Szív- és érrendszeri megbetegedésben halnak meg Romániában a legtöbben, háromszor annyian, mint például Franciaországban vagy Olaszországban. Elgondolkodtató statisztikákról, kockázati tényezőkről és az egyik leggyakoribb problémáról, a szívinfarktusról beszélgettünk dr. Balogh Csaba kardiológus főorvossal, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház kardiológiai osztályának vezetőjével. – A szívről és az érrendszeri megbetegedésekről mindennap érdemes beszélni, kezdetnek megemlítek néhány érdekességet. Az érrendszer egy hihetetlenül összetett csőrendszer, amelynek hossza meghaladja egy ember esetében az Egyenlítő hosszának két és félszeresét. A szív pedig egy csodálatos szerv, az egyetlen izom a szervezetben, amely mindig dolgozik, hisz nemcsak az összehúzódás, hanem az elernyedés is aktív folyamat, izommunkával jár. Hetven év alatt a szív körülbelül hárommilliárd alkalommal húzódik össze és tízmillió hektoliter vért pumpál. És ekkora munka mellett még az érzelmeink is mind rávetülnek. – A szív- és érrendszeri megbetegedések pedig vezető halálokok világszerte és Romániában is… – Valóban, és erről Kelet-Európában a kelleténél kevesebbet beszélünk. Romániában a kardiovaszkuláris elhalálozási arány körülbelül hatvan százalék, tehát a halálesetek hatvan százalékát szív- és érrendszeri megbetegedések okozzák. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikájából látszik, hogy míg Romániában például 2014-ben százezer lakosra számolva az összhalálozás közel nyolcszázharminc, addig ez a szám Olaszországban vagy Franciaországban alig haladta meg a négyszáznyolcvanat. Ezekben az országokban a társadalom is idősebb, a várható élettartam 7-8 évvel meghaladja a hazait és százezer lakosra számolva mégis feleannyian halnak meg, mint nálunk. A kardiovaszkuláris elhalálozás aránya pedig alig éri el a harminc százalékot. A szív- és érrendszeri mortalitás pedig Romániában 450, míg Francia- vagy Olaszországban 140-160 haláleset évente, százezer lakosra számolva. Ez egy óriási, döbbenetes különbség. Ha megnézzük a másik nagy halálok, a daganatos betegségek okozta elhalálozások számát, akkor azt látjuk, hogy százezer lakosra számítva Romániában 180 személy, Franciaországban pedig 150 személy hal meg ilyen betegségben évente. Ezen adatok nagyon jól szemléltetik, hogy a kardiovaszkuláris halálozás csökkentése terén hazánkban van mit tenni. – A romániai és nyugat-európai adatok közötti különbségek mennyire múlnak rajtunk és mennyire az egészségügyi rendszerben fennálló problémákon? – Ebben finoman fogalmazva mindenki ludas. Meg kellene változtatni elsősorban az étkezési szokásainkat. Emellett hozzáférhetők kellene legyenek a modern kezelési lehetőségek és mindenkinek elérhető kellene legyen a megfelelő gyógyszeres kezelés is. Sajnos az utóbbi sem valósul meg teljesen, ugyanakkor betegeink gyakran botladoznak az orvosi javaslatok betartásában. Tapasztalatból mondom, hogy rajtunk is múlik tehát, az étrenden, a dohányzáson, a mozgáshiányon, az alkoholfogyasztáson, a kezelési javaslatok részleges betartásán, de az egészségügyi ellátási rendszernek is vannak jelentős hiányosságai. – Hargita megyében hogy állunk, az említett arányok ránk is érvényesek? – Ezek az arányok érvényesek itt is, az is lehet, hogy kissé rosszabbak is, de erre nincs külön statisztikánk. 