Arról már jó ideje tudni, hogy a Fekete-tenger gáztartalékokat is „takar”, s annak megléte be is bizonyosodott. Most már valószínűsíthető az is, hogy néhány éven belül, azaz 2022 tájékán esetleg megkezdődhet a tényleges kitermelés is. Ennek viszont több előfeltétele is van, például a közigazgatási, jogi keret megteremtése (ami a parlamentre hárul), továbbá a gázvezeték megépítése, ami lehetővé teszi a gáznak a tengerpartra való juttatását, majd egy másik révén a szárazföldön történő továbbszállítását. A tengeri (offshore) kitermelésre vonatkozó törvény tervezetének az elfogadása túlontúl elhúzódott, de megtörténhet, hogy annak megszavazására a mostani rendkívüli ülésszak során sor kerül. Egy gázvezeték kivitelezése is megkezdődött, de ugyanakkor mindezzel egyidejűleg némi viszályok is támadtak… Már hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra kerültek olyan nem hivatalos vagy félhivatalos értesülések, miszerint Magyarország úgymond „rá akarná tenni a kezét” a romániai, a Fekete-tengerből majdan kitermelendő földgázra. Ilyen-olyan forrásokból kiszivárgott hírekre alapozva „fantáziadús” és a valóságtól elrugaszkodó értékelések, vélemények és állásfoglalások jelentek meg az utóbbi időszakokban a hazai sajtóban, de nem csak. Az elmúlt napokban ismét megmutatkoztak, kiütköztek bizonyos nézetkülönbségek, nevezetesen az, hogy nem mindenben talál a szó, s ez annak is köszönhető, hogy annak idején üzleti titkokra hivatkozva a felek egyike-másika igen szűkszavúan nyilatkozott, másrészt pedig annak is, hogy esetenként szerencsésnek és körültekintőnek nemigen minősíthető nyilatkozatok is napvilágot láttak. Nem is áll szándékunkban belebonyolódni a dolgokba, már csak helyszűke okán sem, éppen ezért igen vázlatosan szorítkoznánk néhány tényállásra, néhány fejleményre. Országunkban jelenleg éves viszonylatban körülbelül 10 milliárd földgáz kitermelésére kerül sor, s az éves átlagfogyasztás nem haladja meg a 11,7 milliárd köbmétert. Ezeket a számadatokat az Országos Energiaszabályozási Szakhatóság (ANRE) legutóbbi tevékenységi jelentése tartalmazta. A feltételezések szerint a közeljövőben nemigen fokozódhat a fogyasztás, bár vannak konkrét elképzelések, és most már megfelelő törvényes keret is a gázelosztó hálózatok bővítésére, továbbá folyamatban van egy új gáztüzelésű hőerőmű építése. Amúgy országunkban jelenleg a nyilvántartá- sokban 3,6 millió földgázfogyasztó szerepel. (Ez a háztartási és az ipari fogyasztók együttes száma.) Tekintettel a fentiekre, a jelenlegi föld alatti tartalékok kitermelése legfeljebb tizennégy esztendőre biztosítaná a szükségleteket. Ez az utóbbi számadat szerepel Románia 2015–2035-re vonatkozó energetikai stratégiájában. Nos, ilyen körülmények között az új lelőhelyek beazonosítása, feltárása, illetve kiaknázása a jövőre nézve igen nagy jelentőséggel bír. Ennek okán is került előtérbe néhány évvel ezelőtt a Fekete-tenger periméterében feltételezett lelőhelyek feltárásának az ügye. Tudni kell, hogy a földgázt nem az állam, nem Románia termeli ki (ahogy azt sokszor tévesen állítják a sajtóban), hanem azok a szakcégek, amelyek arra engedményt (koncessziót) kapnak, illetve koncessziós szerződést kötnek az illetékes hatósággal. A feltárást követően kerülhet sor újabb szerződések, nevezetesen a kitermelési szerződések megkötésére, az állami költségvetés számára pedig a bevételt a bányajáradék, valamint a különböző illetékek és adók jelentik. 