SportszezON

Farkas Endre
Becsült olvasási idő: 3 perc

Lassan, de biztosan nemcsak hogy beindul, hanem egyenesen tombol a sportszezon. Miközben a világ a budapesti atlétikai világbajnokságra szegezi tekintetét, elkezdődtek a labdarúgó-topligák küzdelmei, a rájátszáshoz értek a nemzetközi futballkupák sorozatai, zúgnak a motorok a Forma–1-ben… Sorolhatnánk még hosszan, de ennek az írásnak a karakterszámát messze túlhaladná, ha csak említés szinten szólnánk a világszerte népszerű sportágakról. 
Szűkebb hazánkban is el vagyunk kényeztetve. Az egy dolog, hogy több tucatnyi televízióadón követhetjük a világ sporteseményeit, de messzire sem kell utazni, ha kiemelkedő sportrendezvényekre vágyunk. A héten nemzetközi kupameccset játszottak Sepsiszentgyörgyön. Aligha mondok újdonságot azzal, hogy ha ezt valaki tíz évvel ezelőtt akár álomszinten is említette volna, biztosan nem nézik épelméjűnek. Ismét bebizonyosodott, hogy az eltökéltség és a sportszeretet, na meg némi pénz együtt csodákra képes. A csodát pedig együtt éli meg Székelyföld, Erdély, sőt az egész Kárpát-medence népe.
Ám aki nem vágyik reflektorfényes csillogásra, az indulhat a vidéki labdarúgópályák felé. Elkezdődtek a küzdelmek a megyei, körzeti futballban. Örvendetes módon stabilnak mondható létszámban neveztek a csapatok, van miből válogatni, ha hétvégén valaki őszinte focit nézne. A jeges sportok szerelmeseinek sem kell nélkülözniük, Karcfalva felől már érezni lehet a jég illatát, a hétvégén már potyogtak a gólok a hokipályán is.
Mindez csak egy-egy szemelvény gazdag sportéletünkből, és mindezt csak azért futtattam meg a gondolataimban, hogy eljussak a sport legfontosabb szereplőihez: a nézőkhöz. A nézők (ha jobban tetszik, szurkolók, drukkerek, ezerfejű stb.), akik nélkül mindez semmit, de semmit sem ér. Ha otthon maradunk a tévé előtt, és még a helyi csapataink mérkőzéseire sem ballagunk ki, az egyszerűen megkérdőjelezheti bárminek a létjogosultságát. Mert nézők nélkül lehet játszani, de nyilván olyan, mint zene nélkül élni: nem érdemes.
Évtizedek óta járok rendszeresen sporteseményekre, és semmilyen közvetítés nem tudja nálam pótolni a helyszínen drukkolás élményét. Nekem kell a napfény, érezni akarom a fű illatát, a szelet, az eső, a parketta és a jég szagát. Hangokat akarok, apró, csak a helyszínen látható részleteket szeretnék megfigyelni. Szeretek szóba állni a lelátón körülöttem ülőkkel (állókkal). Egyszóval személyes és emberközeli élményt várok el a sporttól.
Mindezt pedig csakis a helyszínen lehet meg- és átélni. Ezért ajánlom jó szívvel minden sportkedvelőnek, hogy menjen ki a pályára, támassza a korlátot, üljön fel a tribünre és vérmérséklete szerint biztassa a főszereplőket. Mert egy sportoló számára nincs jobb, mint közönség előtt szerepelni és nincs rosszabb, mint síri csendben pályára lépni.
Mindjárt itt az újabb hétvége, lehet tervezgetni.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!