enyhe havazás
Szemétügyek
Itt a tavasz – hirdetik sajátosan az országos és településeken szervezett takarítási akciók, patakmeder-tisztítások, ideiglenes szelektív hulladékgyűjtő pontok és egy sor olyan mozgalom, amely a környezetünk megtisztításának fontosságát hangsúlyozza. Évről évre több ilyen eseményen vehetünk részt időnk és lehetőségeink függvényében, s észrevehetjük, hogy egyetlen dolgot jeleznek biztosan, mégpedig azt, hogy nagyságrendekkel több szemetet termelünk évről évre. Amit aztán valamilyen módon össze is kell gyűjteni azokról a helyszínekről, ahová illegálisan kerültek, rendszerezni és a megfelelő megsemmisítő/újrahasznosító helyre elszállítani.
A szemétgyűjtő akciók után aztán majdnem minden ott folytatódik, ahol abbamaradt: műanyag (vagy még rosszabb: papír-) pohárból fogyasztjuk el a kávét a gyorsétteremben, autóillatosítót, műanyag virágot, több tucat csomagolt terméket vásárolunk, autóval közlekedünk mindenhová, egyszóval felégetjük magunk mögött a környezetünket. Aztán jövő tavasszal ismét takarítunk egyet, és úgy gondoljuk, megtettünk mindent, ami rajtunk múlhat.
De sajnos ez már régóta nem elég: az, hogy összeszedjük magunk után (esetenként mások után is) a szemetet, nagyon fontos, de csak a jéghegy csúcsát jelenti abban a klímaváltozás nevű katasztrófában, amelynek részesei vagyunk. Korábban a székely embert nem lehetett a pazarló jelzővel illetni, hiszen az életnek minden területén észszerűen, megfontoltan osztotta be javait. Ma jórészt azt tapasztalom, hogy a beosztó, takarékoskodó életmód és gondolkodásmód szánalmas, lenézendő. Egy ma épülő lakóházon – a többségről beszélek – legalább tíz kültéri lámpatest van, holott talán a kettő is elég lenne… Nyugati minta ez, akárcsak a reklámok, amelyek azt próbálják elhitetni velünk, hogy a mosogatógép sokkal takarékosabb, mint a kézzel történő mosogatás. És elhisszük… mert nem látjuk a fától az erdőt, a gép előállításához szükséges technológia környezetszennyező jellegét, a működtetéshez szükséges energiafogyasztást, és a valamikor használhatatlanná váló gép további útját illegális szemétlerakó helyekre, netán egy másik kontinensre való „átdobását”, mintha az nem tartozna ahhoz a közös, lassan élhetetlenné tett földhöz, amelyet mindannyian használunk, kihasználunk.
Itt a tavasz, ideje szárba szökkennie egy másfajta gondolkodásmódnak, mert a suliból hazafelé sétáló, energiaitalos dobozt a földre „ejtő” kiskorú még meggyőzhető, észérvekkel formálható. A felnőtt már nehezebben változtat megrögzött szokásain, mégis fontos tudatosítani, hogy a komfortzónán kívül egy olyan életmód vár, amely esélyt ad egy következő generációnak is.
Boncina-Székely Szidónia
-min.jpg)