2012-ben koncessziót kapott két cég bejelentette, hogy 900 méteres mélységben olyan földgáztartalékokra bukkantak, amelyek elérhetik a 48 milliárd köbmétert. Az amerikai érdekeltségű Exxon cégről, valamint az osztrák érdekeltségű OMV romániai leányvállalatáról (OMV Petrom Romania) van szó. Utólag az is kiderült, hogy a tengerparthoz egy közelebbi periméterben található lelőhelyen is van egy közel 20 milliárd köbméterre tehető földgáztartalék, periméter, amelyet az amerikai érdekeltségű Black Sea Oil and Gas cég koncesszionál. Meg kell említenünk azt is, hogy az Exxon a feltárási munkálatokba eddigelé 1,5 milliárd dollárt fektetett bele, a Black Sea Oil and Gas pedig 200 millió dollárt. Egyébként nem csupán ez a két cég rendelkezik koncessziós szerződéssel, azaz másabb periméterekben is folytatnak különböző cégek feltárási munkálatokat. Idetartozik az is, hogy az Országos Ásványvagyon Ügynökség (ANMR) becslései szerint a fekete-tengeri lelőhelyeken található földgáztartalék körülbelül 200 milliárd köbméter lehet. Továbbá: egy szakcég által készített tanulmány szerint a Fekete-tenger projekt Románia számára akár 40 milliárd dolláros hasznot is jelenthet, amelyből 26 milliárd dollár közvetlenül az állami költségvetésbe folyna, folyhatna be. Törvényre várva Legalább öt évvel ezelőtt már sejteni lehetett, hogy belátható időn belül, azaz legfeljebb tíz-tizenkét éven belül esetleg kitermelhető lesz a fekete-tengeri földgáz. Sajnos, akkor a kormány, a törvényhozás nem tulajdonított kellő figyelmet és nem tanúsított kellő operativitást a tengeri kőolaj- és földgáz-kitermelési műveletek lebonyolítására vonatkozó jogszabály kidolgozása iránt. Csak 2017-ben, a Tudose-kormány idején született meg egy megfelelőnek nevezhető törvénytervezet, amely arra lenne hivatott, hogy „körülírja” a tengeri kitermelés szabályait. Amikor ez a szóban forgó törvénytervezet megszületett, már öt év telt el a fekete-tengeri lelőhelyek beazonosításától, illetve egyes feltárási munkálatok finalizálásától. A szóban forgó törvény tervezetét a szenátusban ez esztendő februárjában fogadták el, s azt átküldték a képviselőházhoz. Ott viszont a dolgok elakadtak, ugyanis a honatyáknak nem sikerült jó néhány, adózással kapcsolatos problémában érdemben megegyezniük a kitermelésben érdekeltekkel. Azok a cégek, amelyek érdekeltek a földgáz kitermelésében, nem értenek egyet bizonyos törvényes előírásokkal. Például azzal, hogy büntetést lehessen alkalmazni (nevezetesen pénzbüntetést) azokkal a cégekkel szemben, akik nem létesítenek Romániában leányvállalatot és a majdani alkalmazottaiknak legalább egynegyede ne legyen romániai lakos és ne legyenek hazai beszállítóik. Vita van bizonyos adófizetési kötelezettségek szintje tekintetében is. Félhivatalos értesülések szerint a képviselőház ipari és szolgáltatási szakbizottsága tagjainak többsége egyetért azzal, hogy a bányajáradék rendszere ugyanaz maradjon, mint a szárazföldi kitermelés esetén, de a Fekete-tengerből kitermelt földgáz esetében a pótlólagos jövedelemre vessenek ki egy 60–85%-os adót, és 0,5%-ost azokra a jövedelmekre, amelyek másabb természeti erőforrások kitermeléséből származnak. A cégek viszont azt állítják, hogy a tengeri kitermelés jóval költségesebb, s éppen ezért az adózási rendszer is „barátságosabb” kell legyen. Az érdembeni megegyezés hiányában az elmúlt hónap végén még úgy tűnt, hogy a törvény elfogadására majd csak az őszi ülésszak során kerülhet