen ez a „gagyog s ragyog” metamorfózis, s bevallom, engem már annak idejében is kirázott a hideg tőle. Pedig én is szépnek, ügyesnek, kedvesnek, rettentően okosnak láttam a gyermekemet, de mégis volt egy józan határ, ami megálljt parancsolt. Nem voltam egy szőrös szívű anya, aki fakanállal strázsál a spenótadag mellett, de sem otthon, sem vendégségben sem néztem el, ha a szőnyegre kente a tortát, és zsírkrétával pingált a falra. Nem cipeltem el magammal felnőttelőadásra, hogy ott pufuleccel etessem, s rászóltam, ha nem köszönt az ismerősöknek. És igen, nem értettem és nem értek egyet azokkal az anyákkal, akik a szabadelvű gyereknevelést rosszul értelmezve azt hiszik: szemük fénye fenekéből süt ki a nap. Minap egy 4 éves forma apróság rohant eszeveszetten nekem az utcán. Majd levett a lábamról – szó szerint. A jelenetet látta anyuci is, akinek eszébe nem jutott, hogy elnézést kérjen, viszont így aggódott: Vigyázz, szívem, nehogy elüssön a néni!
Lázár Emese
