Rázógép

HN-információ
Szerzokep_Daczo_Katalin_webre kiemelt uj„Mintegy kéttucatnyian gyűltek össze az előzetes letartóztatásban levő Beke István és Szőcs Zoltán szabadon engedését követelve péntek délután Sepsiszentgyörgyön.” „A szombati megmozduláson Kézdivásárhelyen a dermesztő hideg ellenére több mint száz helybeli és környékbeli vett részt.” „Nagyjából hatvan ember vett részt azon a békés menetelésen, amelyet Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztőjének bántalmazása miatt, illetve a közbiztonságért szerveztek Székelyudvarhelyen.” „Gyergyószentmiklós központjában a szombaton délután tartott tiltakozó megmozduláson több mint hetvenen vettek részt.” „Az igazság nem létszámban, nem hangerőben mérhető, az igazság az igazság – fogalmazott Árus, a közel száz tüntető előtt.” Az idézett mondatok mindössze hat hét alatt, 2016 január eleje óta jelentek meg a székelyföldi sajtóban, és ami közös bennük, hogy különböző városokban különböző célú, de leginkább igazságtalan bánásmód miatt meghirdetett tüntetésekről számolnak be. Mivel valamennyi hír magyar lapokban jelent meg, feltételezhetjük, hogy szerzőik jó szándékkal közelítettek meg minden magyar ügyet, és inkább hozzátettek, semmint elvettek volna a tüntetők számából. De – amint tudjuk – ezeket a megmozdulásokat a hatóságok és a román sajtó is figyelemmel kíséri, s ez utóbbi be is számol, nem föltétlenül elfogulatlan cikkekben (ugyanarról a román sajtóról van szó, amely a Székelyek valóban Nagy Menetelését is elsumákolta és a lehető legjelentéktelenebbre degradálta…). Nem csoda hát, ha a román nyelvű megyei napilap január 26-án Családi találkozó címmel számol be az egyik gyergyószentmiklósi tüntetésről, és a cikkíró cseppet sem rejti véka alá kárörömét. Bevezetőként felrója a szervezőknek, hogy éppen az egyesülés előestéjére szervezték a találkozót, felsorolja, megfelelő cinizmussal, hogy kikért „szenvednek” a gyergyóiak, majd részletesen kielemzi a kisszámú jelenlétet, a kisujsag.ro fotóját használva, megszámol negyven személyt, levon belőle 12 újságírót, 4 papot, 2-3 hangosítót-technikust, hozzávesz mintegy tíz csomafalvi fiatalt, valamint a szervezőket és családjaikat, s ha még a rendfenntartókat is levonja, bizony nem sokan maradnak... Természetesen a V. D. TOTT nevet használó szerző következtetéseket is megfogalmaz a maga szája íze szerint, amelyek lényege, hogy a gyenge részvétel is azt igazolja, hogy Romániában nem is léteznek azok a visszaélések, amiért a szervezők a tüntetést összehívták, s különben is, a nép már számba sem veszi a szervezőket, ilyesmik... Egyszerűen nem is jön, hogy lefordítsam azt a sok hetet-havat, amit felsorolnak, s meg sem írtam volna ezt a jegyzetet, ha nem úgy látnám én is, hogy ideje lenne módszert váltani, lefújni a meneteléseket, sétákat, tüntetéseket, s valamilyen más, sokkal hatásosabb módon kifejezésre juttatni elégedetlenségünket, igazságvágyunkat, autonómiaigényünket. De legelőször is: be kellene szerezni egy óriási rázógépet, s jól felrázni a székelységet, mert amíg ez meg nem történik, minden egyéb fölösleges. Daczó Katalin




Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!