sor, most viszont felcsillant annak a reménye, hogy a rendkívüli ülésszak végéig, azaz július 19-ig talán mégiscsak elfogadnák. BRUA Amint már arra utaltunk, ahhoz, hogy a földgáz a tenger fenekéről eljusson a szárazföldre, s onnan tovább haladjon a fogyasztókig, gázvezetékre van szükség. Született is egy erre vonatkozó projekt, illetve döntés. Egy több ország területén áthaladó gázvezetékről van szó, amely a BRUA elnevezést kapta. Az Európai Bizottság által is támogatott projekt Bulgária, Románia–Magyarország és Ausztria „folyosót” jelentene, s annak több fázisa is lesz. Összhossza 1318 km, amelyből 478 km Románia területén. Ez utóbbi képezné a BRUA I-et. Annak kiinduló pontja a Bukarest melletti Podișor településen lévő technológiai gócpont, „végállomása” a Temesvártól 30 km-re lévő Rékás. Erre a szegmensre az állami érdekeltségű földgázszállító vállalat, a Transgaz Rt. 179 millió euró értékű vissza nem térítendő európai alapban részesült, s lévén, hogy a projekt teljes értéke 479 millió euró, a különbözetet a cég által alkalmazott szállítási díjszabások megemelése révén fogják lefedni. (Megtörténhet, hogy ennek okán a végső fogyasztók esetében is áremelkedés fog majd bekövetkezni.) A BRUA II-es a földgázt a Fekete-tengerből „viszi ki” a földgázt egy 308 km hosszúságú vezetéken a tengerparti Tuzlától a már említett Podișor helységig. Ennek értéke 298 millió euró, s állítólag a költségeket a Transgaznak kell állnia. E vezeték kapcsán úgy tudni, hogy felmerültek bizonyos jogi, környezetvédelmi és technikai problémák is, ugyanis a vezetéknek valahogy át kellene haladnia a védettséget élvező tengerparti övezet egyik-másik részén. (Amúgy a Transgaz a BRUA I munkálatait június 4-én megkezdte.) A szállítási kapacitás tekintetében törvényes keretek között és tisztességes versenyben amúgy előnyös helyzetbe került az anyaországi földgázszállító vállalat, a FGSZ. A dolgok ilyenszerű alakulása egyes romániai köröket úgymond zavarta, és a kellő tényismeret hiányában félreverték, legalábbis részben a harangokat. Az is igaz viszont, hogy üzleti titokra hivatkozva annak idején sem a Transgaz, sem pedig a FGSZ illetékesei elzárkóztak a bővebb, a részletesebb tájékoztatástól. Szemelvények Június 27-én Szijjártó Péter anyaországi külgazdasági és külügyminiszter washingtoni látogatása során előadást tartott a World Gas Fórum konferencián. Ugyanaznap Bukarestbe látogatott a FGSZ vezérigazgatója, Terhes Kristóf, ahol sajtóértekezletet tartott. Országunkban voltak olyanok, akik némi összefüggést feltételeztek a két látogatás időpontja, tematikája között. Ugyanakkor egyesek sérelmezték a miniszteri előadás „érces” hangvételét, akárcsak a vezérigazgatói nyilatkozat élcelődő megjegyzéseit. Pénteken Szófiában a CESEC (Central and South Eastern Europa Gas Connectivity Group) magas szintű találkozójára került sor, amelyen jelen volt Anton Anton hazai energiaügyi miniszter, s amelyen ugyancsak szóba került a BRUA. Tegnapelőtt országunkba látogatott az Európai Bizottság alelnöke (aki egyben az Energiaunió európai biztosa is), Maros Sefkovici, aki találkozott több magas rangú tisztségviselővel, köztük a parlament elnökével. Minden kommentár nélkül kiragadnánk egy-két mondatot (anélkül, hogy azokat szó szerint idéznénk) a múlt héten elhangzott nyilatkozatok egyike-másikából. Szijjártó Péter anyaországi külgazdasági és külügyminiszter szerint szükséges fokozni a nemzetközi nyomást a térségben