borús égbolt
enyhe havazás
Pozitív történetek
Az elmúlt napokban, hetekben több olyan esemény is történt körülöttem, amely azt bizonyítja, hogy még rengeteg jó ember van a környéken. Akár ismeretlenül is. Két történetet mesélek el. Egyik délután, olyan kora esti időszakban, csörög a telefonom. Egy ismeretlen számról hívnak, amelyre kisebb habozás után válaszolok. Egy fiatal srác szól bele a telefonba, hogy ismerem-e X. Y.-t, mert állítólag a szomszédom. Nem jöttem rá, hogy kiről van szó, majd megszakadt a telefonjel. Visszahívom. Tovább folyik a barchobázás az illető kilétéről, mire leesett a tantusz.
A srác pedig elmondja, hogy X. Y.-t a Venczel József utca felső részén találták meg nagyon rossz állapotban, és haza kéne vinni. Azonnal autóba ültem, és mentem a megadott címre. Ott várt két fiatal srác, akik az illető telefonjáról nézték ki a számomat. A szomszéd sikeresen hazaért, hála a két fiatal srácnak, akiknek ezúttal is hatalmas köszönet jár. Könnyen meglehet, hogy mások csak nézték volna a szomszédot tehetetlenségében. A másik történet friss. Pénteken Tusványoson történt. Ültünk egy asztalnál, mire az egyik srác a társaságból észrevett egy pénztárcát a földön, a mellettünk levő asztal alatt. Felveszi, majd odaszól a másik asztaltársaságnak, hogy valamelyikük leejtette a tárcát.
Ám egyik sem tudta, kié az. Kisebb gondolkodás után úgy döntött, hogy nem a sátorba teszi lesz az iratokkal, illetve pénzzel teli pénztárcát, hanem a recepciónál. Miután szétvált a mi asztaltársaságunk, tiszta véletlenül összefutottam azzal az illetővel, aki elveszítette az iratait és a pénzét. Nem volt nehezen felismerhető figura. Mondom neki, hogy mi történt, mire nagy boldogan a hátsó zsebére üt, és mondja, hogy tudja, mert a srác visszaadta neki. Ők is összefutottak vele.
S meséli tovább, hogy képzeljem el, egy lej se hiányzik belőle. Mindene ott van, és hogy ez milyen jólesett neki. Az ilyen és hasonló történetekből kellene minél több. És hiszem, hogy ilyen emberből sok van.
Darvas Attila
