Az elmúlt héten újólag ráterelődött a közvélemény (vagy legalábbis annak egy részének) figyelme a munkavállalók számára biztosítható üdülési utalványokra. A közszférában, valamint az állami érdekeltségű cégek keretében foglalkoztatott személyeket érintő/érdeklő 2017/46-os sürgősségi kormányrendelet vált úgymond újból időszerűvé, lévén hogy annak folyamatban van a parlament általi „szentesítése”. Ennek kapcsán arról is olvashattunk, hogy „még a képviselőháznak is rá kell bólintania a kezdeményezésre”, meg arról is, hogy „üdülés vár a közszolgákra”. [caption id="attachment_58930" align="aligncenter" width="840"] A közszférában még vágyálom...[/caption] Tulajdonképpen nincs szó kezdeményezésről, mert az említett sürgősségi kormányrendelet már hónapok óta hatályba van, pontosabban júliustól, s azt annak idején beterjesztették a parlamenthez, s ami most történik, az nem jelent egyebet, mint annak jóváhagyását (esetleg módosításokkal és kiegészítésekkel) vagy netalántán visszautasítását. (Ilyenképpen nem egy jogszabálytervezetet vitatnak meg a honatyák.) A lényeg pedig az, hogy a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet értelmében már júliustól errefelé már lehetett volna az adott személyzeti kategóriákba tartozóknak üdülési utalványt nyújtani, az pedig a 2017. július 1. és 2018. november 30. közti időszakra lenne érvényes. Egyetlen probléma van csupán: a kormányrendelet értelmében erre a juttatásra csak a költségvetési előirányzatok korlátai között kerülhet sor. Azaz csak abban az esetben érvényesülhet ez a jogosultság, ha az adott központi vagy helyi közintézmény, hatóság, valamint állami és helyi érdekeltségű cég költségvetésében a kiadási oldalon előirányoztak pénzösszegeket erre a célra. És van még egy bonyodalmakat okozható dolog: a július 1-jétől hatályba lépett közszférai egységes bérezési kerettörvény 25-ös szakaszának előírásai értelmében a különböző pótlékok, illetmények, prémiumok és különböző juttatások (beleértve az étkezési jegyek és az üdülési utalványok ellenértékét is) együttes értéke minden egyes hitelutalványozó szintjén nem haladhatja meg az alapbérek összegének a 30%-át. Egyes pénzügyi szakértők szerint ezt az előírást sem lehet figyelmen kívül hagyni az utazási utalványok biztosítása esetén. Mások szerint viszont ez a rendelkezés csak 2018. január 1-jétől válik hatályossá. Ami pedig a parlamenti ténykedést illeti, az nem befolyásolhatja, legalábbis jelenleg nem, a közszférai szektorban az üdülési utalványok juttatását, mert – amint már arra utaltunk – a június 30-án elfogadott kormányrendelet hatályos, és előírásai alkalmazandók. Amúgy a közszférai egységes bérezési kerettörvény, a 2017/153-as törvény 26-os szakaszának előírásai értelmében 2018. december 1-jétől megváltozik a rendszer: a hitelutalványozók kötelesek lesznek úgynevezett „szabadságolási illetményt” (indemnizație de vacanță) biztosítani, s annak módozatát kormányhatározat révén állapítják meg. Ez a kormányhatározat egyelőre nem született meg, de a törvény értelmében a szóban forgó illetmény éves értéke egyenlő lesz az országos garantált minimális bruttó bér értékével, és annak nyújtására a naptári év során ténylegesen ledolgozott idővel arányosan kerül sor. Lesz-e látszata? Amúgy hazai viszonylatban az utazási utalványok bevezetésére a 2009 februárjában megjelent 2009/9-es sürgősségi kormányrendelet alapján került sor (amelyet utólag többször is módosítottak). Egy világszerte honos, az alkalmazottakat