2004–2006 között követtük regionális szinten az infarktusos betegek számát, és akkor láttuk először, hogy Hargita megyében a szívinfarktusos betegek egyharmada meghal az infarktus kialakulása utáni első kórhá­zi bennfekvés alatt. Nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy közösen, betegek és orvosok, kitartva a modern orvostudomány ajánlásai mellett, kilenc százalék alá tornásszuk ezt az ijesztő adatot. – Milyen korosztályt érintenek leginkább a szív- és érrendszeri betegségek? – Az összes korosztályt érintik, de természetesen az életkor előrehaladtával ezek a megbetegedések egyre gyakoribbak, nő az előfordulásuk kockázata. Nagyon sok a kockázati tényező, ezek között van olyan, amin tudunk változtatni és olyan is, amin nem. – Melyek a kockázati tényezők és mit tehetünk a csökkentésük érdekében? – Azon kockázati tényezők közé, amelyeken nem tudunk változtatni, tartozik az életkor, genetika és a nem is. Különbség van a szív- és érrendszeri betegségek férfiaknál és nőknél való előfordulásában: a férfiaknál gyakoribb, már fiatalabb korban jelentkezik, de a menopauza után a nőknél is megnő az előfordulásuk, behozzák a lemaradást. És ott vannak a genetikai tényezők, például örökölni lehet a magas vérnyomásra való hajlamot, bizonyos szívizombetegségeket, emelkedett koleszterinszintet. De mindig számít, hogy életünk során mit építünk rá az örökölt genetikai alapra. A befolyásolható kockázati tényezők között szerepel a dohányzás, amely egyértelműen káros. Másik kockázati tényező, amelyet befolyásolni lehet, a magas vérnyomás, hisz az gyógyszeresen jól kezelhető. Szintén jól reagál a kezelésre napjainkban a magas koleszterinszint – ez egy másik rizikófaktor. Kelet-Európában virágzik a negatív propaganda ezekkel a gyógyszerekkel kapcsolatban, de nem igaz, hogy a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek károsak. Természetesen, mint mindennek, ezeknek is lehetnek mellékhatásaik. A koleszterinszintet örökletes tényezők határozzák meg, anyagcserezavarok következtében is kialakulhat, de az emelkedett szint oka gyakran a nem megfelelő életmód, étrend és a stressz. Az LDL (alacsony sűrűségű lipoprotein) koleszterin szintje deciliterenként száz milligramm alatt kell legyen, sőt hetven alatt, ha valakinek van már valamilyen kardiovaszkuláris betegsége. Ennek elérése gyógyszerek nélkül gyakorlatilag lehetetlen. A gyógyszeres kezelés mellett az étrend megváltoztatása mindig nélkülözhetetlen. Az ülő, mozgásszegény életmód egy másik lényeges rizikófaktor, ugyanis aki nem mozog rendszeresen, annak nagyjából azonos esélye van szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulására, mint annak, akinek magas a vérzsírja. Hetente legalább öt alkalommal harminc perc aktív mozgást iktassunk be az életünkbe. Ez kedvezően befolyásolja a magas vérnyomást is. A kockázati tényezők rangsorában első a magas vérnyomás, utána következik a dohányzás, az egészségtelen életmód, a túlsúly, a magas vérzsír, a mozgáshiány. – Említettük többször a magas vérnyomást. Mennyi a jó vérnyomás? – A magas vérnyomás előfordulása nagyon gyakori, ez a leggyakoribb szív- és érrendszeri megbetegedés. Romániában a 18 éven felüli lakosság körülbelül 45-50 százaléka magas vérnyomásos, de ezen személyeknek csak fele van nyilvántartásban. Az optimális vérnyomás értéke a 120/80 Hgmm. Nyolcvan éven felül elfogadhatónak tartjuk mint megfelelő vérnyomást, a 130/80-t is. Ez utóbbi érték még nem tekinthető kórosnak más életkorban