tiszta égbolt
Szabályzatunk van, rendünk nincs
Nyár, kánikula, felüdülést, pihenést, lazulást kereső emberek egy kisváros lepukkant strandján. Csend van és nyugalom. Aztán megérkezik egy roma csapat, férfiak, gyerekek, nők. Hangoskodni kezdenek, majd utcai ruhában, illetve alsóneműben belevetik magukat a medencébe. A strand jól-rosszul megfogalmazott belső rendszabályzatában ezek a cselekedetek tilosnak minősülnek. Az egyetlen „hatósági közeg”, aki a szabályok betartására figyelmeztethetné a nyugalmat megzavarókat, az úszómester. Meg is próbálja szegény, eredménytelenül. A romák azt mondják, hogy épp Magyarországról érkeztek és nincs fürdőruhájuk, és lepereg róluk minden szó.
A helyzet sokakat késztet csendes méltatlankodásra, de tehetetlenül tűrjük, ami ránk méretett. És ezzel van a baj! Hogy vannak üres és fölösleges szabályaink, törvényeink, amelyek mintha nem is lennének, amelyeket meg lehet kerülni, át lehet hágni, köpni lehet rájuk. És engedjük is, hogy egyesek megkerüljék, áthágják, figyelemre se méltassák a le is írt, ki is függesztett szabályokat. Viszont ezek a helyzetek egyáltalán nem kedveznek az egymás mellett élésnek, a tolerancia fenntartásának. Mert egy ilyen banális probléma könnyen átcsúszhat interetnikus konfliktusba (miközben nem az), ha nem a helyén kezeljük az ügyet.
Mert csak arról van szó, ha nekem nincs fürdőruhám, nem megyek be a medencébe. Ha neki nincs fürdőruhája, ő se tegye ezt, a szabály érvényes mindenkire, bőrszínre, nemre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. És vannak, akik mégis megtehetik büntetlenül, mi pedig inkább kerüljük a konfliktust.
És így gyűl a sok értelmetlen frusztráció, feszültség, indulat, amely gyakran ott és akkor fröccsen, vagy éppen robban, ahol és amikor nem is lenne indokolt. Mert eszköztelenek vagyunk egy egyszerű, mindennapi konfliktushelyzet kezelésében. És ez nemcsak a romákról, hanem legalább annyira rólunk is szól.
Mert egyébként strandolhatnánk egymás mellett békésen. Fürdőruhásan. Ha a szabályoknak tartalmuk és súlyuk lenne, akkor rend is lenne, és nem zavarnánk egymást a pihenésben (sem).
Asztalos Ágnes
.jpg)
.jpg)