azokon az országokon, amelyek kétoldalú és európai kötelezettségüket megszegve nem biztosítják a gázvezeték-interkonnektorok kétirányú alkalmazását. Ilyen Románia és Horvátország. Továbbá fontosnak nevezte azt is, hogy a nemzetközi nyomás fennmaradjon annak érdekében, hogy Románia kezdje el kitermelni a fekete-tengeri gázt 2022-től. Terhes Kristóf, a FGSZ Zrt. vezérigazgatója állítólag azt vélelmezte, hogy Romániának – a földgáz-hasznosító ipar és jelentős háztartási fogyasztás híján – nem lesz mit kezdenie a Fekete-tengeren kitermelendő 200 milliárd köbméternyi gázzal, ha csak nem akar egy „nagy tüzet rakni”. Június 29-én szűkszavú közleményt adott ki a Transgaz Rt. vezérigazgatója, Ion Sterian, amelyben arra utal, hogy a BRUA projekt megvalósítása terén kifejtett tevékenységéért elismerését fejezte ki az energiaügyekért felelős uniós biztos is, s annak kivitelezését 2019. december 31-re be is fogják fejezni. Tiszteletben tartva mindazt, amire vonatkozóan megegyezés született. A külügyminisztérium június 30-án keltezett sajtóközleményé- ben többek között az áll, hogy aggodalommal vette tudomásul a nagy nyilvánosság előtt elhangzott kijelentéseket, beleértve Szijjártó Péter nyilatkozatát is, lévén, hogy azok számos bírálattal illették Bukarestet, és Magyarország bukaresti nagykövetségén keresztül magyarázatokat igényelnek. Utalás van arra is, hogy olyan nyilvános események megszervezése Romániában, amelyek révén olyan nézeteket propagálnak, amelyek ellentétesek a kooperálás szellemével, indokolatlan és nem helyénvaló. Az egyik legnagyobb hazai szaktekintély, a Romgaz volt vezérigazgatója, az Intelligens Energia Egyesület (AEI) elnöke, Dumitru Chisăliță szerint nemigen van olyan életképes export variáns, amely megengedné Magyarország kikerülését. Ott viszont létezik Csanádpalotánál egy interkonnektálási pont, ahol „kimegy” Romániából a BRUA-vezeték. Răzvan Niculescu szakértő, egykori energetikai miniszter szerint a FGSZ főnöke nyilatkozatának a hangvétele provokatív és arrogáns volt, és sérti az európai jogszabályozás betűjét és szellemét. Azt is nyomatékolta, hogy a fekete-tengeri földgázkitermelés megkezdéséig erőteljes lépéseket kell tenni az ipari fogyasztás fokozása érdekében is. Anton Anton energetikaügyi miniszter a szófiai magas szintű értekezleten azt hangsúlyozta, hogy a BRUA felfuttatásában érdekelt négy ország – Bulgária, Románia, Magyarország és Ausztria – egyidejűleg kell felfuttassa ennek az infrastruktúrának a munkálatait. Meglepően nyilatkozott hétfőn Iulian Iancu, a képviselőház ipari és szolgáltatási szakbizottságának elnöke: „Magyarország azt mondja nekünk, nincs értelme, hogy az ő területükön csináljuk a BRUA-vezetéket, és hogy eldobunk egymilliárd eurót. Bulgáriának esze ágában sincs, hogy valamit is megvalósítson”. Maros Sefkovici, az EB alelnöke arra figyelmeztetett, hogy higgadt tárgyalásokra van szükség: „A nyári vakáció után az első dolog egy szakértők közti részletekbe menő tárgyalás megszervezése lenne a BRUA-ra vonatkozóan. Ezt azért, mert én úgy értettem, Magyarország számára az a probléma, hogy nem akarják megépíteni a kapcsolatot Budapest és Ausztria között, lévén, hogy már megépült az interkonnektálás Szlovákiával. Ilyenképpen az feljebb menne Szlovákia felé, majd Szlovákiából Ausztriába. Gyertek és tárgyaljuk meg a szakértők szintjén, hogy ne legyenek továbbá kérdőjelek, vagy az a benyomás, hogy valami rosszul megy”. Hecser Zoltán