– Most felírok magának valamit, amitől elmúlik a gyomoridege – magyarázta az orvos. A gyomoridegnél meg olyan mozdulatot tett, mintha azt próbálná eljátszani, hogy nyuszi ül a fűben, jelezve, hogy részéről idézőjelbe téve a kifejezés.

Grejzár Edömér ettől kissé megnyugodott. Aki idézőjelesen használja a laikus kifejezéseket, biztosan átlátja a dolgokat, ellentétben a pácienssel, aki meg nyakig ül az említett dolgokban. És nyilván diagnosztizál, majd a diagnózis alapján felír valamit. Ami használ. Vagy nem használ, de legalább szakmai kézbe kerül a probléma.

– Ebből reggel egyet, majd lefekvés előtt még egyet! – sorolta az orvos, közben egy vaskos könyvben lapozgatott előre-hátra és egy almát majszolt. Grejzár Edömér figyelt.

– Felírok magának valamit a mellékha­tásokra is – nézett Grejzár Edömérre a szemüvege fölött –, mert valószínű, hogy semmi „gyomoridege” nem marad magának, az meg ugye...

Grejzár Edömér helyeslően bólogatott. Nos, igen, a gyomorideg nem jó, ám ha egyáltalán nincs az embernek gyomoridege, az ugye... Hát az sem jó. Nyilván... Kell az a gyomorideg, pláne ha helyzet van.

– Namost! – tolta félre a laptopját az orvos, és a zümmögő nyomtatót nézte, ahonnan egyik recept a másik után bújt elő, három-három példányban. – Előfordulhat, hogy ettől a másik gyógyszertől egy kissé tikkelni fog, ezért felírok egy enyhe nyugtatót is.

És újra nekifeküdt a laptopnak. Kattintott, pötyögött, közben magyarázott:

– A nyugtató mellékhatásaként sajnos kézremegés jelentkezhet, ezért preventíve felírok rá egy készítményt, a Stimulexet, amiből eleinte napi egyet vegyen be, majd egy hét múlva kettőt, aztán napi hármat: reggel, délben, este.

Hátradőlt, kezeit összekulcsolta az ölében, és jobbra-balra forgott a székével. A nyomtató halkan zümmögött.

– És ne felejtsen el gyomorvédőt szedni hozzá, mert ez egy elég erős orvosság. Van magának otthon valami gyomorvédője?

Grejzár Edömérnek már a nyelve hegyén volt, hogy kétszer főzött szilva, de az orvos átlátott a szitán, és megfenyegette az ujjával:

– Aztán nehogy ráigyon ezekre az orvosságokra! Mert akkor az okoz majd magának gyomorideget, amit a gyógyszerre ivott alkohol hatása alatt elművel! Szóval érti...

És újabb receptet írt, közben fél szemmel rápillantott:

– A gyomorvédőnek van egy enyhe pszichedelikus hatása, ezért ha furcsa, szokatlan gondolatai támadnak, akkor hívjon fel, és felírok magának valamit arra is...

Majd rövid gondolkodás után hozzátette:

– Felírom most, vegye ki ezt is, de csak szükség esetén szedje!

Pötyögött, kattintott, Enter, majd újra zümmögni kezdett a nyomtató. Végül összenyalábolta az asztalról a recepteket, összerázta és a paksamétát átnyújtotta az asztal fölött:

– Előfordulhat, hogy a gyomorvédő és az antipszichotikum okoz majd egy kis gyomorideget, de megpróbálkozhat a jógával meg a kamillateával. Az biztosan segít majd...

Megköszörülte a torkát, és ököllel akkorát vágott az asztalra, hogy a sarokban kinyílt a gyógyszeres szekrény üvegezett ajtaja. Majd köpött egyet maga mellé, mekegett egy sort, és sűrűn kacsingatni kezdett Grejzár Edömérre, akinek megfagyott ereiben a vér. Remegő lábakkal felkászálódott a székről és az ajtó felé hátrált.

Az orvos is felkelt a székéből és az ajtóig kísérte, majd segített neki kinyitni, mert a hirtelen felindulástól Grejzár Edömér nem találta a kilincset.

– Na, na, na, nem kell megijedni! – duruzsolta negédes hangon. – Ez csak a gyomorvédő mellékhatása. Mert az én gyomrom sem bírja Stimulexet...