Az ezeréves határon, Gyimes­bükkön találkozott tegnap Hargita és Bákó megye képviselete, tárgyalni négy Hargita megyei község határvitáiról. Senki nem engedett a magáéból, és ennek egyetlen pozitív hozománya, hogy most már van jegyzőkönyv, amelyre támaszkodva elindulhatnak a közigazgatási perek. Borboly Csaba ugyanakkor elmondta: Hargita megye kataszteri hivatala szégyent hozott tegnap a megyére. [caption id="attachment_91301" align="aligncenter" width="1000"] Borboly Csaba. Mondvacsinált határokról tárgyaltak az ezeréves határon Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] A tegnapi megbeszélésen a két közigazgatási egység prefektusi intézményének képviselői, kataszteri szakemberei és az érintett települések – Csíkszentmár­ton, Csíkszentgyörgy, Csíkpálfalva, Szép­víz – polgármesterei (utóbbi hiányzott) vettek részt. – Elmondtuk, hogy a határ a helyére kell kerüljön, elmondtuk, hogy az 1968/2-es törvényt alkalmazni kell Bákó megyében is. Nem fogadták el az érveinket, hanem arra kértek, hogy a törvénytől függetlenül a mindenféle kataszteri dokumentumok alapján fogadjuk el az ő érveiket, és hagyjuk így a határt. Ezt egyértelműen visszautasítottuk – nyilatkozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Csíkszeredában, a békéltető találkozásról való hazaérkezése után. A megyeelnök hangsúlyozta: most már létezik jegyzőkönyv az eredménytelen békéltetésről, és ez alapján elindíthatók a közigazgatási perek. Mint elmondta: a 2012/133-as törvény alapján a megyei tanács olvasatában ez a prefektúra feladata volna, a kormányt képviselő megyei hivatal azonban nem érzi magát illetékesnek ebben. – Amint megkapjuk tőlük az átiratot, miszerint nem kezdeményezik a pereket, a négy érintett község elindíthatja az igaszságszogáltatási eljárást, a megyei önkormányzat pedig belép a perbe és segíti a községeket. A törvény és az igazság mellettünk van, ezt meg kell nyernünk – mondta Borboly Csaba. Újságírói kérdésre a megyeelnök kifejtette: felkészületlen munkatársat küldött a helyszínre a Hargita Megyei Ingatlan-nyilvántartási és Kataszteri Hivatal, amelynek egyértelműen felelőssége van az úzvölgyi helyzet kialakulásában. – Szégyelltem magam, hogy Hargita megye kataszteri hivatala oly módon képviselte magát, hogy én, határvitákban kevésbé jártas emberként is többet tudtam a kérdésről, mint az ő szakembe­rük. Az oda küldött, általam sosem látott munkatársuk szégyent hozott Hargita megyére – mondta Borboly. A Hargita Népe kérdésére, miszerint a feltételezhetően éveken át folyó perek lezárása előtt visszaállítható-e az úzvölgyi haditemető eredeti állapota, Borboly úgy válaszolt: nem bízik abban, hogy valaki egy csettintésre eltünteti a betonkereszteket, hanem végig kell járni az igazságszolgáltatás útjait és eljutunk oda is, hogy az ortodox keresztek valóban eltűnjenek. Amúgy az 1968/2-es közigazgatási törvény önmagában rengeteg területtől fosztotta meg Hargita megye keleti községeit, és az ahhoz képest korábban elvett erdőkkel, legelőkkel együtt közel 100 ezer hektárra rúg az elcsent területek összessége. Kovács Hont Imre