Szemét ügy
Végre megjött a jó idő, irány a szabadba! Ébredezik a természet, s ez megannyi csodát rejt, de sajnos ilyenkor szembesülök azzal is, hogy milyen sok szemét van az erdőn, mezőn.
Az emberek többsége tavasszal, nyáron szeret kivonulni a betonrengetegből a természetbe, hátrahagyni a város zaját s egy kis madárcsicsergést, patakcsobogást hallgatni. Jó orvosság ez a hosszú tél okozta depresszióra, az egész heti fáradtságra s feltöltődés a következő napokra.
A természetjárás azonban nemcsak öröm, hiszen – főként tavasszal – jól láthatóvá válik a rengeteg szemét, ami a környezetet rondítja és szennyezi. Van, aki azt szereti, hogy kivonul kicsivel-naggyal, kutyával-macskával, étellel-itallal. Megsüti a miccset, jót eszik a patakparton, s hideg sört kortyolgat. Igen ám, de a kirándulás része kellene legyen az is, hogy magunk mögött tisztaságot hagyunk, összepakoljuk a miccsestálat és a sörösdobozt, hogy két hét múlva is tudjunk majd ott sütögetni, és ne szemétdomb mellé kelljen leülnünk.
S akik a piknikezés során keletkezett szemetet maguk után hagyják, csak a probléma egyik részének okozói. Ott vannak ugyanis azok is, akik ahelyett, hogy kitennék a háztartási hulladékot a kapuba, hogy elvigye a szemetesautó, inkább felpakolják a szekérre, kiviszik a mezőre, s ott lepakolják egy bokorba. Nem gondol arra, hogy valakinek éppen a kaszálója, pityókaföldje szélét használta szemétdombnak: mint aki jól végezte dolgát, hazamegy. S majd egy újabb adag szeméttel keres egy másik árkot.
Sajnos ezek mi vagyunk, székelyek, mert biztos vagyok benne, hogy nem idegenek hordják mocskukat a mi földjeinkre. Majd a területtulajdonos eltakarítja, ha zavarja, vagy jönnek ügyes önkéntesek, akik éppen ráérnek, és több tonna szemetet gyűjtenek össze. Ha felvittük a teli sörösflakont a hegy tetejére, akkor miért nem lehet az üreset elhozni onnan az első kukáig!? Ha otthagytuk, akkor ott is fog maradni, jövőre is ott lesz, amikor kimegyünk, s tíz év múlva is. A saját unokánk is abban fog megbotlani jó pár év múlva.
Lázár Hajnal