megillethető béren kívüli juttatásról van szó, amely túl azon, hogy anyagi szempontból jobbára kedvező mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló számára, arra is hivatott, hogy fellendítse a turisztikai tevékenységet, s végső soron ennek a szektornak a szerepét a nemzetgazdaságban. Tulajdonképpen a hazai turizmusról van szó, mert nemigen van olyan ország, ahol az üdülési utalványokat fel lehetne használni külföldi nyaralásra. A szóban forgó lehetőséggel eddig­elé túlontúl sok munkáltató, azaz vállalkozás nem élt. Egyébként arra vonatkozóan nem is hoztak nyilvánosságra hivatalos adatokat. Ennek okán pedig pontosan nem tudni, hogy az elmúlt évek mindenikében milyen volumenű üdülési utalvány kibocsátására és felhasználására került sor, és az mit is jelentett a turisztikai, a vendéglátóipari cégek üzleti forgalma alakulásának a tekintetében. Egyes szakértők szerint a közszférai, az állami szektor lenne az, amely részéről löket érkezhetne a turisztikai szektorban az üdülési utalványok révén, már amennyiben azok alkalmazottai számára kötelező módon biztosítani kellene az évenkénti utazási utalványt. (Amint már arra utaltunk, a 2017/153-as törvény értelmében 2018. december 1-jétől kötelezővé válik az említett szektorokban a szabadságolási illetmény biztosítása.) Igen, mert ha csak 1,1-1,2 millió jogosulttal (azaz a közszférai intézményrendszer személyzetének számával) számolunk, akkor is éves viszonylatban 1,6 milliárd lejről lenne szó. Többen, de többet-e? A statisztikai adatokból egyébként az derül ki, hogy a turisztikai szektor szintjén nemigen mutatkozik meg, mármint az üzleti forgalom bővülése tekintetében a turistaforgalom gyarapodása. A nyár folyamán például többször is arról lehetett hallani, hogy hétvégeken több mint 200 ezer vendég is érkezik a tengerparti üdülőhelyekre. Igenám, de ott az elszállásolási kapacitás – legalábbis a hivatalosan nyilvántartott – 70-75 ezer körül van. Akkor hol hajtja le a fejét több mint 100 ezer vendég, és azért mennyit fizet, illetve az abból származó bevétel megadózandó jövedelmet képez-e? Valószínű, hogy adóelkerülést is jelent a megnövekedett turistaforgalom. Megyénkben is hallani arról, hogy hovatovább nő a turisták száma, de ez nem tükröződik kellőképpen a turisztikai tevékenységből származó bevételekben, pontosabban az azok után befizetett adótömegben. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy két kezünkön megszámolhatjuk azon háztulajdonosok számát, akik „bejelentkeztek” adófizetőként lakószobáik turisztikai célra való bérbeadásából származó jövedelmeik okán. (Ez még fürdővárosainkban is fehérhollószámba megy.) Az utóbbi időben sokat beszélnek, sokat értekeznek a turisztika témakörében, tudományos konferenciákat szerveznek, tanulmányokat hoznak nyilvánosságra, okosabbnál okosabb elképzeléseket fogalmaznak meg. Ennek csak örvendeni lehet, de annak nem, hogy országunkban a turisztikai iparban 190 ezer főt foglalkoztatnak (az aktív lakosság 2,2%-át), míg a jóval kisebb Magyarországon vagy Csehországban 246 ezer, illetve 280 ezer főt (5,8%-át, illetve 4,1%-át az aktív lakosságnak). Ugyanakkor az év első hat hónapja során a hazánkfiai külföldi vakációzásra több mint 2 milliárd eurót költöttek (65%-kal többet, mint 2016-ban) az ide látogató külföldiek viszont ugyanebben az időszakban alig 1,2 milliárd eurót „hagytak itt”. (100 ezer euróval kevesebbet, mint 2008-ban és 300 ezer euróval kevesebbet, mint 2016-ban.) Hecser Zoltán