Rendellenes viselkedés, szokatlan arányú pusztulás, legyengült családok, egy-másfél hét alatt elnéptelenedett kaptárok – mind olyan gondok, amelyekkel az ősz folyamán értetlenül szembesültek a Hargita megyei méhészek. A szakegyesület szombati kerekasztal-rendezvényén arra kéri a csíki méhészeket, hogy a közös kilábalás és megoldáskeresés érdekében őszintén mondják el őszi tapasztalataikat. Betelelt méhcsaládok. Már az is eredmény, hogy túlélték az őszt?                                           Fotó: Domján Levente Az ősszel tapasztalt méhegészségügyi rendellenességek miatt kötetlen beszélgetéssel egybekötött informális találkozóra hívja január 11-én, szombaton délelőtt 10 órára Csíkszeredába a Csíki-medencében tevékenykedő méhészeket a Hargita Megyei Méhészegyesület – tájékoztatta lapunkat Rácz Ilona, a Hargita Megyei Méhészegyesület alelnöke. A regionális találkozónak a megyeháza márványterme ad otthont. Közös gondok Rácz Ilona elismerte, a hétvégén tartandó találkozó próbálkozás arra, hogy a méhészeket az egyesület szokásos – ezúttal február 8-án sorra kerülő – nagygyűlésén kívül is megszólítsák, informálják, a méhészek beszámolói alapján pedig a térségbeli méhészetek helyzetét, problémáit és méhegészségügyi állapotát felmérjék. Utóbbi kapcsán komoly problémákra derülhet fény: a méhészek ősszel ugyanis rövid idő leforgása alatt elnéptelenedett kaptárokkal és jelentős állománypusztulással szembesültek. A találkozóra azért van szükség, hogy az egyesület szakemberei az őszi veszteségmérték és okát a méhészekkel közösen igyekezzenek feltárni, illetve a továbbiakra nézve, közös kezelési tervet kidolgozni. A szakegyesület alelnöke megjegyezte, az informális találkozók sorát később a gyergyói méhészek számára szervezett beszélgetéssel szeretnék folytatni. – Tömeges méhpusztulásra, legyengült, elnéptelenedett családokra panaszkodnak a méhészek. A szombati találkozón arra kérjük a csíki méhészeket, hogy mondják el tapasztalataikat, osszák meg véleményüket a lehetséges okokról, hisz a jelenség a vándor- és állóméhészeket egyaránt sújtotta. Közös a probléma, közösen kell megoldást találnunk rá – hangsúlyozta lapunknak Rácz Ilona. Őszintén az őszi veszteségekről Hasonló véleményen van Zöldi István, a Hargita Megyei Méhészegyesület vezetőtanácsának tagja, a találkozó ötletgazdája. A szakember leszögezte: a méhegészségügyi okokból eredő őszi veszteség mértékéről nincs hivatalos felmérés. A helyzet súlyosságára a méhésztársak elmondásai, visszajelzései alapján következtetnek. Az viszont biztos, hogy az ősz folyamán kisebb-nagyobb rendellenességet szinte minden méhész észlelhetett állományában. – Jelenleg az őszi elnéptelenedés, kaptárelhagyás problémája a legégetőbb. Úgy gondoltuk, egymás között elsőként erről kellene őszintén beszélnünk. Ha az utcán találkozunk, mindenki elmondja, hogy az ősszel ezért, azért vagy amazért gondjai voltak a méhcsaládokkal, de óckodnak az adatszolgáltatástól. Nem szívesen vallják be, hogy öt vagy tíz családja már szeptember végén, októberben elpusztult, másik tizenöt legyengült családot pedig egyesítenie kellett, ahhoz hogy egyáltalán esélyük legyen az áttelelésre. A hosszúra nyúlt őszi meleg miatt a méhek sokáig kijártak, nagymértékű volt a rablás. A legyengült családokat pillanatok alatt kifosztották az erősebbek. Nem szívesen ismerik be a méhészek, hogy ezt időben nem ismerték fel, vagy a rablást nem tudták megakadályozni. A méhészek elbeszélései alapján a kaptárok elnéptelenedése is gyorsan, egy-másfél hét leforgása alatt ment végbe: tehát olyan méhcsaládoknak, amelyek szeptemberben még rendben voltak, októberben már csak az üres keretei maradtak. Ezeknek a veszteséget okozó jelenségeknek ráadásul semmi közük a télhez, a téli állományveszteséghez – hangsúlyozta Zöldi István. Hozzátette: a téli elhullás nagyságáról csak márciusban, a méhek kora tavaszi kirepülésekor lehet képet alkotni. A szombati, Csík térségi méhészek számára meghirdetett kerekasztal-beszélgetésen a szervezők közel száz résztvevőre számítanak. – Az is lehet, hogy csak öten leszünk. De valahol el kell kezdeni a dialógust, mert az biztos, hogyha a közös szakmai problémáinkkal nem merünk szembenézni, vagy egymás között nem merünk őszintén, nyíltan beszélni, annak jó vége senki számára nem lesz – jegyezte meg Zöldi István.

Domján Levente