borús égbolt
Rabszolgasorba taszított gyermekek?
Majdnem egy időben látott napvilágot két Romániára vagy romániaiakra vonatkozó helyzetjelentés, amellyel megint ráerősítenek arra, amit eddig is tudtunk: minden lehetséges dologban sereghajtók vagyunk.
Most éppen az angol The Guardian lap tett közzé egy riportot, amelyben szicíliai mezőgazdaságokban dolgozó román nők számolnak be arról, hogy rabszolga módjára dolgoztatják őket. Elvállalják a munkát, mert kell a pénz, várják az itthon maradottak. Például azok a falusi gyermekek, akikről viszont a World Vision Romania készített felmérést. Kimutatták többek között azt, hogy a falusi gyermekeket a szüleik korán munkára fogják, negyven százalékuk két órát dolgozik naponta az otthoni háztájiban, ami miatt idejekorán otthagyják iskolai tanulmányaikat. Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Valahogy a kettő számomra nem következik egymásból. Ez úgy hangzik, mintha az, hogy otthon a gyermek segít a ház körül, felérne a rabszolgamunkával. Kétlem, hogy van olyan városi olvasónk, aki gyermekkorában nem segített falun élő rokonoknak a takarásban, pityókaszedésben stb.
Egy átlagos székelyföldi, falun nevelkedő gyermeknek ugyanúgy megvan a lehetősége iskolába járni, tanulni, miközben otthon igenis elvárják, hogy besegítsen. Ez nem kényszer, nem kizsákmányolás, hanem az élet rendje. Természetesen nem vonom kétségbe, hogy vannak olyan helyek ebben az országban, ahol valóban mélyszegénységben élnek az emberek, és sokaknak nem adatik meg a lehetőség, hogy teljesen gondtalan legyen a gyermekkoruk. De mielőtt erre is felháborodnánk, és úgy éreznénk, hogy még egy okunk van rá, hogy szégyenkezzünk az ország miatt, amelyben élünk, gondoljunk arra, hogy ezek a kutatások, riportok sokszor olyanok, mint a bulvárújságok: akkor van látszatja a munkájuknak, ha elég embert megdöbbentenek vele.
Márk Boglárka
_web.JPG)
