A virágos nyelv és azon, azáltal, abban megvalósuló szóbeli kultúra olyan csodálatos érték, amely nélkül az összmagyarság elképzelhetetlen lenne, amely a szerelmes földrajzot író vándornak alkalmat és okot ad a harmadik alámerülésre. Villan itt a gondolat, villan a szó, s a kétértelműség olyan megszokott, mint máshol az egyszeregy. Elkerülhetetlen éppen az egyszeregyre épülő szójáték megemlítése. Interjút készítenek a háborút viselt, öreg székellyel, kérdik, milyen volt az ellátás ott, Doberdónál. Hányszor ettek egy nap? Erre az öreg: – Egyszer-egyszer egyszer, egyszer-egyszer egyszer se. Üdítők a köznyelvi hasonlatok, nemes prózába vagy akár lírába illenek: Úgy nézett reája a felesége, mint az ördög a gyertyatartóra. Értékes, ízes a gyergyóiak, csíkiak, kászoniak nyelvhasználatában megőrzött archaizmus. A -val, -vel rag hasonulása mássalhangzó után nem következett be, használják a régmúltat, a létige vala alakját, a -sza toldalékot, a lám szócskát, egy „j” hangot is beiktatnak igeragozásukba, az „is” kötőszó helyett az „es” járja, és nagyon szépek a nyílt „a” és zárt „é” hangok. Íme, egy szerkesztett szöveg: Álózi komámval egy miccentésre mégraktuk a szákéret, a hosszú kötélvel s a nyomórúdval jól leszorítottuk a szénát, s áreszkedénk lűtőre a lovakval Rezoldalból, velünk vala a kutyám, Rabló es, jövénk, jődögélénk, s hát az istálaját, nem éppen akkor szökik keresztül a vájtúton egy róka? Egyéb se kellett annak a bolond kutyának, nekirontott a lompos farkúnak, a lovak mégvadultak, s már borult is a szeker. – Hojdsza ide a vasvillát, üssem dögre azt a kutyát – mondta a komám. Nyelvészek sokasága foglalkozott ezzel a szép tájnyelvvel, még a viharos életű prózaírónk, Szabó Dezső is itt töltött egy nyarat mint az Eötvös Kollégium hallgatója, s szakdolgozatot írt, ami 1903-ban Csíkszentdomokosi nyelvjárás címen jelent meg. Milyen lehet egy ilyen népnek, egy ilyen virágos nyelvű közösségnek a népdalkincse, ha ilyen méretű a nyelvi gazdagság? Bartók Béla egyik legfontosabb gyűjtőútja ide vezetett, Csík­szentdomokoson szállt meg, Balánbányára járt fel, s alig tudta lejegyezni, fonográfra rögzíteni a gazdag anyagot. Eufóriás öröm ez az alámerülés, hevület fog el, amikor átengedjük magunkon a szerelem, a vidámság, a duhaj jókedv vagy éppen a bánat, a bú, a csalódás, a fájdalom dalait, balladáit. Tűznyelvek módjára csapnak égre a dallamok, szárnyuk nő a szavaknak, sorok, strófák részecskegyorsítóba kerülnek, még a száraz fa is kivirágzik. A dal természete nem ismeri a merev szabályokat, ha nyomába szegődik a tájba szerelmes vándor, nem haladhat folyók mentén, hegygerincen sem bandukolhat fel a csúcsra, hogy gyönyörködjék a bámulatos panorámákban. A népdal olyan, mint a pisztráng, Csíkország számtalan hegyi patakának legkedvesebb állata, víz ellenében is úszik, csak villanásra mutatja meg magát, ha nagyobb zubogót ugrik át, színe is változik a havasi tarka fényben. De egy szabályhoz minden variációban igazodik, őrzi a pentaton, őrzi a csárdásdallam méltóságát és őserejét. A népdal túlmutat az esztétikán, erkölcsöt, morált, etikát hordoz, ráadásul mindig friss, akár a cserépfazékban elrakott szilvaíz tavasszal. Igen, keresztül-kasul kell barangolni Csíkországot, hisz így terjed a dal, sőt más, távoli tájak is visszhangzanak, ha megszólal. A Felvidéken, a Dunántúlon, a Duna–Tisza-közt éppen úgy kondul a harang, éppen úgy sétál zöld erdőben a páva, mint – Menaságon. Igen, a Ménaság-patak völgyének alig tucatnyi faluja olyan híres folklórkincseiről, mint Kalotaszeg, Galánta és környéke vagy Somogyország. Egységes nép vagyunk. A féltucatnyi falu közül Menaság a legismertebb. Neve Ménaság alakban is ismert, talán a Ménes-Ágból jön, Gárdonyi kérte kölcsön A láthatatlan ember hun főpapjának megnevezésére: Ména-Ságh. Templomának megmaradt fundamentuma az Árpád-házi királyok korából való, rozettás mennyezeti freskóit az Anjouk idejében festették, padlásán 700 éves szobrokat találtak. Innen, ebből a mesés völgykatlanból röppen fel a madár (máskor a páva) vagy éppen ide száll haza. Áthallásos a szöveg, a Repülj, madár (páva), repülj a Fölszállott a páva ikerdala, országos mozgalom keletkezett a két, szépségesen szép szöveg és dallam nyomán. folytatjuk Hegedűs Imre János