erős felhőzet
szórványos felhőzet
Porozunk a búcsúba
Pár nap telt el az idei pünkösdi búcsútól, és amint megyek a munkahelyemre, látom, ahogy a Somlyó-hegy oldalában a sok autó hatalmas sivárságot és poros utat hagyott maga után. Ugyanis sokan vannak, életerős fiatalemberek, akik képtelenek megtenni gyalogosan az utat, és Fitód irányából autókkal, motorbiciklikkel vagy épp quadokkal mennek fel végig az erdő alá. Nem értem ezt a kényelmet, hiszen az esetek többségében nem olyanok ülnek autóba, akik mozgássérültek lennének és még csak nem is az idősebb generáció. Akik azon az oldalon mentünk fel, nagyon kontrasztos képeket rögzíthettünk magunkban, hiszen voltak idősek, akik botjukra támaszkodva araszoltak kifelé, vagy agyonizzadt fiatal apa tolta a babakocsit kifelé, miközben a vigyorgók néztek ki az autókból.
S néztem, ahogy a csendőr rá sem legyintett, amikor egy másik babakocsit toló fiatal pár mellett egy autó úgy robogott el, hogy közben hátrafelé hányva a köveket épphogy nem sebesítette meg a kisbabát. Miközben nyugodtan sétáltunk kifelé a domboldalon, nyeltük a port. Az orrunk és a szájunk megtelt vele, és még mi voltunk, lábon járók a tahók, ha éppen későre tudtunk félreállni a négy/két keréken kirobogók elől.
Nem értem ezt a kényelmet, hiszen a Somlyó-hegy, a Nyereg nem a Himalája, nyugodt sétával könnyedén ki lehet menni. Továbbá azt sem értem, hogy ha mások képesek tíz, száz kilométereket gyalog megtenni, hogy elérjenek a búcsúba, akkor egyesek azt az egy-két kilométert miért nem tudják kibírni.
Ez a hozzáállás legalább akkora tahóság, mint a vesszen Trianon bekiabálás a szentmise végén. Annak sincs köze a búcsúba járáshoz.
Darvas Attila
.jpg)
