Pityókaszedés kalákában
Szerencsésnek gondolom magam, hiszen olyan családban nőttem fel, ahol még ma is fontos a hagyományok őrzése, ápolása. Ha nem is volt elvárás, de a szülők mindig felhívták a figyelmemet arra, hogy milyen szép kultúra a székely, és milyen sok értékes dolgot tudhat a magáénak. S bár úgy vélem, társadalmunkban átalakulóban vannak a hagyományok ápolásának módszerei, körülményei, azért érhetnek még meglepetések. Engem is meglepett, hogy még működik például a kalákás pityókaszedés itthon. Az elmúlt héten volt szerencsém pityókát szedni, családostól, szomszédostól. Jöttek a szomszédasszonyok, rokonok, reggel nyolckor. Jó hangulatban, mosolyogva jöttek be a kapun, egy-egy vödörrel a kezükben. Zsákok, kötők, vödrök voltak előkészítve, s indultunk is, hogy minél előbb elvégezhessük a munkát. A többi nem érdekes és nyilvánvaló is, de kijelenthetem: olyan jó hangulatban telt a munka, hogy szinte észre sem vettem, amikor a föld végéhez értünk és befejeztük. Nevetés, jókedv, beszélgetés jellemezte az egész napot. Félúton kávézás, sütievés, pihenés. Pedig a szomszédokkal nem sok kapcsolatom volt eddig. De az az előzékenység, a segítőkészség, amit tanúsítottak, igazán példaértékű volt. A fizetséget pityókában számoltuk ki, de előtte együtt ebédeltünk egy nagyot, sörrel, kis pálinkával. Megünnepelvén, hogy a pityóka kikerült a földből. Érdekes volt hallgatni a beszédet, a sok semmiségnek tűnő információt, hiszen meglepő volt az, hogy a szomszéd nénik milyen sok mindent tudnak rólunk, hogy milyen jól ismernek. Mosolyt csalt az arcomra, ahogyan a nagymamák portékát cseréltek egymást között: palántákat, zöldséget, gyümölcsöt, kötényt, tapasztalatot.
Jó érzéssel töltött el, amit láttam, amit tapasztaltam. Mert fontosnak tartom. Olyan sokat szaladunk, pörgünk, dolgozunk, hogy legtöbbször észre sem vesszük a körülöttünk élő embereket. Ezek a kalákás munkák nemcsak hagyományt ápolnak, hanem képesek egyben tartani egy közösséget, erősítik a barátságot és igen, biztonságot is nyújtanak, hisz szükség esetén számíthatunk egymásra. És szerintem ez a lényeg.