sem, ennél emelkedettebb (például 140/90 Hgmm) azonban már magas vérnyomásnak számít. Ez az esetek túlnyomó többségében, mint már említettem, rendszeres gyógyszerszedéssel, életmód-változtatással karbantartható. – A szív- és érrendszeri megbetegedések között a leginkább közismert a szívinfarktus. Milyen kezelési lehetőségei vannak most? – Az infarktustól mindenki fél, de gyakran mégsem képesek a betegek változtatni bizonyos káros szokásaikon vagy rendszertelenül szedik a gyógyszereiket addig, míg be nem „robban”. Szerencsére napjainkban – és ez már Csíkszeredára is érvényes – az akut szívinfarktussal jelentkező személyt – ha idejében jön – elküldjük olyan kardiológiai intervencionális központba, ahol katéterezni tudják. Ott gyorsan koszorúérfestés történik: megnézik, melyik ér van elzáródva, és azt megnyitják különböző módszerekkel. Általában sztentet ültetnek be, egy hálószerű tágítót nyitnak ki az érben egy balon segítségével, a sztent pedig merev és nyitva tartja az érfalat, helyreállítva a keringést a beteg szakaszon. Az utóbbi időben sokkal kevesebb gondunk van az akut infarktussal, mert működik ez a rendszer. A visszatérő betegek jól vannak és teljes életet tudnak élni, de örökre gyógyszeres kezelés alatt fognak állni. – Melyek az infarktus tünetei? – Az infarktus tünetei elsősorban: a mellkasi, szegycsont mögötti szorító érzés, mely fájdalom kisugározhat az állba vagy a felső végtagba is, a légzési mozgások nem befolyásolják, de társulhat nehézlégzéssel, hideg verejtekezéssel. Ha egy ilyen jellegű mellkasi fájdalom mintegy húsz-harminc perce tart, akkor szinte biztos, hogy infarktusról van szó. Az infarktus előjelei lehetnek az úgynevezett anginás panaszok. Ilyenkor a fájdalom gyakran terhelésre jelentkezik, a szív többet kell dolgozzon, nem elég az a vér, ami a szűk koszorúéren keresztül bejut a szívizomba, és ez erős szorító mellkasi érzés vált ki. Angina esetén megszűnik a panasz, ha a beteg megpihen. Ha azonban ez a fájdalom nem múlik a terhelés felfüggesztése után sem, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni, általában a sürgősségre. – Mitől szűkülnek be az erek, mitől záródnak el? – Ennek oka az érelmeszesedés folyamata, melyet az LDL-koleszterin szintje, a dohányzás, továbbá a magas vérnyomás, cukorbetegség, mozgásszegény életmód és más tényezők is gyorsítanak. Ezek hatására az erek belhártyája, az úgynevezett endotélium károsodik, a sérülés helyén „átszivárog” és lerakódik a koleszterin, gyorsítva az érelmeszesedés folyamatát. Ahogy ez fokozatosan rakódik le, úgy egyre szűkül az ér belseje. A belhártya pedig nyúlik, mint egy lufi, de egyszer ki fog szakadni. Amikor ez megtörténik, akkor a szervezet megpróbál védekezni, kicsapódnak a vérlemezkék, vérrög képződik, mely eldugaszolja az eret. Ezzel azonban a szervezet rosszat csinál, hisz elzárja a szívizom felé haladó vér útját, és bekövetkezik az infarktus. – Milyen figyelmeztető jelek esetén forduljunk orvoshoz? – Menjünk orvoshoz: ha magas a vérnyomásunk; ha magas a vérzsírjaink szintje; ha úgy érezzük, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig tartó, általában terhelésre jelentkező mellkasi fájdalmunk van; ha a szívünk összevissza vagy gyorsan ver; ha fáradunk; ha hirtelen vagy fokozatosan csökken a teljesítőképességünk, nehezen lélegzünk; ha dagad a lábunk; és ha betöltöttük a negyvenet, akkor néha csak ezért is. R. Kiss Edit