borús égbolt
szórványos felhőzet
Populizmus és jó szándék
A szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea képviselő által kezdeményezett ama törvény, amely értelmében eltörlésre kerül(ne) 102 nem fiskális jellegű különböző adó és illeték, igen nagy visszhangot váltott ki és jobbára kedvező fogadtatásra találtatott a lakosság körében. E törvény elfogadása tekintetében talán érdemes mindenekelőtt arra utalni, hogy az szokatlanul simán és gyorsan átment a parlamenten, s annak előírásai tekintetében nemigen került sor heves ellentmondásos vitára. Az igaz, hogy hétfőn este még úgy lehetett tudni, hogy a másnap megszavazandó törvénytervezet szövegébe visszakerült a tévé- és rádióilleték-fizetési kötelezettség, de másnap újólag kikerült. Amúgy a keddi napon a törvényt elsöprő 125 szavazattal fogadták el a képviselőházban. Ezek szerint pedig nem csupán a szociáldemokrata párt honatyái tették le a voksukat pártelnökük kezdeményezése mentén. Egyébként a liberális párt egyik jeles gazdasági szakértője, Andreea Paul kedden este azt állította, hogy a liberálisok azért szavazták meg a projektet, mert az összességében jó, de a rádió- és tévéilleték tekintetében létezik egy igen nagy kockázat, és ugyancsak kockázatosnak tűnik egyes konzulátusi illetékek eltörlése is. A kormány viszont nem csupán kételyeket és fenntartásokat fogalmazott meg a szóban forgó törvénnyel szemben, hanem azt jobbára indokolatlannak, megalapozatlannak és elhamarkodottnak tartotta. A közpénzügyi miniszter, Anca Dragu például már kedden este bejelentette, hogy számolnak az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségével. Szerinte kielemzik a törvény gyakorlatba ültetésének esetleges követelményeit, de ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy becsléseik szerint 1,6 milliárd lejes kiesést jelent(het) annak a 102 illetéknek és adónak a kivezetése, olyan körülmények között, amikor is nincsenek beazonosítva a finanszírozási források, mármint a bepótlás tekintetében. Ez pedig azt is jelenti, hogy figyelmen kívül hagyták a közpénzügyi törvény és a fiskális felelősségvállalási törvény előírásait. Apropó fiskalitás: a törvényben feltüntetett megszüntetésre „ítélt” adó- és illetéknemek nem tartoznak az Adótörvénykönyv hatósugarába, s ezért is szerepel a törvény szövegében a nem fiskális (nefiscal) szintagma. Azok jobbára másabb költségvetések vagy alapok bevételi forrásait képezik, például a környezetvédelmi alapét vagy éppenséggel a közrádió és köztelevízió bevételi forrását. Amúgy valóban megfogalmazhatók kételyek és fenntartások, mint ahogy meg is fogalmazódtak nemcsak a pénzügyminiszter, hanem a kormányfő, sőt Klaus Johannis államelnök részéről is. Cioloș kormányfő például többek között azt hangoztatta, hogy ez a törvény lehetetlen helyzetbe hozhatja a köztelevíziót, mert az nem finanszírozható száz százalékban az állami költségvetésből, ilyenképpen pedig a közrádiót és a köztelevíziót az elfogadott jogszabály pénzügyi szempontból „törvényen kívül helyezi”. Nem vitatkoznánk a kormányfővel, de azt megjegyeznénk, hogy vannak olyan európai országok, ahol ez másképp van, azaz nem létezik rádió- és tévéilleték, ugyanakkor a szóban forgó két média bevételi forrása a reklámból származó pénzösszegek. Tehát feltételezhető, hogy a jövőben sem lenne kizárólag az állam által „eltartott” a két érintett állami kereskedelmi társaság. Az államelnök szerint nem lehet a választások küszöbén felborítani a teljes adó- és illetékrendszert, csak azért, mert valaki úgy gondolja, hogy ezzel elnyeri a nép tetszését. Ugyanakkor Klaus Johannis másabb kifogásokat, bírálatokat is felsorakoztatott az Adevărul-nak. Egyet lehet érteni az államelnök egyes érveivel, kifogásaival. De újólag nyomatékolnunk kell, hogy egy kicsit eltúlozta a dolgokat, azaz eldobta a sulykot, mert távolról sincs szó „a teljes adó- és illetékrendszer felborításáról”. Másabb összefüggésben: az elmúlt esztendőben, amikor a kormányfői teendőket ideiglenesen ellátó egykori kormányfőhelyettes kézjegyével ellátott 2015/14-es ama kormányrendelet megjelent, amely révén igen jelentős mértékben megemelkedett számos magas rangú tisztségviselő bére, illetve illetménye, nem fogalmazott meg hasonló aggályokat, mármint a költségvetési „váratlan” pluszkiadásokat illetően. Sőt, akkor olyan értesülések is napvilágot láttak, miszerint erről a kormányhatározatról egyeztetett az egykori kormányfőhelyettessel, illetve arra áldását adta.
Lehet, hogy bizonyos vonatkozásokban és bizonyos értelemben ezzel a törvénnyel az azt megszavazó honatyák túllőttek a célon. Legalábbis egyes adók és illetékek eltörlése tekintetében. Lehet például vitatkozni a környezetvédelmi bélyegilletékről, de hát annak sorsa a kormányt is foglalkoztatja, s létezik egy olyan döntése az Európai Unió bíróságának, amely értelmében azt mindenképp át kell szabni, s ez akár úgy is értendő, hogy kvantuma csökkentésére kényszerülhet a kormány. Visszatérve a törvényre, lehet, sőt biztosra vehető, hogy a kezdeményezőt, akárcsak a törvényt megszabó honatyákat nem csupán a jó szándék, a jóindulat vezérelte, hanem bizonyos populista szempontok is, sőt érdekek is most a választások előestéjén. Ilyen összefüggésben valóban megfogalmazhatóak fenntartások, mert a jó szándék nem mellőzheti a szakmai érveket, a több pilléren nyugvó és több szemponttal számoló megindokolást, s végső soron a jogszerűséget. Mert ha visszájára sül el esetleg a fegyver, azt valakiknek majd meg kell fizetnie ilyen vagy olyan módon, mint ahogy történik most megyénk egyes településeink az egykor „jó szándékon” alapuló földadó-megállapítás, illetve -kivetés tekintetében. Jót akartak tenni a földtulajdonosoknak, de utólag kiderült, hogy nem jártak el jogszerűen, most pedig a haszonélvezőknek kell megtéríteniük az adókülönbözetet, azoknak, akik a helyi döntéshozók jóindulatából kifolyólag annak idején az Adótörvénykönyv által előírt adónál kevesebbet fizettek.
Hecser Zoltán
.jpg)
.jpeg)