Az anyajuhokat 5 lejes, a vágójuhokat pedig mindössze 3 lejes kilónkénti áron kénytelenek vesztegetni a takarmányozási gondok miatt állományapasztásra kényszerülő juhosgazdák. A felvásárlási árak alapján nincsenek jobb helyzetben a szarvasmarhatartók sem: a borjakért 8 lejt, a vágómarháért pedig kilónként 2–2,5 lejt ígérnek. [caption id="attachment_12991" align="aligncenter" width="620"] Juhok a karámban. Olcsón tudnak túladni az állatokon a gazdák Fotó: Domján Levente[/caption] Nincs értéke az állattenyésztők munkájának: potom áron kénytelenek eladni jószágaikat a gazdák – panaszolja lapunknak Pál Jakab csíkszentkirályi juhosgazda. Az Alcsík-szerte ismert, közel ötszáz egyedet számláló juhnyájat, huszonhárom szarvasmarhát, három lovat és tizennégy sertést tartó gazda beszámolója alapján az állattartók már a jelenleg is mélyen önköltség alatt kénytelenek értékesíteni jószágaikat: a kupecek ugyanis kihasználják, hogy sokan – a nyári, két hónapon át tartó száraz, aszályos időjárás miatt – az állatok téli takarmányozására való szénából nem tudtak eleget előállítani, felhalmozni. Pál Jakab elmondta, a felvásárlók a gazdáknak az anyajuhokért jelenleg megszégyenítő keveset, egyedenként mindössze 150, legtöbb 200 lejt kínálnak, ám a nyomott árak a juhosgazdák mellett a szarvasmarhatartókat is egyaránt sújtják. – Azért a borjúért, melyért korábban 12–14 lejt adtak, most csak 8 lejt ígérnek, de az anyajuhok ára 150–200 lej között mozog, vagyis a juhokért élősúlyban már 5 lejt is alig akarnak megadni, a vágójuhnak pedig 3 lej kilója. Húsbárányok közül a nőstényeket egyáltalán nem is viszik el, a berbécsekért 6 és 7 lej közötti árat fizetnek. Az a malac, amely valamikor 200 lejt ért, most csak 80 lej, a vágódisznók ára pedig 10 lejről kilónként 6–6,50-re csökkent – sorolja a csíkszentkirályi gazda. Érzékeltetésül megjegyzi: a most 5 lejes árakkal szembesülő juhosgazdák tavaly ilyenkor még a kilónként 3 lejes veszteséget jelentő 6–6,5 lejes felvásárlási árakon keseregtek. Egy évvel ezelőtt az árak az országossá váló kéknyelv-járvány és az arab országok export-megrendeléseinek lemondására, korlátozásának hatására omlottak össze az addig megszokott 9–10 lejes árszintről. A szentkirályi gazda – számos társához hasonlóan – szintén pénzzé szeretné tenni az állatait, ám ez a jelenlegi piaci kereslet tükrében még a mélybe nyomott árakon sem egyszerű. – Nekem is van eladó borjú, bárány, juh, tehén, de eladni semmit se tudok. Szárazság volt, a takarmány nem elég. Nem felfelé megyünk, hanem napirenden lefelé. Ha a juhokra valami komolyabb exportlehetőség nem kerül, itt hamarosan vége lesz a dolognak – panaszolja Pál Jakab. Domján Levente